Nem csupán ismerni kell begyűjtésükkor a gyógynövényeket: szárításuk, kezelésük, tárolásuk is nagy odafigyelést, alaposságot és szakszerűséget igényel.

Gyökerek és gyöktörzsek
Tavasszal vagy ősszel, amikor a növényzet pihen, gyűjtendők a gyökerek és gyöktörzsek. A fejlődésben levő növényben, így természetesen a gyökerekben és gyöktörzsekben is, az első 1-2 évben kevés a hatóanyag, így csak általában a harmadik évben érdemes gyűjtésüket, kitermelésüket megkezdeni, amikor már a hatóanyag felraktározódott bennük. Vékony gyökeret kitermelni nem is gazdaságos. A vékony, 1-2 éves gyökeret, ha már a vastagabb gyökérrel ki is ástuk, dugdossuk vissza a földbe a jövő kitermelés érdekében. A gyökerek, gyöktörzsek kitermelése a talajviszonyok figyelembevételével sohasem kézzel, hanem kisebb-nagyobb ásóval történjék. A kiásott gyökeret, gyöktörzset vízzel vagy arra alkalmas kefével a földmaradványoktól megtisztítjuk.

A saponint és nyálkát tartalmazó gyökereket (ziliz, szappangyökér) nem szabad vízzel megtisztítani. A megtisztított nyers árut 10-15 centiméternyi, vagy nagyobb darabokra vagdaljuk (liquiritai), az ujjnyi vastagnál erősebbeket 2-4 rét hasítjuk (althea), vagy különleges módon felaprítjuk (saponaria), ezután szárítjuk. A gyökereket, gyöktörzseket nyers állapotban általában nem ajánlatos meghámozni, mert a hámsejtekben is van hatóanyag. Csak határozott kívánságra történhet a lehámozás, de akkor se hámozzuk le a gyökér kérgét, csak tompa késsel kaparjuk le a hámréteget.

A megtisztítás után az árut napon vagy meleg időjárásban szellős padláson, vékonyan kiteregetve szárítjuk. Nedves, esős időjáráskor mesterséges szárítást kell végezni, mert a nedvdús gyökerek, gyöktörzsek könnyen penészednek. A kiteregetett drogot gyakran kell megforgatni, mert csak akkor készült el, amikor csont szárazzá lett, és törékennyé vált.

A mérges gyökerek és gyöktörzsek az általános szabályok figyelembevételével, kellő óvatossággal szárítandók. A kész árut zsákoljuk, szellős, száraz helyen, jelzőtáblácskákkal és mérlegelési adatok feltüntetésével tartjuk el.

Füvek és levelek
Értékmeghatározás szempontjából a füvekre és levelekre is vonatkozik a gyűjtés idejének szakszerű megállapítása, mert itt sem lehet közömbös a drog hatóanyag-, illetve alkaloida-tartalma. A begyűjtés száraz időben, a rátapadt harmat felszikkadása után, alkalmas szerszámmal (sarlóval) történik. A beteg szár- és hajtásképleteket, leveleket, az esetleg rátapadt idegen anyagot, piszkot már ilyenkor, begyűjtés közben kell a fűről vagy levélről eltávolítani.

Az így tisztán, nagy kosarakba vagy zsákokba lazán elhelyezett füveket, leveleket - az egynapi gyűjtés eredményét - nyomban a hazaszállítás után vékony rétegben szárításra kell kiteregetni az előre elrendezett és megtisztított alkalmas helyen, mert különben a zsákokba esetleg begyömöszölt, a kosarakba betaposott friss áru még gyors szárítással sem menthető meg. Amennyiben megfeketedik – értéktelen lesz.

A növénynek hozzáértő szárítással eredeti színét kell megtartani, ezt pedig csak úgy érjük el, ha az aznapi gyűjtést kiteregetjük és a vékony rétegben kitett árut gyakran – az első napokban legalább kétszer – megforgatjuk. A füveket és leveleket mesterségesen is száríthatjuk. Kivételt képeznek az illóolajat tartalmazó füvek és levelek, melyek még 40-50°C meleget sem tűrnek el anélkül, hogy értékük, tartalmuk ne szenvedne.

