Régi ötletek, amit ma is szeretnek a virágkedvelők
Néhány jó tanács erdélyi Nagyikám közel évszázados virágápolási tapasztalataiból: filléres ötletektől a praktikus megoldásokig. És még sok minden másról.
Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet – tartja a néphit. Csakhogy nem elég a virágot szeretni, ahhoz, hogy otthonunk díszei legyenek, rendszeres gondozást és ápolást igényelnek. Napjainkban a hölgyek, akár csal az én fiatalságom idején, ami bizony nem most volt, szebbnél – szebb vágott és cserepes dísznövényekkel térnek haza a virágboltokból. Aztán néhány napig, jobb esetben néhány hétig gyönyörködnek legújabb szerzeményükben, míg nem a gyönyörködésből egyszerre csak bosszantó tragédia lesz. Ugyanis a kirakatban még oly szépen virító kedvencke lassan sárgulni, majd a leveleit hullatni kezdi, s végül a hiányos ápolás következtében végleg tönkremegy. Hogy az ilyen szomorú esemény ne szegje kedvét egyetlen virágkedvelőnek sem, ennek elkerülésére, megosztok néhány jól bevált trükköt, tanácsot.
Így csináljuk!
• Cserepes növényeinket, mindig csak szoba-hőmérsékletű vízzel öntözzük. A túlságosan hideg víz „megégeti” a növényünk gyökerét és így hamar elpusztulnak.
• Hólé, illetve esővíz a legjobb öntözővíz. Sok, a növényeknek fontos, ásványi anyagot tartalmaznak, ugyanakkor klórmentesek.
• A csapról vett öntözővizet hagyjuk egy napig állni, így az esetleges klórtartalma elpárolog, s a növényeink leveleit, így nem fogják elcsúfítani azok a ronda barna foltok.
• A föld kellő nedvességét ellenőrizhetjük oly módon, hogy az ujjunkat két centiméternyire a földbe dugjuk. Úgy érezzük, hogy nedves, akkor még nem kell locsolni.
• A tojás főzővize (kihűtve) kiválóan alkalmas öntözésre. A tojás vize a növénynek fontos ásványi sót tartalmaz. A tojáshéjat se dobjuk ki, inkább áztassuk be egy napra langyos vízbe, s másnap már locsolhatunk is ezzel az olcsó tápoldattal.
• Az öntözővíz lágyításához helyezzünk tőzeget egy tízliteres vödör egyharmadáig. Töltsük fel vízzel, s egy nap múlva már locsolhatunk a tőzegről leöntött lágy vízzel.
• A megnyugodott, állott ásványvíz, szintén kiváló locsolásra.
• A gumós és hagymás növényeket, mindig alulról öntözzük. Csurgassunk vizet a tányérjukba, s ebbe állítsuk a cserepet.
• Néhány napig, ha nincs módunk öntözni, takarjuk le a cserép földjét az utolsó öntözés után mohával vagy apró kavics zúzalékkal, esetleg, ha van, nedves faforgáccsal.
• Ha sok szobanövényünk van, a fűtési idényben ne feledkezzünk el egy levegőnedvesítővel párásítani a helyiség levegőjét. Ennek hiányában gyakran permetezzük le langyos vízzel a növények leveleit.
• Télen, a fűtetlen szobában tartott növényeket csak ritkán, hetente egyszer-kétszer öntözzük.
• A helyiséget rendszeresen szellőztessük, de túl hideg levegő ne értje a növényt. Ha porosak – időnként langyos vízzel mossuk le a leveleiket.
• Fagypont alatti helyiségben, biztos, hogy tönkremegy minden növény. A növényeink, ha ‘kinőtték a szobát, ajándékozzuk el óvodáknak, iskoláknak vagy bármely közintézménynek, ahol megfelelő hely és körülmény áll rendelkezésre a további nevelésükre.
Hogy lehetőleg egyenesen nőjenek a növényeink
Időnként forgassuk el a cserepeket egy negyed fordulattal a napfény irányába. Vigyázat! Nem minden növény kedveli ezt a módszert. Ha a növény bágyadtsága, elszíneződő levele jelezné, hogy ez a művelet nincs kedvére, ne bántsuk, hagyjuk nyugodtan a megszokott helyén! Ez esetben karozzuk meg a növény szárát.
Hogyan védjük meg a károsítóktól növényeinket?
Levéltetvek és pókok ellen állítsuk kádba és az egész növényt fürdessük le enyhe szappanos vízzel,
• Fekete levéltetvek ellen két evőkanál szalmiákszeszt oldjunk fel egy liter vízben. Ezzel az oldattal öntözzük meg a növényt. Ha szükséges, néhány nap múlva ismételjük meg.
