Igazi Anyák napi örömhír, hogy novemberre elkészülhet a Bethesda Gyermekkórház mellett épülő Anyák Háza. A megnyitót őszre tervezik, de elképzelhető, hogy már júliustól igénybe lehet venni néhány szobát.
Az épületet mintegy 50 millió forintból alakítják át, lehetőséget nyújtva az édesanyáknak arra, hogy gyermekük közelében lehessenek a hosszas gyógykezelés idején. Mindez nem csak a családoknak, de a 150 éves Bethesda Kórház dolgozóinak is jó, mert egy gyermek gyógyulását nagyban segíti, ha szülei a közelében vannak.
A Bethesda Gyermekkórházban 2002 óta működik az Égéssérült Gyermekeket Gyógyító Országos Központ,
az ország legkorszerűbb, égési sérült gyermekek ellátására specializálódott centruma.
A 10 ágyas központba hozzák az ország minden részéről a súlyos égési sérült gyermekeket. Az osztályon kezelt gyermekek hetekig, sőt sok esetben hónapokig kórházi ellátásra szorulnak. Az országos központban évente átlagosan 300 gyermek fekszik, közülük 70 az intenzív részlegre kerül felvételre. A sürgős esetek ellátása mellett, az égett gyermekek gondozását, helyreállító plasztikai sebészeti ellátását is elvégzik itt.
Az orvosok és ápolók mindent megtesznek, amit tudnak, de az édesanyák és édesapák is nagyon fontos szereplői a gyógyulási folyamatnak, ám jelenleg még nincs lehetőség arra, hogy
a szülőknek éjszakai szállást biztosítsanak a kórházban.
A kórház vezetői és munkatársai mindezek ismeretében szeretnének segíteni a családoknak, és ezért kezdtek bele az Anyák Háza létrehozásába.
Az Anyák Házának helyet adó épületet, mely régen diakonissza házként funkcionált, az intézmény a református egyháztól kapta használatra. A kórház közvetlen szomszédságában helyezkedik el, ezzel is biztosítva a szülő-gyermek közelséget. Az épületben nyolc különálló helyiség kialakítására van lehetőség, és nemcsak édesanyákat, hanem családokat is tudnak majd fogadni.
Mint Dr. Velkey György, a kórház főigazgatója elmondta több magánadományozó mellett
a társadalmi élet különböző közszereplői is felfigyeltek a tervükre és melléjük álltak.
Egyik leglelkesebb segítőjük, Kováts Adél színművésznő, a Bethesda Kórház jószolgálati nagykövete. Ő, mint édesanya is jól ismeri a kórházat, mert gyermeke itt gyógyult.
Kováts Adél szerint nagyon sokat tud segíteni, ha az anya egész nap a gyermeke mellett lehet. Az Anyák Háza azért nagyon jó dolog, mert
a kórházzal együtt, ugyanakkor mégis külön egységként valósul meg.
A baba-mama szoba is egy lehetőség, de az anya bizony elfáradhat a kialvatlanságtól. A kórház nem szálloda, hanem munkahely, ahol gyógyítás folyik. 24 órás „szolgálatban” az anya számára valósággal lehetetlenné válik a pihenés. Mindenki nyer azzal, ha az édesanyák jó helyen tudva a gyermeküket, akár nap közben is le tudnak pihenni.
A Bethesda Kórház Alapítvány tavalyi 1% adófelajánlás-gyűjtésének célja is az Anyák Háza épületének felújítása volt. 2014-ben összesen 51 millió Ft-ot ajánlottak fel a nagylelkű adózók az alapítvány javára. 2015-ben újfent erre a célra gyűjtenek, mivel a teljes tavalyi összeget nem tudták kizárólag az Anyák Háza épületére fordítani.
{youtube width="570" height="428"}1GRrlfw6ZP4{/youtube}
Sok más napi és sürgős hiányt is folyamatosan pótolni kell
a gyermekkórház mindennapi életvitelének zökkenőmentessé tételéhez. Annyi azonban bizonyos, hogy már nincs sok lépés a teljes építkezés befejezéséig. Ehhez kérik ismét hathatós közreműködésüket: idén is rendelkezzenek a Bethesda Kórház Alapítvány javára adójuk 1 százalékáról!
