A veszedelmes növényekről, vagy éppen állatokról mi itt Magyarországon rendszerint nem akarunk tudomást venni, hisz ez nem Ausztrália, vagy Dél-Amerika.

A napokban vérfagyasztó tudósítás látott napvilágot, mely szerint egy angol kertész meghalt, mégpedig az igencsak veszélyes sisakvirág mérgétől. Az ilyen hírek hallatán általában megborzongunk, aztán hamarosan el is felejtjük a dolgot, pedig ezek a tragikus végkimenetelű balesetek arra biztosan jók, hogy felhívják a figyelmet a közelünkben ólálkodó veszélyre, mely néha növény képében jelenik meg.

Azt persze sokan tudják, hogy egyes szobanövények mérgezőek, de ezek általában gyengén toxikusak, és rossz esetben is csak egy ronda hasmenést, vagy kiadós hányást okoznak. Ez mind igaz is, ám ettől függetlenül hazánkban is vannak olyan növények, melyek erősen mérgezőek, akár halált is okozhatnak, hogy mást ne mondjak, a felemlegetett hírben szereplő sisakvirágnak négy fajtája is honos nálunk. Okulásképpen lássunk hát pár olyan növényt, melyek megélnek itthon is, nem lehetetlen, hogy összetalálkozzunk velük, mérgük pedig akár halálos is lehet!

Mivel az egész bejegyzés apropójául szolgál, kezdjük a sisakvirággal. A sisakvirág egy roppant nagylétszámú család tagja, összesen körülbelül 350 fajtát tartunk számon belőlük, és ahogy már említettem, ezek közül négy nálunk is előfordul a természetben (méregölő sisakvirág (A. anthora L.), farkasölő sisakvirág (A. vulparia Rchb.), moldvai vagy kárpáti sisakvirág (A. moldavicum), és a karcsú sisakvirág (A. variegatum L. subsp. gracile (Rchb), sőt van, amelyiket meg is vásárolhatjuk kerti növényként. Utóbbi nem véletlen, hiszen a dísznövényként kapható őszi sisakvirág átlagon felül dekoratív, hosszú szárán hozza a jellegzetes formájú virágait augusztus környékén. Az őszi sisakvirág a nedves, félárnyékos helyeket kedveli, a tűző napsütést nehezen viseli, csakúgy, mint a bolygatást, így átültetése nehézkes, rendszerint a növény végét jelenti. A sisakvirág hatóanyaga az akonitin nevű alkaloida, mely emberekre és állatokra egyaránt rendkívül veszélyes, így a sisakvirág bármely fajtájának az érintése nagy odafigyelést igényel, ültetése pedig kizárólag háziállat és kisgyermek nélküli kertekbe ajánlott. Aki élőben szeretne találkozni ezzel a csodaszép, de halálos növénnyel, az látogasson el a  Nagykovácsi és Telki határában futó Sisakvirág tanösvényre, ahol farkasölő sisakvirágokat nézegethet!

A némileg ismertebb gyilkos növények közé tartozik a maszlag (Datura stramonium), más nevein csattanó maszlag, vagy datura. A csattanó maszlagnak egyébként rokona a szintén mérgező angyaltrombita, sőt, ezt a két növényt régebben ugyanabba a nemzetségbe is sorolták, azonban az angyaltrombita saját nemzetséget kapott, újabban már a Brugmansia csoportba sorolják, ám ez a legtöbbünk számára jelentéktelen információ, az már sokkal érdekesebb, hogy mindkét durván toxikus növény a burgonya nem is olyan távoli rokonai. A csattanó maszlagról évente egy-két alkalommal menetrendszerűen lehet hallani a hírekben, ugyanis hallucinogén hatása miatt mindig akadnak bátor jelentkezők, akik olcsó drogként próbálják ki, ám ez halálhoz is vezethet (a leírások szerint ráadásul a hatása is kellemetlen, tehát drogként gyengén muzsikál). A maszlag minden része erősen mérgező, magjaiból már 20-30 szem is végzetes lehet, az orvostudományban viszont régóta ismert gyógyszer alapanyag, a növényből nyert kivonatokat többek közt asztma, köhögés, és a Parkinson-kór kezelésére használják. A csattanó maszlag fő mérge a szkopolamin, melynek túladagolása hallucinációkat, bénulást, és adott esetben halált is okozhat. A közép-amerikai származású csattanó maszlag nálunk ugyan nem honos, de megtalálható a természetben, és dísznövényként is kapható, megjelenése ugyanis roppant dekoratív, virágai nagyon látványosak, ráadásul bódító illatot árasztanak. Talán nem kell hangsúlyozni, hogy kisgyermekes háztartásokban még véletlenül se tartsunk csattanó maszlagot, de jobb, ha tinédzserek sem férnek hozzá.

