A biológiai kertművelésre való áttérés legjobb időszaka az ősz, amikor lehetőségünk van az ősi módszerek bevezetésére, ahogyan gazdálkodtak a műtrágyák és peszticidek előtti  időszakban.

Az idősebbek még emlékeznek hogyan gazdálkodtak a szüleik, nagyszüleik, és hogy  volt mindenkinek ennivalója, méghozzá nem is akármilyen! Gondoskodtak a földjükről, és a Földről, nem tették tönkre azt. Talán eljött az ideje hogy még a meglévő termőréteget megóvjuk a jövő nemzedékek számára, vagy legalább megállítsuk a további pusztulását. Hiszen egészséges táplálék nélkül nincsenek egészséges emberek! 

Mit tehetünk?

Földünk termékenysége morzsalékos laza szerkezete minden élőlény éltető forrása. A biokertész legfontosabb feladata hogy megőrizze, és ápolja ezt a világot. Azzal hogy elősegítjük a talajban élő lények munkálkodását, a nedvességtartalom megőrzését, és a lehető legtöbb tápanyagot visszajuttassuk a komposzttal a talajba. Ezért csak olyan formában avatkozunk bele a természet munkásságába hogy ne borítsuk fel a folyamatokat. Biztosítva a megfelelő szerves anyagokat, a komposztálással, talajtakarással, zöldtrágyázással, a talajlakó élőlények számára, azok pedig mindebből előállítják a növények fejlődéséhez szükséges, nitrogént, káliumot, foszfort, nyomelemeket. Ennek a természetes körforgásnak az eredménye a termékeny talaj. Ugyanilyen fontos a növények számára a levegő, napfény, és a víz. A humusz a talaj sajátos és egyik fontos alkotóeleme: az a szerves anyag amely átesett a humifikáció folyamatán. Minél nagyobb a talaj humusztartalma, annál nagyobb a termékenysége is.

Mi a humusz?

Talajunk termőképességének alapvető meghatározója a humusztartalom. Ez a talaj legfelső 10-30 centiméternyi rétege, ez határozza meg mennyi tápanyagot kapnak növényeink, melyet sók formájában a víz közvetítésével képesek felvenni.
A talajban jelenlevő vagy a talajba került szerves anyagok az ott élő mikroorganizmusok és szervetlen anyagok hatására fokozatosan lebomlanak: ez a folyamat a mineralizáció, amely során a bonyolultabb szerves anyagokból oxidációval, dekarboxilezéssel, hidrolízissel vagy egyéb folyamatokkal először egyszerűbb szerves anyagok, majd a növények számára felvehető anyagok (H2O, CO2, kationok és anionok) jönnek létre. A lebomlás során keletkező egyszerűbb szerves anyagok a talajban levő szerves és szervetlen katalizátorok hatására azonban képesek újra szintetizálódni. A humuszképződés az abiotikus és biotikus folyamatok kölcsönhatása révén mehet csak végbe. A talaj humuszkészletét az időegység alatt a talajba jutó szerves anyag mennyisége és humuszosodásának, valamint a humusz ásványosodásának dinamikus egyensúlya határozza meg.

A humusz megköti a növényvédő szereket, és a mérgező anyagokat, és növeli a talaj biológiai aktivitását. A biológiai kertműveléssel növelni tudjuk a talaj humusztartalmát.

 

Alapvetően amikor meghatároztuk milyen talajon gazdálkodunk (agyagos, vályog, homok, tőzeg) ehhez igazítjuk a talajjavítással kapcsolatos beavatkozásokat. A helyi kötött talajnál elsősorban a szerkezetén kell javítani. Homokkal, komposzttal, tudjuk lazítani, és a talaj takarásával pedig elősegítjük a talajban dolgozó élőlények elszaporodását, és ezzel a talaj gyorsabb átalakulását.

A természettől ellesett védekezés, és nagyszerű találmány a talajtakarás, vagy mulcsozás. A talaj nem szereti csupaszon kitenni magát az elemek hatásainak. Nyáron az erős napsütés szárító hatása, az elporladt földet ilyenkor elfújja a szél. Az erős esőzések összetömörítik, és megint csak lemossák a felső termékeny réteget. Télen pedig a fagy mélyen a talajba hatol és megállítja a talajélet folyamatait.
A mulcsozás a talajt mindenképpen megvédi az elemek támadásaitól, és romboló hatásától. Nagyszerű élőhely a humuszt létrehozó élőlények számára. Biztosítja a talaj laza szerkezetét, megőrzi a nedvességtartalmát, kevesebbet kell locsolni. Meggátolja a gyomok megerősödését, növeli a humusztartalmat. A növények nem sárosak a betakarításkor.

Hogyan csináljuk?

Többnyire a komposzttal dúsított és fellazított talajra fektetjük a talajtakaró anyagot. Ez lehet szalma, száraz fűnyesedék, levágott fűszernövények, kigyomlált növények, zöldtrágya növények, faforgács, őszi lomb, kövek, a díszkertbe kéregmulcs.
A humuszréteg biztosításával, és a mulcsozással elérhetünk egy olyan gazdag talajéletet, ahol ugyanúgy zajlanak a fel és leépülési folyamatok mint a komposztban, és amely biztosítja a morzsalékos tápanyagban gazdag talajt, és így elbúcsúzhatunk az őszi ásástól.

Az ásással a felső 25-30 cm es levegőt igénylő mikroorganizmusokat, és talajlakókat leforgatjuk a mélybe, azaz mindent a feje tetejére állítunk. Ugyanakkor a gyökérzóna tápanyag ellátói, vagy akár az alsó élettelen réteg a felszínre kerülnek. Azaz teljesen összeomlik a talajunkban kialakult világ.
A télen szétporladt göröngyök az első nagy eső alkalmával összetapadnak így az ásás gyakorlatilag felesleges volt.
Olyan talajlazítást végzünk amely megőrzi az élővilágot - ehhez ásóvillát használunk - ez is csak a tömör vályogos talajokon szükséges melyek a rendszeres komposzt, mulcsozás, és az erjesztet növényi levek alkalmazásával néhány év alatt megváltozik

Az ásásra csak akkor lesz szükségünk, amikor művelésbe veszünk egy elhanyagolt kertet, vagy mezőt.

A kapálást, talajlazítást különböző méretű kultivátor-kapával, saraboló- toló kapával végezhetjük. Ennek van egy könnyített kerekes változata is. A saraboló kapával tisztán tarthatjuk az utakat, ágyásokat.
Az utakat a biokertben vagy szintén mulcsozzuk, vagy befüvesítjük, ez utóbbit rendszeresen nyírni kell hogy a fű el ne vesse a magjait.