Furore egy aprócska falu Olaszország Campania régiójában, Salerno megyében, az ország délnyugati részén.
Az Amalfi-part többi településével együtt 1997 óta része az UNESCO Világörökségének, ami természetesen nem véletlen.
Furore hírnevét a mély szakadékának köszönheti, amely a partot és a környezetét jellegzetes olasz szurdokvölgy formájában köti össze.
Egy 650 méteres magasságban lévő utca biztosít bámulatos kilátást a partra és az elterülő völgyre. Izgalmas és felejthetetlen sétákat tehetünk itt, öblök, gyümölcsöskertek és sűrű erdők között barangolva.
A 810 lelket számláló kis halászfalu a fjord két oldalán terül el, nevét valószínűleg a vad tengeri hullámokról kapta, de nevezik még a “nem létező falunak” (il paese che non c’è) illetve a “festett falunak” (paese dipinto) is.
Az első elnevezés onnan ered, hogy a falu egy 650 méter magasból leereszkedő keskeny földsáv két oldalán szétszórt házakból áll, ahonnan észre sem lehet venni, hogy egy kis település mellett haladunk el. Második nevét pedig arról kapta, hogy a házak falát helyi paraszt- és halász hagyományokat megörökítő falfestésekkel tarkították.
A jövőben nem lesz szükségünk átültetni virágainkat a remek találmánynak köszönhetően.
A londoni székhelyű Studio Ayaskan innovatív fejlesztése az ültetéstől kezdve folyamatosan követi a növény méretét.
"A természetben minden fejlődik, alkalmazkodik, nő, virágzik, lebomlik, újrahasznosít, felszívódik" - nyilatkozott a feltaláló testvérpár. "Mi a modern technika ellentetjét vettük alapul. A gondosan kiszámított origami minta követi a természeti folyamatot és növekszik a virág méretével együtt."
Él Szombathelyen egy „csodabogár” építész, aki a fa és a természetes anyagok megszállottja. Most éppen Balatonbogláron épít házat fából és földből.
Boglárig például fából faragott, napelemes faautójával szeretne legurulni - 40 km/órás átlagsebességgel. A jövőre elkészülő 50 négyzetméteres házat műteremnek, bemutatóteremnek és lakóháznak használja majd.
A szombathelyi építész már most, az építkezés alatt sem zárkózik el a kíváncsi tekintetek elől. Nehezen is tudna, mert a furcsa ház előtt mindenki megáll egy kicsit bámészkodni Bogláron. Másfél éve épül és Gábor tervei szerint jövőre el is készül a saját kezűleg épített földház, amelyet egyszerre használ majd lakóházként, műteremként és faszobrait bemutató galériaként. Tervei szerint az udvarban faragja majd faszobrait, fa berendezési tárgyait, és házának kapuja sokszor nyitva lesz az érdeklődők előtt.
A tévéműsorokba először saját tervezésű faautóival került be az építész, jelenleg a harmadik járgányát koptatja. Ez már nem a Flinstones-család lábmeghajtású modellje, hanem napelemmel működik. Napsütésben egy töltéssel akár három-négy órát is tud vele egyhuzamban menni. Igaz, Szombathelyről 40 km/órás átlagsebességgel még így is beletelik egy napba lejutni a Balatonra, de Gábor nem bánja: szerinte amúgy is túl gyorsan és türelmetlenül éljük sokszor a mindennapjainkat. Az első pillantásra kissé hóbortosnak tűnő építész még a közúti felügyelőséggel is hosszasan levelezett, hogy közutakon is gurulhasson fából faragott járgányaival.
De nemcsak autói, hanem szombathelyi házának majdnem minden berendezése is fából készült. WC-papír-tartó fából, fazuhanyzó és ágakból összerakott szék - mind saját kezűleg kifaragva.
A boglári földház építésének pont olyan megszállottja, mint fatárgyainak. Saját magát amolyan „energiamakiként” jellemezte nekünk, akinek fontos, hogy az adott tájon fellelhető anyagokból, természetes energiaforrásokkal ellátott otthonban lakjon.
