A zeller – gumója és levele is – értékes növényünk, melyet szinte minden kiskertben termesztenek. Palántáinak ajánlott ültetési ideje május első fele.
Sok helyütt visszatérő probléma, hogy az ültetést nem követi nagy gumóképződés. Gyakran előfordul, hogy az elültetett palánta gyönyörű lombot hoz, ám amikor kiássuk a földből, szerteágazó gumót találunk, s mire megpucoljuk, alig marad belőle.
Hogyan előzzük meg e kudarcot? Amikor a palánta ültetésére kerül a sor, a gyökérnyaknál óvatosan csippentsük meg a zellert hüvelyk és mutatóujjunkkal, majd óvatosan húzzuk végig a gyökérzeten körmeinket úgy, hogy a sok kis oldalgyökér többségét lekaparja. Ezzel megakadályozhatjuk, hogy nagyon szerteágazó legyen a kifejlődött gumó.

Sok vidéki ember akad, aki arra esküszik, hogy a leveleihez nem szabad nyúlni, mert akkor újabb és újabb leveleket fejleszt és nem jut elég energiája a gyökérzet hizlalására. Mások azt mondják, az alsó leveleket folyamatosan szedjük, így kevesebb lombot kell táplálni, marad a gumóra is tápanyag. Én az utóbbit tapasztaltam jobbnak. Gyenge fejlődésének oka lehet még, ha a talaj savanyú.

Előfordul, hogy halvány és gyengécske a zeller szára. Régen ilyenkor sós vízzel locsolták meg, s nem véletlenül: szereti a sót! A vadzeller ugyanis a Földközi-tenger vidékének, ott is a mocsaras partvidéki területeknek növénye. Ebből nemesítették ki mai változatát, hogy a vadzeller kesernyés ízét eltüntessék. Lám a zeller nem felejtette el, honnan jött.

Az elsősorban a főzésben hasznosított zellernek van még egy előnyös tulajdonsága. Sok kerti növényünk védőnövénye lehet, így a káposztaféléknek, babnak, uborkának, paradicsomnak, paprikának. Könnyen nevelhető, és nagy zöld szárával kertünk díszévé is válhat, főleg ha büdöskével, körömvirággal felváltva ültetjük paradicsomtövek, vagy a káposzta közé.