A torma tipikus idényzöldség! Húsvét tájékán megtelnek az üzletek reszelt tormás üvegcsékkel, hogy aztán májustól feledésbe merüljön ez a zöldségféle.

Pedig a torma többet érdemelne! Fűszerként kiváló szolgálatot tehet a konyhában, csípőssége sokak számára vonzó lehetne, mert aromásabb, különlegesebb, mint az általában körülrajongott egzotikus csípőspaprikák. A torma - amennyire én látom - nem csupán az asztalon, hanem a konyhakertben is mellőzött növény, ennek talán az az oka, hogy termesztési módja eltér a szokásos kerti haszonnövényekétől. Ugyanakkor talán épp ez az extra nevelési metódus lehet vonzó a kihívást kereső hobbikertészeknek.

A torma (Armoracia rusticana) gyökere, amint azt a zöldséges standokon is látni (ha nem reszelt állapotban vesszük) hosszú, ezért a legelterjedtebb módszer a bakhátas termesztés. A bakhát egy hosszanti földhalom, amit - és itt az egyik hendikep - a kertben ásással, lapátolással kell létrehozni. Pontosabban szólva, egy nagyjából harminc centiméter magas töltést kell építeni, aminek a teteje körülbelül húsz centi széles sík felülettel rendelkezik, így a gyökérnek lesz tere lefele nyújtózkodni. Azonban a gyökér még a talajszint alá is terjeszkedni fog, így a földgerinc kialakítása előtt még egy mélyre hatoló, átforgató ásást is meg kell ejteni, tehát kell kubikolnunk rendesen, ha tormanevelésre adjuk a fejünket. A torma magas tápanyagigénye miatt ajánlott az alapos trágyázás is, és a későbbiekben is elhelyezhetünk érett komposztot a barázdákban.

A torma kicsit kényeskedő növény, nagyon érzékeny a talaj minőségére, a legjobb termés humuszos, laza öntéstalajokon várható, sem a túl száraz, sem a pangóvizes területek nem ideálisak. Kötött, nyirkos földben hamar elfásodik a gyökér, íze túl csípőssé válik, gyakorlatilag ehetetlen lesz. A napsütötte helyeket kedveli, de félárnyékban is megél, vízigénye magas, folyamatosan öntözni kell majd. Jó hír ugyanakkor, hogy a tormát ritkán támadják kártevők és betegségek, kifejezetten ellenálló növény, így ezirányú feladataink alig lesznek.

Az ültetés ideje a tavasz első fele, vagyis a dolog most aktuális. A tormát nem magról, hanem dugványról szaporíthatjuk. A fent taglalt módon előkészített bakhátba 20-25 centiméterenként kell egy lyukat fúrni, ehhez a művelethez a kapa, ásó nyele épp megfelel, majd ebbe kell helyeznünk a gyökereket, és azonnal végezzük el az első beöntözést is. Ültetni való gyökeret gazdaboltban, piacon vásárolhatunk, bő ujjnyi vastag, alkarnyi hosszú példányokat keressünk, és tapogassuk meg őket, a megpuhult, rothadásnak indult darabokat ne válasszuk. Az előbb említett méretnél kisebb darabok is megteszik, főképp az épségüket kell figyelni, és a földbe helyezés előtt a dugványon található sarjrügyeket le kell vágni, hogy ne az oldalhajtások növekedjenek.  Közel egy hónap múlva kibújnak az első hajtások, ekkor érdemes egy szűk arasznyi magasan kibontani a földhalmot, és a gyenge oldalgyökereket, rügyeket ledörzsölni, majd visszatakarni a növényt, így lesz vastag, egyenes gyökértermésünk. Ezt a műveletet ajánlott a nyár derekán még egyszer megtenni.

Fontos a gyakori gyommentesítés, és a rendszeres öntözés sem maradhat el. Több sor torma esetén praktikus a bordák közti völgyet is nedvesíteni. A betakarítás ideje késő ősszel érkezik el, a torma kiváló fagyállósága miatt akár még télen is szedhetünk fel belőle. Nagyon fontos tudni, hogy a torma évelő növény, így hiába takarítjuk be a terményt ősszel, tavasszal várhatóan újra növekedésnek indulnak a földben maradt gyökérdarabok, vagyis a torma makacs vendég a kertben, ha egyszer betelepítettük, csak nehézségek árán, mély csákányozással távolítható el, ennek tudatában vágjunk bele a nevelésébe. Az elszaporodó tormától a kertet úgy is megvédhetjük, ha emelt ágyásba telepítjük, itt jobban kontrollálható később a terjeszkedése. A torma balkonokon is termeszthető, ha van számára elég hely, de ebben az esetben különösen mély ültetőládára, és még gyakoribb öntözésre lesz szükség.

A szerző blogját itt találod!