A falakat réteges szerkezetből húzta fel, viszont az egész házat 20-50 cm-es földréteggel fedte le, így a teteje egyben fűszernövénykertként és virágágyáskéntis funkcionálhat. A földház egyébként egész évben használható lesz. A fűtéshez a földrétegen át egy csövön vezeti be a levegőt, amely így előmelegszik, mire a kandallóhoz ér. Az esővíz összegyűjtésére is gondolt, ez a WC öblítésénél hasznosul. A ház használati tárgyaiban itt is a fa dominál majd.
A barlang- és földházak régi hóbortjának számítanak, már szakdolgozatát is ebből írta a 90-es évek elején. Akkoriban még egészen Svájcig kellett elmennie konzulensért. Peter Vetsch svájci építész segítségével tudta elkészíteni diplomamunkáját. Ez a lakhatási forma azóta sem lett sokkal felkapottabb itthon, évente egy-két megrendelése érkezik Gábornak ilyen típusú ház tervezésére. „Pedig semmivel nem drágább, mint egy normál ház építése, és mivel a föld kiváló hőszigetelő (nyáron hűt, télen fűt), hosszú távon anyagilag megtérülőbb egy ilyen típusú házban lakni. És pont ugyanolyan komfortos is, egyáltalán nem úgy kell elképzelni az életet benne, mintha ősember lennél"– állítja az építész.
Igaz, azt azért ő is elismerte, hogy nagyon gondosan kell egy ilyen típusú házat megtervezni és kivitelezni ahhoz, hogy jól funkcionáljon. Hátránya még, hogy később nem bővíthető, mert a hozzáépítéssel megbomlana a ház statikai szerkezete. Szombathelyen egyébként az építész is egy normál, téglaépítésű családi házban lakik, de szerinte a boglári faszobor-galéria is nagyon komfortos lesz. Az idei nyár még az építkezéssel telik, de Gábor tervei szerint jövőre már virágzó növényekkel a tetején fog állni a földdel borított épület.
Forrás: welovebalaton
Fotó: Gábor Takács
A kicsi otthonok napjainkban úgy terjednek, mint a futótűz. Nem csak divatosak, de költséghatékonyak és egyben energiatakarékosak, főleg ha kialakításuk egyszerű.
A régi járművek is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, szívesen újítják fel őket és alakítják lakhatóvá például a buszokat és a vagonokat. Az átalakított vagonok olyanok, akár egy menedék, imádni való otthonok. Első látásra talán nem tűnik túl nagy történetnek, de ha jobban megnézzük belülről ezeket az otthonokat, olyan szépek és kényelmesek, mintha régi szállodai szobát pillantanánk meg. Meglátni és megszeretni. Talán ez lehetne a mottója ezeknek az egyáltalán nem hétköznapi lakásoknak.
Nézzünk be néhány vonat-lakásba
Ha a konyha kicsi, és esély sincs arra, hogy a közeljövőben jelentősen megnőljön, kreativitásra van szükség, hogy helyhez jussunk.
Garzonszakácsok figyelem! Néhány egyszerű és praktikus ötlet, hogy kényelmesen alkothassunk gasztronómiai remekeket.
1. Dobjuk ki a mikrót
A mikrohullámú sütő jelentősen felgyorsítja a konyhai munkát, egyszerűsítve, könnyebbé téve azt, csakhogy minden könnyebbségnek ára van: a mikrohullámok károsítják az ízeket, és a mikró rengeteg helyet foglal.
A megoldás? Akinek van hagyományos kenyérpirítója, az ügyesen kiválthatja a mikrót. Ez kisebb helyet foglal és az ízeket sem öli meg.
2. Turmixgép helyet botmixer
Noha egy komplex robotgépet nem tud kiváltani, de egy sima turmixgép igenis kiváltható egy jóval kisebb helyigényű kézi botmixerrel. Ezzel is lehet habot verni, gyümölcsöt vagy zöldséget pépesíteni.
