Télen megcsappannak a kerti teendők, a hidegben nincs kedvünk kint tevékenykedni. Azonban van, amit ilyenkor időszerű megtenni, ez pedig a fakivágás.

Adja magát a kérdés, miért vágnánk ki fát? Sok oka lehet ennek. A veszélyessé vált, korhadt példányokat, az elöregedett fákat szanáljuk, illetve szükség lehet arra is, hogy a nem körültekintően telepített, a néha szó szerint a fejünkre növő, túl nagyra terebélyesedő fákat eltávolítsuk. Kertes ház vásárlásakor, vagy teljes kertfelújításkor is megtörténhet, hogy nem illik bele az új elképzelésekbe a hatalmas növény. Természetesen sokszor elég az is, ha az útban lévő, a kerítésen átlógó, vezetékekhez érő, kilátást takaró ágakat vágjuk le. Az is előfordulhat, hogy egyszerűen azért ritkítjuk az ágakat, mert szellősebb lombot, vagy gyümölcsfák esetében gazdagabb termést szeretnénk, vagy mert irányítani szeretnénk a növekedést. Akármi is az ok, jusson eszünkbe, hogy a favágás nem veszélytelen szakma.

A favágás tehát veszélyes művelet, nem lehet elégszer ismételni, óvatosságot, adott esetben pedig szakértelmet kíván. Amennyiben valamely kerti fánknak ilyen sorsot szánunk, ne essünk neki azonnal meggondolatlanul. Első lépésben mérjük fel az erőviszonyokat. Kisebb példányokat a család férfitagjai is ki tudnak vágni baltával, fűrésszel, némi gyakorlat megléte esetén pedig láncfűrésszel. Utóbbi eszköz jelentősen megkönnyíti és megrövidíti a munkát, de kezeléséhez tapasztalat szükséges. Ha csak ágakról van szó, akkor mérjük fel, hogy biztonságosan meg tudjuk-e közelíteni az ágat a magasban, anélkül, hogy egyensúlyunk veszélybe kerülne, vagy például nincs-e elektromos vezeték túl közel. Az sem mindegy, hogy a kivágott fa, vagy lemetszett ág merre fog dőlni, zuhanni. Ha esély van rá, hogy saját, vagy mások értékeiben, épségében kárt okozhatunk, inkább hagyjunk fel a sajátkezű munkával, és kérjünk szakszerű segítséget, például ipari alpintechnikával dolgozó vállalkozótól.

Ha úgy érezzük, hogy saját hatáskörben is megbirkózunk a feladattal, először az ágakat fűrészeljük le, mert a dőlő fa terebélyesebb koronája elsodorhat, összetörhet dolgokat, a kerti széktől a garázs palatetőjéig sok mindent. A törzs elvágása után ássuk körbe azt, és erőteljes mozgatással mozdíthatjuk el végleg. A főgyökeret lehetőség szerint távolítsuk el, mert káros gombafajták telepedhetnek meg rajta. Szóba jöhet a kiszáradt csonk helyben megtartása is, például virágállványként, vagy kerti asztal lábaként. A gyümölcsfák egyes típusainak (dió, cseresznye, körte) faanyaga értékes, ezért ha nem beteg, korhadt példányról van szó, akár értékesíthetjük is. A feldarabolt törzs és ágak tűzifaként is jól jöhetnek, így még ha fűtésünk nem is ilyen típusú, a nyári kertipartikhoz, bográcsozásokhoz érdemes megtartani a hasábokat. A tűzifát száraz, fedett helyen tartsuk, különben a tél egyhamar értéktelenné teszi. Amennyiben csak ágakat vágunk, a korhadás elkerülése miatt csiszoljuk meg a csonkot, és kezeljük sebvédő anyaggal. Tekintsünk úgy a műveletre, mint egy műtétre, mely utókezelést igényel. A vágást a törzshöz a lehető legközelebb ejtsük!

Hangsúlyozom, hogy a favágás veszélyes üzem, sose vállaljuk magunk úgy, hogy nem győződtünk meg, biztonságosan végre tudjuk hajtani! Elrettentő példáért kattintsanak az alábbi rövidke videóra!

A szerző blogját itt találod!