Virágok
A virágok igénylik a legnagyobb gondosságot és szeretetet. A virágokat teljesen kifejlődött állapotukban gyűjtők vagy a kehellyel alig 1 cm szárral együtt (kamilla), vagy csak a kinyílt virágot (verbascum), vagy csak a sziromleveleket (papav. rhoeados).

A virágok begyűjtéséhez – ott különösen, ahol nagy mennyiségről van szó – alkalmas szerszámot, virágszedő fésűket alkalmaznak, melyek nem tépik, hanem lemetszik a virágfejeket, esetleg kis szárral együtt.

A kamilla gyűjtésénél különösen alkalmazásban vannak ezek a fésűk, melyeket a gyűjtők saját ízlésük és találékonyságuk szerint szerkesztenek. A fésűknél az a fontos kellék, hogy a virágot vágva szedje le a fésűk fogai közé elhelyezett éles bádog vagy vaslemez. Más virágot általában kézzel csipegetünk le vagy kis késsel szedünk.

A leszedett, begyűjtött virágokat nagy kosarakba, vagy zsákokba lazán elhelyezzük, és minél előbb alkalmas helyen szárításra tegyük ki. A kelleténél tovább összeöntve a virág nem maradhat, mert befülled, megbarnul, illatát veszti, és ezen fogyatékosságon segíteni nem lehet. A szárítást elsősorban lazán kiteregetve, szellős padláson vagy naptól védett helyen végezzük. A virágokat mesterségesen szárítani nem nagyon lehet, illetve szabad, mert e szárítás olajtartalmuk rovásár megy. Ott azonban, ahol a drog szempontjából nem elsőrendű kérdés a virág illóolaj tartalmának a teljessége, a mesterséges szárítással szemre igen tetszetős árut lehet produkálni, arról nem is szólva, hogy egy fél nap alatt elvégezhető az a munka, ami egyébként 2-3 hétig is eltart.

A legtökéletesebb szárítási eljárásnak a szellős padláson véghezvitt, rámán, kereten történő szárítás bizonyult. A keret lehet egy vászonnal, zsákszövettel vagy átlyukasztgatott keményebb papírral leborított faléc-ráma. Szárításra kitett virágokat – legfőképpen az első napokban – meg kell forgatni, míg a szárítás utolsó stádiumában a virágokat nem szabad megbolygatni. A virág a szárítás után érzékeny a nedvességgel szemben. Ha olyan helyen tartjuk, ahol a levegőbeli nedvesség éri, némelyik virág könnyen megbarnul, ami az érték rovására megy.

A száraz virágot megrostáljuk, megtisztítjuk az idegen anyagoktól, és zsákba tesszük (hársfa). Ha különös gondossággal akarunk eljárni, úgy a száraz virágot bőven papírral bélelt ládákba helyezzük el, de ládákban tartjuk mindazokat a virágzatokat, amelyek könnyen elporladnak (kamilla). Azokat a virágokat, amelyek erősen nedvszívók és a nedvességre különösen érzékenyek, s amelyek a színüket vesztik (ökörfarkkóró), oltatlan mésszel bélelt ládába, vagy zacskóba elhelyezve, mésszel bélelt bádogdobozban, üvegedényben tartjuk el.

Némelyik virágzat virágpora (kamilla) szintén értékes, úgyszintén értékesíthető a kamillának rostán visszamaradt száraz virágzata (fürdő-kamilla). A csomagolásnál arra ügyeljünk, hogy lazán legyen a virág elhelyezve. Szellős helyen tartsuk a kész árut.  Az elmondottak csak nagy általánosságban ismertetik a gyűjtésnél figyelmet érdemlő körülményeket; amennyiben a gyakorlat életrevaló irányítást és szabályt, követendő szokást állapít meg, úgy a szabálytól eltérő, de célirányos eljárást saját maga is meghonosíthat a gyűjtő.

Forrás: timcsigyogynoveny.blogspot.hu