3. Vágódeszka
Ha minden négyzetcentiméternyi hely érték, meg lehet próbálkozni az összevonásokkal. Egy példa! Ha a mosogatót nem használjuk, miért ne fektethetnénk rajta keresztbe a vágódeszkát, másra használható helyet megtakarítva a pulton.
4. Vertikális haladási irány
Kevés a hely vízszintesen? Használjuk ki a függőleges irányt! Szekrényajtóra, falra szerelt tárolók, mind-mind helymegtakarítást jelenthetnek.
5. Csökkentsük a fölösleget
Egy, két vagy három személyes háztartásba nem kell 12 darabos edénykészlet, a 24 darabos késkészletről nem is beszélve. A mesterszakácsok is egy kést használnak mindenre, maximum még ollót. Egyébként mindenre igaz, hogy a kevesebb néha több. Ha mindenből kevés, de jó minőséget tartunk konyhánkban, nem is igen lesz szükségünk másra. Mérjük fel a családban jelentkező igényeket, és ehhez képest vásároljunk.
Egy példa: az öntöttvas edény ugyan jóval nehezebb és drágább mint a hasonló paraméterű alumínium edény, viszont szinte elpusztíthatatlan, az örökkévalóságnak szól.
6. Mosogató
A mosogató hasznos tér (lásd 3-as pontunkat), vétek kihasználatlanul hagyni. Ne hagyjuk felgyűlni a mosatlant, amit használtunk, mossuk el gyorsan, aztán tegyük a helyére.
A profi kertészek ismerik igazán annak a fontosságát, hogy a talajtakarással szabályozhatják a talaj hőmérsékletét, javíthatják vízháztartását, csökkenthetik erózióját - és a gyom sem nő alatta.
Kutatások kimutatták, hogy a jó, avagy rossz talajtakarás +/- 30 százalékot jelenthet kertünk termékenységében.
Tehát kell-e takarni? A válasz: igen. De vajon mivel? Íme néhány lehetséges megoldás.
Fekete műanyag
A fekete műanyag fólia jó talajtakaró olyan növények számára, melyek szeretik a meleget: paradicsom, padlizsán, paprika, dinnye, uborka, tök és a burgonya is. Tegyük le korra tavasszal a fóliát, hogy segítsen felmelegedni a talajnak. A fólia igényel némi plusz biztonságot, hogy a helyén maradjon szeles időben is.
A fő probléma a megfelelő öntözés, mivel a műanyag nem vízáteresztő. Erre megoldást kell találni. Lehetséges az állandó ki- és betakarás, ez azonban munkaigényes. Megoldhatjuk a takaró alatti öntözést is, de ennek befektetetés igénye van.
Nem létezik ideális megoldás, mindenki dönthet a munkakedvéhez és pénztárcájához mérten.
A műanyag komoly hátránya, hogy nem környezetbarát megoldás, hiszen nem bomlik le egykönnyen, és nehezen újrahasznosítható.
Levelek
Ez a garantáltan környezettudatos talajtakaró megoldás. A levelek ideális talajtakarói a brokkolinak és a borsónak, amelyek inkább a hűvösebb hőmérsékletet kedvelik. A levél jóval nagyobb szellőzést és ezáltal alacsonyabb hőmérsékletet biztosít, mint az előző megoldás.
Nagy mennyiség szükséges belőle, mert rögzíteni lehetetlen, a szél a felső réteget mozgatni fogja. Ha megázik, nem épp épületes látvány, felhasználása előtt nem árt kiszárítani a napon. Cserébe viszont olcsó, és a lehető legteljesebb mértékben újrahasznosul.
Zsákvászon
Több különböző növényfajhoz is megfelelő. Előnye, hogy könnyen rögzíthető, jól szellőzik, a víz át tudja járni, véd a korai fagyoktól, természetes anyagból van, és újra felhasználható.
Hátránya, hogy nagy mennyiségben nem éppen költséghatékony.
Szalma
A szalma hatásos mind a kényes növények, mind a leveles zöldségek takarására. A nyár közepétől érdemes alkalmazni, amikor a talaj elérte az ideális hőmérsékletet. A szalma lényegesen csökkenti a talaj hőmérsékletét, így a melegigényű növényeknél nem ideális. A szalma használható télen is, hogy megvédje a talajban lévő magvakat.
