A Luca napi „dolog” tiltást nehéz betartani a lányoknak, asszonyoknak. Nekem tyúkjaim sincsenek, de biztos, hogy nem varrok ilyenkor. Egy gombot sem! Ahogy a hiedelem tartja.

A molnárkalács sütés viszont jó szórakozás! Ugye a hagyományok szerint munkát nem végzünk Lucakor, esetleg sütünk, méghozzá molnárkalácsot? Ha hozzáfogsz, garantáltan nem jut másra idő, mert „ott kell állni felette”.

Egyébként pedig nem csupán Luca napján érdemes elkészíteni. Íme az én molnárkalácsom, garantáltan finom.

Hozzávalók (kb. 30 db-hoz): egy nyeles sütővas (ostyasütő) súlya kb. 2-3 kg, fél kiló liszt, 12,5dkg cukor, 12,5dkg zsír, 5 dkg szalonna, annyi víz, amennyit a tészta felvesz, hogy a tészta a gyúrás végén nem tapad a kezünkre. Ezt ki kell tapasztalni, mert a liszt, illetve a zsír minősége változtathat az arányokon.

Elkészítése: ha összegyúrtuk, 2 részre osztjuk, az egyikből hengert formázunk és jó dió nagyságú gömböket szaggatunk, vagy annak megfelelő szeleteket vágunk belőle.
A sütővasat a sparhelt tetején, vagy gáztűzhely egyik gázrózsáján felforrósítjuk. És jön a szalonna! A vasat szétnyitjuk, és mindkét belső oldalát nagy óvatossággal és még nagyobb ügyességgel megkenjük a szalonnával. Ettől nem tapad majd a tészta a sütővas mintáiba! Ha a tésztánk jól sikerült, a szalonna nem kell többé, másra később felhasználható.

Egy diónyi tésztát a sütővas közepére teszünk, és a vasat összenyomjuk, közben megfordítjuk a másik oldalára és így sütjük, 1-2 percig, attól függően, mennyire pirosan (sülten) szeretjük.

A molnárkalácsot – ha nem csúszik ki a szétnyitott sütőből – késsel vegyük ki, de gyorsan, mert nagyon meleg. Aztán újabb adag kerül a sütőbe, egészen addig, amíg a tészta nem fogy el.
Jó étvágyat kívánok!