Ha úgy döntöttünk, hogy saját kertünkben verítékes munkával elégítjük ki családunk paprikaszükségletét (mondván, hogy az nem csak egészséges, hanem zsíros kenyérrel finom is), nem árt néhány alapvető szabályt betartani.

Előkészületek

Válasszunk egy napfényes, jó vízelvezetésű helyett, ahol az utóbbi időben nem termeltünk paprikát. Igyekezzünk jó minőségű, vastag talajt választani, a paprika ugyanis a köves, fél centis talajból kipusztul. Trágyázással egyébként sokat javíthatunk a talajviszonyokon, de túlzásokba ne essünk (bőven elég egy kb. 2 centis trágya réteg). Különösen a talajba kerülő nitrogén mennyiségére ügyeljünk, mert a sok nitrogén hatására ugyan paprikánk gyorsan nő, és nagyra, de ugyanilyen fogékony lesz a betegségekre is.

Edzés

Nem mi fogunk súlyzózni (bár ártani az sem árt), hanem növényeinket készítjük fel az élet nehézségeire. Mielőtt dédelgetett palántáinkat páros lábbal rúgjuk ki a szabadba, nem árt felkészíteni a növényt a változásra. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy fokozatosan szoktatjuk a kinti hőmérséklethez és a közvetlen napfényhez. Erre a legjobb módszer az, ha az ültetés előtti 3-5. napon minden nap kivisszük néhány órára a palántákat, és olyan helyen tartjuk ahol a nap is csak közvetve éri. Jó megoldás lehet, hogy a már elültetett növényt pár napig a legélesebb napfénytől fekete takaró fóliával óvjuk meg.

Ezzel elérjük, hogy a növény kisebb stressznek lesz kitéve az átültetéskor, kevésbé lesz hajlamos betegségekre, így megnő kertészkedésünk hatékonysága.

Palántázás

Ehhez ajánlott megvárni, amíg az éjszakai középhőmérséklet eléri a 15 Celsius fokot, és biztosan tudjuk, hogy már nincsenek hajnali fagyok. Ha megoldható, felhős időben ültessük paprikánkat egymástól 25-50 centiméter távolságra, figyelembe véve majdani teljes méreteit. Ültessük egy kicsit mélyebbre, mint a cserépben volt, ugyanis a paprika szeret nagy gyökeret ereszteni, ami pedig a tápanyagellátás szempontjából kifejezetten kívánatos is. A magasra növő, nagy termést hozó palántákat lehet karózni, így még az erősebb szélnek is ellenállnak. Amikor végeztünk, alaposan locsoljuk meg őket.

Locsolás és takarás

A vegetációs időszakban győződjünk meg róla, hogy paprikánk legalább 2 cm vizet kapjon hetente. Különösen igaz ez extrém száraz és meleg nyarakon. Ilyen időszakban meg lehet próbálkozni plusz egy szerves vízzáró réteggel, például szalmával, amely segít a talaj nedvességtartalmának megőrzésében, és segít megakadályozni a talaj túlzott felmelegedését is. Túlzásokba itt se essünk, a növénynek van igénye a magas hőmérsékletre, a hideg akadályozza a fejlődésben.

Az első virágok lecsípése

Az első virágokat kíméletlenül csípjük le. Ezzel a növény fejlődését és szaporodását is a kívánt irányba szabályozzuk. A növény így ugyan kicsit később hoz termést, de jóval bőségesebb lesz a betakarítás.

Betakarítás

Ne siessünk vele! Bár itt is lehetnek fajta különbségek és ízlésbeli differenciák (van, aki jobban szereti zölden), mégis igaz nagy általánosságban: érdemes megvárni, hogy a paprika teljesen megérjen és "húsossá" váljon, mérete elérje a fajta átlagának megfelelőt.

Javaslat

Lehetőleg ne kézzel, egy megvadult bivaly minden bájával szaggassuk le az eddigi fáradtságos munkával megtermelt paprikánkat, hanem metszőollóval vágjuk le száránál a termést. Ezzel kettős hatást érünk el: a növényt is, és a kezünket is kevésbé károsítjuk.

S amikor mindezzel végeztünk, már csak egy dilemma áll előttünk: a felhasználás, azaz a zsíros kenyeret, avagy a töltött paprikát részesítjük-e előnyben?

Még szerencse, hogy egy nap 3 főétkezés van, így az esetleges probléma könnyen megoldható.