Fontos, hogy csak vetőmag-mentes szalma a jó megoldás.
Ha nincs saját szalmaforrásunk, ez bizony nem olcsó, ráadásul ezt is mozgatja a szél, úgyhogy nem árt még némi kis tartalékot is képeznünk.
"Kicsit szoronganék, hogy is mondjam meg neki, anélkül, hogy megbántanám azzal, hogy feleslegesnek állítom be évtizedek fáradságát és izzadságát. Hogy én sehogy. Nem kapálok."
Dóra Melinda Tünde gazdasági újságíró volt évekig, aztán kiment a kertbe és vissza se jött - írja a hir24. Most van egy kis (na jó, közepes) gazdasága, amely Michlen-csillagos éttermeket lát el cukorborsóval, bébirépával, paradicsommal, ehető virágokkal. Pedig nem csinál semmit, amit bárki ne tudna utána csinálni. Az egészből könyvet írt, igazi kertészkönyvet, a palánták, magok, metszőollók, fóliasátrak és ágyások közé pedig tömény szépirodalmat szórt. Kertkaland című remekének első oldalaiból idézünk.
Magyarországon három emberből kettő városban él.
Földet legfeljebb akkor látunk, amikor kirázzuk a cipőnkből vagy lemossuk az autóról kirándulás után. Már nincs meg az a szinte ösztönös bölcsességünk a növényekkel kapcsolatban, hisz legtöbbször csak cserépbe vagy lakásba zárt, nem teljesen normálisan viselkedő élővilággal találkozunk. A rovarokat válogatás nélkül, sikítva irtjuk. A virágokat nem merjük nagyon szaglászni, mert vegyszeresek lehetnek. A vadnövényektől félünk, mert fogalmunk sincs, mi mérgező, mi nem.
Egyszóval finnyás városi nép lettünk, miközben legtöbbünk nagy- és dédszülei még minden bizonnyal a maguk termelte zöldséget és gyümölcsöt ették télen-nyáron, s a közértből csak cukrot, lisztet és fűszereket vettek. Minden más megvolt otthon.
Aztán jött a mezőgazdaság rettentően racionálisnak, haladónak tűnő iparosítása: a méretgazdaságosság, a hozam, a gépesítés, a vertikális integráció, a szétaprózott birtokszerkezet felszámolása. Ebben a rendszerváltás sem hozott sok változást, csak rákerült a listára a kárpótlási jegy is. A vidéken megmaradt háztájikat pedig egyre többen felszámolták, amikor a kockás papír fekete-fehéren megmondta: a Tescóban megvett kínai uborka olcsóbb és nem kell vele hétvégenként vesződni, lehet helyette tévézni.
Pedig az élelmiszer-termelés egy család közös, örömmel teli tevékenysége lehet, ami remek alkalom arra, hogy rengeteg olyan dolog történjen velünk, amiért még fizetni is szoktunk: friss levegőn leszünk, lebarnulunk, mozgunk, a gyerekek játszóházban érzik magukat – és mindennek a végén még fantasztikus biozöldségeink is lesznek. És nem, nem fog rámenni az egész életünk, nem kell minden hajnalban ötkor felkelni locsolni.
Úgyhogy, ha véletlenül azzal riogatnád magad, hogy felsorolod az eddig általad meggyilkolt bolti bazsalikomokat név és dátum szerint, vagy a klaviatúrán edződött fehér kezedet vizionálod szálkákkal teleszurkálva, netán a kiszáradt kaktuszod ébreszt kételyeket azzal kapcsolatban, hogy alkalmas vagy-e bárminek az életben tartására, hagyd abba.
Bárki tud zöldséget termeszteni, te is.
A kertészkedés fortélyait elsajátítani is pont olyan, mint megtanulni főzni: az első mozzarella-paradicsom capresét az ember még receptből készíti, aztán, miután elég dolgot odaégetett, kiszárított, túlfőzött és nyersen hagyott már, megtanul pár receptet jól csinálni, s amikor már van elég tapasztalata, képes lesz új módszerekkel, kreatív megoldásokkal, spontán rögtönzésekkel is sikeresen próbálkozni. Ne féljünk a kertben sem a kudarcoktól. A kudarcok jók. A hibákból tanulja meg az ember, hogy mit NE csináljon. Így végső soron a kudarcokkal kikövezett úton jutunk el Óz csodaországába: a buja és csodálatosan finom saját veteményesbe.