• Zöld levéltetvek ellen négy liter vízben oldjuk fel két evőkanál mosogatószert, és a megtámadott leveleket ezzel az oldattal mossuk le.
• A csigák és a lárvák rögtön eltűnnek, ha a növényt egy vödör vízbe állítjuk.
• Mindenféle növényi kártevő és féreg ellen hatásos védőszer, ha a növényünk földjébe egy vagy két fokhagyma gerezdet dugunk. A hagyma nem zavarja a növényt, csak a kártevőket.
• Ha féreg támadta meg a páfrányunkat, tűzzünk a földjébe fejjel lefelé néhány gyufaszálat. A foszfor feloldódva a nedves földben a férgeket kiöli.
Hogy tiszták legyenek a növényeink levelei
Takarításkor töröljük át őket tollseprővel. Cseppentsünk néhány csepp glicerint, vagy olíva olajt egy tiszta ruhára, és ezzel a ronggyal töröljük át a leveleket. Fényesek maradnak a növényeink levelei, ha időnként áttöröljük tej és víz 1:1 arányú keverékével.
Hogyan töltsük fel a virágcserepet virágfölddel?
• Új cserepet, legalább az előző este áztassuk be egy vízzel telt vödörbe
• Mielőtt földdel töltenénk meg, helyezzünk a cserép aljára kavicsokat, faszenet, törött cserépdarabokat vagy más hasonló anyagot. Ezzel biztosítjuk a növényeink számára a megfelelő víz és levegőellátást.
• Kerámia díszcserépbe közvetlenül is ültethetünk növényeket, ha az aljára néhány centi kavicsréteget teszünk. Az így ültetett növényeket óvatosan öntözzük, mert a pangó víz elvezető luk hiányában a cserép alján összegyűlhet, s a felesleges víz elpusztítja a gyökereket.
Hogyan locsoljuk a szobai páfrányt?
• Nyáron naponta, télen, hetente két alkalommal. A gyenge tea hasznos tápanyaga a páfrányoknak. A teafőzésből megmaradt, használt teatasakot helyezzük a növényünk cserepének felszínére. Takarjuk be vékonyan virágfölddel, majd locsoljuk be langyos vízzel. Hetente ismételjük meg, oly módon, hogy az előző tasak maradékát eltávolítjuk.
• A páfrány jól hasznosítja azt a nitrogént, melyet egy igen híg szalmiákszesz oldat tartalmaz. Növényünk üdeségével fogja meghálálni az időnkénti ‘ilyen’ locsolást.
Hogyan marad tartós a vágott virágunk?
• Ha a virág szárat egy éles késsel ferdén visszavágjuk, amikor friss vízbe állítjuk. A vastagabb szárakat hasítsuk fel, ezáltal könnyebben felszívja a vizet. Vízcserénél a növény szárát mindig vízbe mártva vágjuk le, ezáltal nem képződik levegőbuborék, ami meggátolhatja a szár vízfelvételt.
• Távolítsuk el a szárról azokat a fölösleges leveleket, amelyek vízbe érhetnek. A rothadó levelek ugyanis bomlasztják a vizet, s a virágaink szárát.
• Öntsünk vágott virágunkra 2 evőkanál ecet, két evőkanál cukor és 1 liternyi víz oldatát. Az ecet véd a káros mikroorganizmusoktól, a cukor biztosítja a tápanyagot.
• Éjszakára, ha módunkban áll, hűtsük le a virágot. A hűtés önmagában is megduplázhatja a vágott virágaink élettartamát.
• A virágunk tartósabb lesz, ha bőven van helye a vázában.
• A kék hortenzia kékebb lesz, ha timsóoldatot keverünk a vízébe.
• A szegfű egy – másfél hétig friss marad, és a virág duplájára nő, ha Tonik üdítőitalba helyezzük. Négy nap múlva cseréljük le a Tonikot. Tonik helyett a szegfű vázájába tehetünk néhány csepp borkő savat is.
• A korán hervadó virág tovább marad frissen, ha beszórjuk egy kevés hajlakkal. A dobozt tartsuk mintegy 30 centiméterre, és mindig alulról felfelé szórjuk a lakkot a szirmokra.
• A váza aljára, helyezzünk egy rézpénzt, vagy bármely hasonló nagyságú rézdarabot
• A rózsa tartósabb, ha a vízébe néhány csepp denaturált szeszt keverünk.
• A körömvirág vízben tartott szárának, ha nem kedveljük az illatát, tegyük a vízébe egy kávéskanál cukrot.
• A váza, ha magas a virághoz, tegyünk az aljára kevés újságpapírt vagy egy papírtörölköző gombolyagot.
Györffy Rozália (Szatmárnémeti)
Szerző: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Forrás: lakberendezés.hu