A csattanó maszlaggal szemben a leanderrel (Nerium oleander) nem futhatunk össze túrázás során (görögországi nyaraláskor azonban biztosan!), hiszen nálunk nem honos, azonban mivel ez az egyik legkedveltebb dísznövény, nagyon is helye van ezen a listán. A leander csapdája az, hogy egy nagyon könnyen és egyszerűen tartható dísznövény, mellyel akár kezdő kertészkedők is sikert érhetnek el, díszítőértéke pedig rendkívül magas. Így nem csoda, hogy kiemelkedően gyakori a kertekben, lakásokban, előszeretettel ültetik mindenfelé a hobbikertészek. A leanderről (vagy szép magyar nevén: babérrózsáról) ugyanakkor nem sokan tudják, hogy minden része erősen mérgező, fogyasztása gyomorpanaszokat, szívbántalmakat, de akár idegrendszeri károsodást is okozhat, szélsőséges esetben pedig halálos is lehet. A növényben található glikozoidok és alkaloidák ugyanis szívbénító hatásúak lehetnek, vagy a keringés összeomlását okozhatják. A növénynek főleg a szára tartalmazza nagy koncentrációban mérgező vegyületeket, de a virágok, levelek is irritálóak, akár csak érintésre is.  A leander gondozása után így mindig alapos kézmosás szükségeltetik, de még jobb, ha a növény ápolását kesztyűben végezzük, és természetesen a gyermekeket tartsuk távol tőle. 

A ricinus (Ricinus communis) szintén távolról érkezett hozzánk, eredeti, trópusi élőhelyén termetes növény, akár tíz méter magasra is megnő, nálunk kiültetve azonban csupán másfél-három méteres lesz, ráadásul a honi klímán egyéves növény, vagyis egy év alatt elpusztul, így akinek megtetszett, mint kerti dísz, minden évben kénytelen lesz utánpótlásról gondoskodni (vagy hagyni, hogy az elszórt magok kihajtsanak). A ricinus természetesen szintén halálosan mérgező. A tavasszal elvetett magokból (vagy kiültetett előnevelt palántákból) gyors ütemben fejlődik ki a bokor, melyen aztán idővel megjelennek a virágok, melyekből a toktermések fejlődnek ki. Ezekben a látványos toktermésekben ülnek a súlyosan mérgező magok, amikből a ricin nevű extrém módon mérgező fehérje vonható ki. A ricin halálos dózisa 500 mikrogrammtól kezdődik, veszélyességére jellemző, hogy biológiai fegyverek alkotóelemeként is használt. A ricinus magjából hidegsajtolással ricinusolaj állítható elő, ami némi utókezelést követően már nem méregként, hanem gyógyszerként használatos, mégpedig elsősorban kíméletes hashajtóként, vagy éppen hajnövekedés serkentőként, de még ipari kenőanyag is készül belőle. A ricinus is a látványos, egzotikus dísznövények közé tartozik, beszerzése nem ütközik nehézségekbe, de aki a kertben tartaná, különös óvatossággal járjon el, és lehetőleg a virágzási időben a virágos hajtásokat metssze le, és semmisítse meg!

