Hét hektáron gazdálkodik Bognár Márton Vértesacsán, 3 éves intenzív ültetvényen. A versenyképes termelési rendszer és a gyümölcsös  fiatal kora miatt azt gondolhatnánk, hogy a termelőt egyelőre elkerülik az almatermesztők szokásos problémái, pedig inkább hatványozottabban jelentkeznek nála.

A korszerű ültetvényen (többnyire M9-es alany, 4x1-es térállás, öntözés , 2500 tő/ha és jégháló is készül) hét fajtát termeszt: Gálát, Goldent, Idaredet, Jonagoldot, Pinovát, és két úgynevezett varasodásra rezisztens Naturalmát, a Red Topazt, illetve a Lunát.

Az ültetvényben nem indult jól az esztendő, hiányzott az őszi és a tavaszi csapadék jelentős része. Az enyhe tél is éreztette hatását, már februárban védekezni kellett a levéltetű ellen. A hűvös időben elnyúló virágázás a szomszédos repceültetvényről a bundásbogarakat vonzotta az almásba, később pedig a szokatlanul erős gombanyomás adta fel a leckét. Mindezek ellenére jó termésről számolhat be a gazdálkodó, és a minőségre sem lehet panasza, hiszen általánosságban elmondható, hogy az össztermés több mint 80 százaléka étkezési minőségű lett.

Bognár Márton elkötelezett híve az intenzív termelésnek, amely tekintélyes beruházással járt. Az, hogy a hét hektáron hét fajtával dolgozik, számos előnnyel és hátránnyal is jár. Kezdjük az előnnyel: az elnyújtott érési idő miatt (két hónap) nem egyszerre kell szüretelni. Hátránya, hogy bonyolult a növényvédelem , legalább is nem olyan egyszerű, mintha az egész ültetvény 1-2 fajtából állna. Jelen esetben szinte fajtánként máskor van a metszés, a rügyfakadás, a virágzás, az érés stb. Az értékesítést is nagyban befolyásolja egyelőre, hogy nincs egyszerre nagyobb árualap, ami már felkelthetné a kereskedők érdeklődését. Jövőre, illetve az után, hogy az ültetvény igazán termőre fordul, ez a helyzet javulhat, ugyanis az intenzív termesztéstechnológia egyik előnye, hogy hektáronként átlagosan 50 tonnát is lehet szüretelni almából, de egy jobb évben ez elérheti a 70-80 tonnát is. Ilyen esetekben már nem beszélhetünk az árualap hiányáról.

Persze, ez mit sem változtat azon, hogy a már 3 hete leszedett 10 tonna, étkezési minőségű Gálának egyelőre nem sikerült vevőt találni, tárolni, hűteni kell. De ne siessünk ennyire előre!

Míg sok helyen az országban arra panaszkodnak a gazdák, hogy nehéz almaszedőket toborozni, Vértesacsán ez nem jelent problémát, inkább túl sokan is jelentkeznek - mondja Bognár Márton. Azonban nagyon sok múlik azon, hogy kik szedik le a gyümölcsöt, így alaposan „válogatni kell" közöttük. Legalább tíz embernek kell egyszerre dolgozni felügyelet mellett. Ha kocsány nélkül szedik, akkor gyorsan romlásnak indul a termés, a kocsányos szedésnél pedig ügyelni kell arra, hogy ne sérüljön a fa, különben oda a jövő évi szüret - az idénymunkások gyakorlatilag állandó felügyeletet igényelnek, teszi hozzá. Az alma szedéséhez tarktor  is kell, szedőkocsi, anyagmozgató gép, ami mind-mind beruházást igényel. - Mivel mi nemrég kezdtünk bele a termesztésbe, ezek az eszközök nem álltak rendelkezésre, súlyos kiadással jár a gépesítés.