Szóval azért tudom, hogy nulláról is el lehet kezdeni a kertészkedést, mert én is így csináltam. Belvárosi lány voltam, kertem se volt, ablakos fűszernövény is alig. de mindig szerettem főzni, és amikor egyre több helyen olvastam, hogy a boltban kapható zöldségeknél tápanyag és íz tekintetében van azért jobb, kíváncsi lettem. Első évben beszórtam pár sárgarépamagot édesanyám társasházának a kertjébe. Ez olyan jól sikerült, hogy második évben már több ambícióm volt: körbejártam a lakókat, hogy mindenkivel megbeszéljem, én akkor itt kiskerteznék egyet. Mindenki örült, bár kicsit hátrahőköltek, amikor virág helyett hagymát, bukszus helyett paradicsomot telepítettem, és a pergolára bab futott fel, nem hajnalka.
A nagyapa kertje
Nagyapám maglódi kertjéből arra emlékszem, hogy nagy, szabad barna földfelületek voltak, ahova sosem lehetett lépni, legalábbis tavasszal nem, mert nyár közepére minden locsolás mellett is olyan vastag és kemény kéreg nőtt a kornyadozó lila karalábé közé, hogy nagyanyámnak kapával kellett felvagdosnia annyira, hogy az öntözővíz legalább bejusson. Gazt nem láttam sehol, mert ez egy igen rendes porta volt.
Bár azt nem tudom, hogy azért, mert menetrendszerűen bevetették a permetszerek nukleáris bombáját, a totális gyomirtót, esetleg a Glialkát, vagy egyszerűen hetente végigkapálták az egészet.
A zöldségek szabályos távolságra sorakoztak, sokszor olyan messze egymástól, hogy én, a tilosban ugrabugráló gyerek, bőven átfértem köztük.
Emlékszem a növények ültetésének szigorú logikájára: káposzta a káposztával, krumpli a krumplival. Virágágyás külön, a kert gyönyörű gyeppel borított reprezentatív részében.
Csodálatos, rendezett kert volt. Munkával, növényi fegyelemmel, kitartással, néma türelemmel gondozva.
Szegény nagyapám biztos a fejét vakargatná, ha körbe tudnám vinni a kertemben. A növények kusza összevisszaságban vannak, túl közel egymáshoz (megfojtják egymást!), széles ágyásokban (hogy férsz hozzá a közepéhez?), fátyolfólia alatt (az mi? és minek?) és még ráadásul teljesen szét is van szórva a kert különböző szegleteiben ugyanaz a típusú növény (hogy találod meg, amit keresel?). Még az ágyások se rendesen, azonos távolságra vannak egymástól, hanem a telek emelkedését követik, teraszosan.
Ráadásul számtalan helyen hagyom felmagzani a zöldséget, sőt néha még a gazt is hagyom virágozni, hogy bőven legyen eleség mindenféle nektár- és virágporkedvelő rovarnak. Még a darazsakat sem irtom ki a fészerből.
És nagyapám biztosan valami olyasmit kérdezne: de hát ebben a káoszban egyáltalán hogy tudsz kapálni?
Kicsit szoronganék, hogy is mondjam meg neki, anélkül, hogy megbántanám azzal, hogy feleslegesnek állítom be évtizedek fáradságát és izzadságát. Hogy én sehogy. Nem kapálok. Nem ások évente. Kizárólag akkor vetek be ásót, rotokapát, ha egy jó kis ősgyepes területet vonok be újonnan a termesztésbe, és akkor se mindig, csak ha össze kell csapni a dolgokat, mert hirtelen ötleteim támadtak.
Mégis így néz ki a föld. Porhanyós, élettel teli. Mint a mesében.
A teljes cikk ide kattintva található.