A gyöngyvirág (Convallaria majalis) ugyan nem tartozik a leghalálosabb mérgű honi növények közé, mégis fontos megemlíteni, ugyanis nem ritka, hogy a jópár éve igencsak divatos medvehagymával tévesztik össze, így sokkal nagyobb eséllyel okoz mérgezést, mint más, valamely népszerű, ehető növényre nem hasonlító társai. A gyöngyvirágból viszonylag nagy mennyiséget kell elfogyasztani ahhoz, hogy komoly probléma álljon elő, ám ez a fenti körülmények miatt nem is olyan ritka, mint gondolnánk. A gyöngyvirág többféle toxikus hatóanyagot tartalmaz, a levélben, a gyöktörzsben, és a virágzatban egyaránt megtalálhatóak glikozidok, melyek a szívműködésre hatnak hátrányosan, de van még a repertoárban konvallamarin, konvallatoxin, és szaponinok is. Jó tudni, hogy a leszedett, vázába állított gyöngyvirág még az őt tápláló vizet is mérgezővé teszi! A mérgezés jellegzetes tünetei a hasi fájdalom, a hasmenés, és a kábultság, melyeket csökkenő vérnyomás követ, extrém esetben akár egészen a szívleállásig jutva. Mint sok mérgező növény, a gyöngyvirág is ismert gyógynövényként, persze ilyenkor óvatosan adagolva, elkészítve. A néphagyomány szerint a lányok megszépülnek, ha harmatos gyöngyvirággal kenegetik az arcukat, de fejfájásra és ízületi betegségek kezelésére is használják a mai napig. A gyöngyvirágot kertbe is telepíthetjük, mivel honos növény, sok törődést nem igényel majd, és gyors terjedése miatt hamarosan buja, virágzó, és édeskésen illatos szőnyegként borítja be a kertet. 

Minden listához jár egy ráadás, a plusz tétel pedig most a gyilkos galóca (Amanita phalloides), ami ugyan egy gomba, de mindenképp illeszkedik a sorba, mivel halálosan mérgező. A gyilkos galóca szinte minden ősszel szed pár áldozatot, pedig a mérgezés könnyen megelőzhető, ha csak ellenőrzött forrásból vásárolunk gombát, vagy saját szedés esetén bevizsgáltatjuk a zsákmányt, ezt egyébként a piacokon ingyen megteszik szakemberek. A gyilkos galóca fő méreganyagai a fallotoxinok és amatoxinok, utóbbiak okozzák a nagyobb bajt mivel a fehérjeszintézishez szükséges enzimet gátolják, így főképpen a májat, de a veséket is károsítják. A gyilkos galóca nagyon kis adagban is erősen mérgező, de a legrosszabb, hogy a mérgezés lefolyásának sajátosságai miatt az érintettek rendszerint későn kerülnek orvoshoz. Az első tünetek ugyanis csak az elfogyasztást követő 8-24 órában lépnek fel, általában heveny hányás és erős hasmenés formájában, melyet a kiszáradás miatt fejfájás, gyengeség és általános rosszullét kísér. A probléma, hogy tünetek hamarosan átmenetileg enyhülnek, ezért a mérgezést elszenvedők sokszor egyszerű gyomorrontásnak tudják be a tüneteket, de a mérgezés éppen ebben a szakaszban válik súlyossá. Ha a beteg az első fázisban, rögtön a gyanús tünetek jelentkeztekor nem fordul segítségért, akkor jellemzően csak 2-3 nap múlva kerül orvoshoz, ekkorra azonban már végzetes is lehet a mérgezés. A statisztikák szerint manapság a gyilkos galóca mérgezéseknek 10-15 %-a végződik halállal, ez egyébként jelentős javulás, a múlt század első feléig  60-70%-os volt ez az arány. A túlélők sajnos gyakran maradandó károsodást szenvednek, egyes esetekben csak májátültetés mentheti meg őket. 

 A gyilkos galóca mérgezés elkerülése érdekében a következő szabályokat mindig és maradéktalanul tartsuk be:

Szaktudás nélkül sose gyűjtsünk vadon gombát!

A saját szedésű gombát MINDEN esetben szakértővel vizsgáltassuk be! Ne próbáljuk könyvek, vagy internetes segítség alapján beazonosítani a gombákat! 

Sose fogadjunk, készítsünk, és fogyasszunk el ismeretlen forrásból szerzett, vagy kapott gombát!

Ha súlyos hasmenéssel és hányással járó rosszullét alakul ki, és az elmúlt egy napban fogyasztottunk gombát, haladéktalanul kérjünk orvosi segítséget!

Az eredeti témára végül pár mondatban visszatérve, látható tehát, hogy igenis előfordulhatnak környezetünkben extrém módon veszélyes növények, ráadásul nem csupán a zabolátlan természetben, hanem saját kertünkben, vagy éppen a nagyszobánkban is. Nagyon fontos, hogy mindig tisztában legyünk kerti, vagy szobanövényeink pontos fajtájával, jellemző tulajdonságaival, főleg akkor, ha kisgyermek is előfordul a közelben. Amennyiben nem ismerjük minden növényünket, érdemes rászánni pár órát az egyes példányok beazonosítására, és ha veszélyes fajtára bukkanunk, tegyük meg a szükséges óvintézkedéseket!

Forrás