Komoly probléma, hogy a göngyöleg óriási beruházást igényel, s ezt semmilyen formában nem támogatja az állam. A fiatal ültetvényen egyelőre kis kézi M30-as rekeszekbe szedik az almát, s rögtön méret szerint osztályozzák is. Azonban a következő szezontól, amikor „beindul" az almás, konténereket kell beszerezni, ehhez anyagmozgató gép  kell, s mindjárt kettő: egy az ültetvényre, egy pedig a hűtőházba. Utóbbi az almatermesztők következő problémája, vagyis a tárolás. Sem a göngyölegbeszerzést, sem a tárolást nem támogatják, így nagyon nehéz helyzetben vannak a gyümölcstermesztők. - Egy korszerű műanyag konténer, amiben egy külföldi vevő átvenné az almát, nettó 27 ezer forint, plusz a termékdíj. Ebbe 2,5 mázsa alma  fér, de nekem egy jobb évben 800 mázsa  lesz hektáronként. Így erről csak álmodhatok, jó esetben faládáim lesznek - sorolja az almatermesztés problémáit a fiatal gazdálkodó. Egy osztrák vagy olasz hűtőházban komoly minőségbiztosítási szabályok vannak, amiknek meg kell felelni, az anyagmozgatás nem farekeszekre van kitalálva, még ha meg is tudják oldani. De a kereskedők rögtön másként állnak hozzánk, ha ezeket mi nem tudjuk teljesíteni - teszi hozzá.

További probléma a szüret után a tárolás, hiszen egy hűtőház nagyon nagy beruházást igényel. Viszont ez a feltétele annak, hogy ne kelljen rögtön a fa alól nyomott áron eladni az almát.

Idén jó termésre számíthatnak az almatermesztők, ami nyilván lefelé korrigálja az árakat. Ugyanakkor Bognár Márton szerint megfigyelhető egy mesterséges hangulatkeltés is a piacon, a kereskedők már akkor azt szajkózták, hogy túl sok az alma, amikor az még bőven a fán volt. Nekik az az érdekük, hogy minden eszközzel leszorítsák a felvásárlási árakat. De elgondolkoztató az a tény, hogy a jó esetben 60 forintért értékesített étkezési alma miért kerül 300 forintba a pulton? Sőt, úgy látom, hogy nem a magyar termelőktől átvett almát lehet megvásárolni, hanem ismeretlen eredetűt. Velünk szemben nagyon szigorú feltételeket szabnak minőség tekintetében, a boltokban viszont nem ezeket a hibátlan gyümölcsöket lehet látni - véli a szakember.
És, ha igaz is, hogy jó a termés, mi köze van annak az árához? Az nem azért van, mert sok eső esett, hanem azért, mert valaki kőkeményen megdolgozott érte - mondja a termelő. Azt az almást művelni kellett, metszeni, permetezni, gondozni, szedni, ami mind-mind költséggel járt.
Az is érdekes, hogy más nagy almatermesztő országok feleslege, ahol egyébként idén szintén jó volt a termés, a magyar piacon landol. Hogy lehet az, hogy megéri Olaszországból idehozni az almát, itthon pedig alig adnának érte valamit? Állami szintű beavatkozásra lenne szükség szerintem, ahogyan Olaszországban is védik addig a belső almapiacot, amíg felesleg van - teszi hozzá. Fontos volna kommunikálni is a lakosság felé, hogy magyar almát vásároljanak.

Nonszensz a léalma 12 forintos ára is, miközben jó esetben 25 forintért szedik le kilóját. Így leszedni egyszerűen „öngyilkosság", csak akkor van értelme, ha azt fel is tudja dolgozni a termelő. Ezért a fiatal gazdálkodó már idén egy kisebb léüzem létrehozását tervezi, amely olyan beruházást jelent, ami a hozzáadott értékkel rendelkező késztermék esetében viszonylag gyorsan megtérülhet. A tervekben „cider", vagyis almabor előállítása is szerepel, ugyanis ez az ital egyre népszerűbb a hazai fogyasztók körében, így tulajdonképpen érthetetlen is, hogy a nagyobb almatermesztő régiókban miért nem épültek ilyenek. Ha nem is egyéni beruházásként, de termelői összefogással már rég kellet volna építeni almalé vagy almabor előállítására képes üzemeket, amelyek felvennék a piacon képződő felesleges léalmát. Gyümölcsléként vagy cider-ként biztosan jobban lehetne értékesíteni, és a tárolás is egyszerűbb volna, igaz az sem a végtelenségig - véli a vértesacsai termelő.

És itt jön elő az összefogás kérdése is, ami oly gyakori probléma a mai mezőgazdaságban. Sokkal jobban kellene működnie a TÉSZ-eknek ahhoz, hogy az ilyen kihívásokra reagálni tudjanak. Közösen kellene értékesíteni, és közösen lehetne feldolgozni, tárolni is. A termelők mégsem fognak össze, ha pedig baj van, akkor mindig mástól várják a megoldást.

 Forrás