Előfordult már Veled, hogy egy-egy takarítás során azon bosszankodtál, mennyi dísznek nevezett „kacat” halmozódott fel otthon? Egyáltalán mi a dísz?  
Talán Te is felfigyeltél már arra, hogy ha kell, ha nem, túl sok mindent „spájzolunk”. Félelemből, megszokásból vagy ki tudja milyen indíttatásból, de már-már szenvedélyünkké vált a gyűjtögetés.

Ragaszkodunk a könyveinkhez, a növényeinkhez, a dísztárgyainkhoz, a gyűjteményeinkhez, mintha ezzel is bizonyítani szeretnénk magunknak valamit. Valami olyat, amit lelkünkben nem tudunk megteremteni. Pedig a tárgyak nem értékmérők.
Ha megnézzük egy régi parasztház belső fotóját, szinte elámulunk, annyira egyszerű.  Bútor, ágy, asztal, kemence, a falon a dísztányérok és az áldást adó falvédő. Talán a téka nevű faliszekrény kapott kiemelt szerepet a „gyűjteményeknek”, hiszen abban tartották a család értékes apróságait, fontosabb iratokat és a keresztleveleket, templomi énekeskönyvet, de itt volt a gyógyszer és a pálinkás butella is.

Dekorációt maximum az ágyakon lévő párnák és az ágy fölött lévő kereszt és a szentképek jelentettek. Még a falitükör is leginkább az ablakba került. Az egyszerűség és a gyér dekoráció dacára is ízlésesen tudták berendezni az otthonunkat. Gondoljunk csak a parádésan felcsipkézett és feldíszített ágyra és a cifra párnákra.
Ma már ez nehezebben megy, mert rengeteg „dekorációnk” van. És ha már megvan, egyszerűen késztetést érzünk arra, hogy kitegyük, kiagassuk mindet. Pedig hiába ízlésesek otthonunk falai, a bútorok, a lámpák, ha a túlzásba vitt dekorálással, díszítéssel agyonütjük házunk karakterét.

Mi segíthet a díszítésnél?
- Először is gondoljunk bele, hogy a tárgyak csak akkor válhatnak otthonunk díszeivé, ha azokat valóban szeretjük, ha őszintén tetszenek, ha érzelmileg kötődünk hozzájuk. Ne zsúfoljuk tele szobáinkat, éljünk a régi öregek bölcsességével, miszerint a kevesebb néha több.
- A túl szabályos sorba rendezett tárgyakkal szemben a helyükről kimozdított (de nem össze-vissza halmozott) tárgyak vidámabb hatást keltenek.

- Figyeljünk a kontrasztokra. Egy régi tárgyat egy modern szobába csak körültekintéssel helyezzünk el, és ennek az ellenkezőjére is figyeljünk. Nem illik egy játékos díszítés egy komoly, merev bútorzat között.

- Milyen rossz szokás, hogy általában a szép, értékes tárgyakat gyakran a szekrényben elzárva tartjuk, ahelyett, hogy használnánk, hiszen ez által lesznek szépek és válnak értékké. A másik véglet a múzeummá alakított ház, ahol zsúfolásig hevernek az antik tárgyak. Találjuk meg a mértéket.

- Emlékek. Az emlékeknek helye kell, hogy legyen otthonunkban! Régi emléktárgyak, órák, fotók, tengeri kavicsok, száraz virágok mind díszei lehetnek a lakásnak, csak találjunk nekik méltó helyet. Persze nem árt, ha figyelünk az érzéseinkre is. Ha egy komódon, asztalon vagy falon lévő emlék mindig rossz emlékeket idéz és rossz érzéseket kelt, akkor érdemes átgondolnunk, hogy van-e helye otthonunkban, illetve mielőbb rendezzük lelkünkben az okát a rossz érzésnek.

- Ha hosszabb ideig nem barátkozunk meg egy falon lévő képpel, vagy a polcon lévő dísztárggyal, akkor változtassunk. Bízzunk megérzéseinkben és merjünk változtatni!