Egyre többen alakítanak ki konyhakertet udvarukban. Korábban sokan felhagytak ezzel, helyette a boltokban vették meg a zöldséget és a gyümölcsöt.
Még felsorolni is nehéz mennyi zöldséget termel konyhakertjében Sersinger Józsefné. A kaposfői asszony azt mondja: 5 éves kora óta kertészkedik, a fogásokat nagyszüleitől leste el. Minden este dolgozik a kertben, büszke a saját maga által megtermelet egészséges zöldségekre, amellyel az egész családot ellátja.
- Szeretnénk tudni mi az, amit megeszünk. A bolti zöldségek tele vannak tartósítószerekkel, ezért maximum tejet és kenyeret veszünk ott. Minden más élelmiszert igyekszünk megtermelni itthon - mondja Sersinger Józsefné.
Rajta kívül egyre többen művelik meg ismét a kertjeiket Kaposfőn. Sőt néhányan még versenyre is nevezik.
A fotó illusztráció
- Szeretném ha a településen minél többen újra használatba vennék a kertjeiket. És szeretnénk bemutatni ezen program révén azokat a Kaposfői lakosokat akik ezt profi módon csinálják és nemcsak szemre hanem tényleg minőségi terméket tudnak előállítani a házikertekben. Kvázi egy példaként állítani a többi lakó elé - vallja a település polgármestere, Sztányi Tibor.
Gazos, elhagyatott kert a falu egyik utcájában. Sajnos egyelőre ebből van több. Az elmúlt évtizedben ugyanis sokan felhagytak a kertészkedéssel és inkább a boltban vették meg a zöldséget-gyümölcsöt. Az egészséges táplálkozás miatt azonban egyre többen próbálják ki újra a zöldségtermesztést. Ez a célja a Legszebb Konyhakert programnak is.
A fotó illusztráció
- Ennek a versenynek az a célja hogy ne elhagyatottak legyenek a kertek, valamint, felkeltsék azok érdeklődését is, akik eddig nem gondozták a területüket - közölte Kovács Szilvia, a Magyrország Legeszebb Konyhakertje verseny ötletgazdája.
A már nemzetközivé fejlődött versenyre idén 234 tepelülés csaknem 2 ezer kerttel nevezett. Még a környező országokból sőt Angliából is csatlakoztak a programhoz.
Srej Ferenc nyugdíjas rendőr a családja ellátását biztosítja: szárnyasok tenyésztésébe és nevelésébe fogott Hatvanban.
A Hatvani Rendőrkapitányság egykori munkatársától nem állt messze egykor és ma sem a gazdálkodás, az állattartás. Szülei és nagyszülei a portájukon mindig tartottak háziállatokat, ő maga gyermekként sokat segédkezett ebben. Akkor tanulta meg, hogyan kell bánni a közvetlen környezettel és állatokkal. Erre tanítja ma gyermekeit és unokáit is.
A családi ház gazdasági részén, jól kialakított tágas, több részre osztott baromfiudvarban és környékén pezseg az élet. Pulykák, libák, kacsák, gyöngytyúkok, japántyúkok nevelik apróságaikat, melyekre a kakasok is ügyelnek. A takarmányból a legjobbat kapják, a betakarítások idején: Srej Ferenc közvetlen a gazdáktól vásárol.
A gazdának mindig adnak elfoglaltságot kedvencei, oda kell figyelni rájuk. Ez élteti nyugdíjas éveiben a rendőrből lett „kisgazdát”, akinek elmondása szerint nincs ideje megöregedni. Unokáinak nagy örömet szerez azzal, hogy a gyerekek pátyolgathatják, etethetik a csibéket. A baromfik nem csak hobbiállatok, hanem a család jó minőségű hús- és tojás ellátását biztosítják, jut belőle mindenkinek.
Amikor elérkezik a vasárnap, a család körbeüli az asztalt és Erzsi asszony „hazaiból” készült leveséből esznek, többször is repetáznak.
- Ha ezt a mentalitást – mely felelősségteljes munkával jár – öröklik az utódok, az mondom, érdemes nyugdíjasként, tartalmas életet élni – vallja Srej Ferenc.
