Az őszi kerti munkák egyike az évelők és a nem télálló hagymás, gumós és rizómás növények felszedése: nagyon fontos tudni, mikor kell ezt elvégezni.

A túl korai felszedés ugyanis csökkentheti a következő évi virágszámot, és előfordulhat, hogy a növény egyáltalán nem is fog virágozni. Súlyosabb esetben azonban a korai felszedés a növény pusztulásához vezet.

A legkényesebbek az évelő nyári – őszi virágzású hagymások. Természetes élőhelyükön egyes fajok rögtön az elvirágzást követően visszahúzódnak, a legtöbb hagymás életciklusa azonban csak a száraz időszak beköszöntével, vagy éppen az erőteljes lehűléssel fejeződik be. Kitartóképleteik, amíg csak tudnak, növekednek, hogy az elkészített tápanyagot raktározni tudják. Ezt a növekedést a rövidülő nappalok szintén serkentik.

Gumók, hagymagumók
Meglepő, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ezek a szaporító képletek október-november hónapokban hirtelen igen nagyot nőnek. Ebből következik, hogy minél később húzódnak vissza, illetve minél később szedjük fel őket, annál nagyobb méretű kitartóképletekhez juthatunk. A nagyobb méretű szaporítószervekből pedig hamarabb fejlődő, nagyobb és több virágra számíthatunk, gyorsabban szaporodnak, és a környezeti tényezőkkel és károsítókkal szemben általában nagyobb az ellenállóképességük is.

A minél későbbi felszedés előnyei után ismerkedjünk meg részletesebben a korai felszedés hátrányaival. A hagymagumóból kinövő új hajtás alapjából keletkezik az a hagymagumó, amit ősszel felszedünk. Az új hagymagumó egyrészt a régi hagymagumó tápanyagaiból, másrészt a vegetációs idő során keletkező új tápanyagokból épül fel. A korai felszedéssel kétszeresen is rosszat teszünk a növénnyel: nem tud kellő mennyiségű tápanyagot készíteni magának, és a régi hagymagumóból nem tudnak a még használható tápanyagok átáramlani az új hagymagumóba. Ezért fontos, hogy amíg a növény zöld, semmi esetre se szedjük fel, inkább várjuk meg, hogy magától leszáradjon! Eddigre általában már az összes tápanyag raktározásra kerül az új hagymagumóban.

A gumó esetében több növekedési típust is megkülönböztetünk, így növényenként máshogy kell eljárnunk. A folyamatosan növekedő, nem pusztuló gumók – mint nevük is mutatja – szinte folyamatosan, egész évben nőnek. Esetükben kritikus időszak a kihajtás utáni 1-2 hónap, ugyanis ekkor alakul ki a gyökérzet és a végleges méret.

A második növekedési típus a kontyvirágfélékre (Araceae) jellemző, és nagyon hasonlít a hagymagumónál leírtakra. Noha korai felszedésük nem okoz akkora problémát, mint a hagymagumónál, szeptember közepénél hamarabb ne szedjük fel a zöld növényeket. Ha türelmesek vagyunk, és hagyjuk őket növekedni, a következő évben annál szebbek lesznek.

A harmadik növekedési típusba az ággumó tartozik. Az ággumó az oldalágak megvastagodásával képződik. A gumó minden tápanyagkészletét a kihajtásra és a virágzásra használja fel, és csak ősszel kezdi kifejleszteni tarackjai végén az új gumókat, ezért egy augusztusi kiszáradás is végzetes lehet a növényre nézve. Az egyik legismertebb ággumós növény a burgonya, melynek fejlődési stádiumait talán mindannyian ismerjük. A dísznövények közül ebbe a csoportba tartozik például a  gumós sarkantyúka.

Hagymák
A hagymák esetében is fontos, hogy lehetőleg csak a lomb visszahúzódása után szedjük fel a növényeket. A hagymák ugyanis először méretükben növekednek, és csak utána kezdődik meg a raktározandó tápanyagok beáramlása az új allevelekbe.
Erre a kitartó- azaz szaporítóképletre is jellemző, hogy inkább a vegetációs idő második felében, augusztus – október folyamán növekszik, ezért túl korai felszedésük a következő évi virágzás elmaradását okozhatja.

Felszedés után ültetésig nedves tőzegben tároljuk, hogy elkerüljük a hagyma kiszáradását. A talpgyökér nélküli, kiszáradt hagyma ugyanis később ered, és kevesebbet virágzik. Egyes hagymáknak vastag, tápanyagraktározó gyökereik vannak, melyek a hajtatást, a korai virágzást nagyban elősegítik, ezért lehetőleg ügyeljünk épségükre. Mindez magyarázatot ad arra, hogy a vágott virág termesztésből származó hagymák miért alkalmatlanok a hajtatás után virághagymaként történő forgalomba hozatalra. Vágott virág termesztésnél általában leveles szárral vágják a virágokat, így a növénynek nem marad tápanyag előállító “alkatrésze”. Ennek következtében a hagyma ugyan méretben megfelelő lesz, ám az allevelek csak kevés tápanyagot tartalmaznak, mely a következő évben csak a kihajtáshoz elég, a virágzáshoz nem. Kivételt képeznek természetesen azok a hagymások, melyek levéltelen száron vagy hajtáson hozzák virágaikat, mint a nárcisz.

Rizómák
A rizómák általában folyamatosan növekednek, és ezzel együtt folyamatosan kerülnek raktározásra a tápanyagok. A rizóma sajátossága, hogy csak az újonnan növő részén képes gyökereket fejleszteni, ezért a rizómás növényeket mindig virágzás előtt vagy után ültessük át, mert a vegetációs időszakban történő átültetés visszaveti növekedésüket. Ebbe a csoportba tartozik a kék nőszirom, a kerti kanna és a szerelemvirág.

Az allevelekkel borított rizóma egészen máshogy viselkedik. Növekedésében a hagymára hasonlít, ugyanis itt az allevelek szintén raktározó szerepet látnak el. Az alleveles rizómák növekedése is addig tart, amíg a növény zöld, növekedésükre a rövidülő nappalhossz szintén serkentőleg hat. A hajtásrendszer leszáradása után ezek a kitartóképletek nyugalmi állapotba kerülnek, és csak néhány hónap múlva kezdenek újra hajtani. Esetükben is célszerű megvárni a visszahúzódást, és csak ezután felszedni, tárolni, forgalmazni.
Forrás: kertlap.hu