Kertünk derűs vidék! Ha szépen gondozzuk, gondosan ápoljuk, akkor van mit csodálni rajta. Éjjel azonban, mikor kevesebbet látjuk, más arcát mutatja. 

Ilyenkor előbújnak a sötétben aktív, nappal rejtőzködő lakók. Zizegés, suhogás járja át a birtokot, és olyan lények is megjelenhetnek, akikről nem is gondoltuk volna, hogy ilyen közel élnek hozzánk. Az éji rémek legérdekesebbike a denevér.

Az esőt megjósoló denevértől való félelem a középkorból ered, amikor az éji, titokzatos állatot a sötéttel, vagyis a gonosszal kötötték össze. Vérszívó denevér létezik ugyan, de tőlünk nagyon messze él. A hajba csavarodó bőregér mítosza is hamis, már csak azért is, mert a denevér roppant jól tájékozódik, hajat pedig nem eszik, tehát semmi oka nincs a frizurák megtámadására. A jó pár denevérfaj közül nálunk a közönséges denevér (Myotis myiotis) terjedt el. Vidéken szívesen tanyázik nyílt területeken, mezők, tisztások közelében, de a városban is nagyon gyakori. Parkokban, lakótelepek környékén, kertes övezetekben is könnyen találkozhatunk vele.

A kifejlett állat körülbelül nyolc centiméter hosszú, szárnyfesztávolsága negyven centi körüli. Mindenki megnyugvására: rovarevő emlősről van szó! Az áldozatait egyedi eszközével, úgynevezett magas frekvenciás echolokációs hangokkal deríti fel, vagyis a kibocsájtott hang visszaverődése alapján tájékozódik. Látása gyenge, de hát éjjel egyébként sem venné sok hasznát.

A bőregér nappal alszik, fejjel lefele függeszkedve, jellemzően barlangokban, esetleg fák odvában. Lakott területeken viszont padlásokat, mezőgazdasági épületeket, kietlen tereket keres. Érdekesség, hogy régebben úgy tartották: a denevér, mint alvilági lény, sikeresen űzi el az egyéb démoni alakokat, ezért elfogása után előszeretettel szegezték ólak, házak, istállók bejárata fölé. Ezt ma már nem ajánlott: egyrészt otromba dolog, másrészt az összes nálunk előforduló denevér védett. Arról nem is szólva, hogy a módszer eredményessége kérdéses. A városi folklór úgy tartja, hogy denevért a legkönnyebben homokkal töltött zoknival lehet fogni, amit magasra dobunk, a denevér pedig belemarkol, de elengedni nem tudja, mert a kis karmai beleakadnak, így aztán zoknistul lezuhan. Persze ezt se próbálgassuk, egyébként sem valószínű, hogy beválna.

Végül felmerül a kérdés: van-e hasznunk a denevérből a kertben? Mivel rovarokkal táplálkozik ,egyértelműen igen, bár nyilván nem válogat a hasznos, káros, és a kertre nézve semleges példányok közt. Tény azonban, hogy gyéríti a repülő rovarok állományát, így kártékonynak biztos nem nevezhetjük. A konklúzió tehát az, hogy ha denevérünk van, ne ijedjünk meg tőle, mert nem bánt. Ne kapjuk el, mert nem szabad, és ne szaladjunk fokhagymáért, mert Drakula nem létezik.

A denevérkölykök a faj szaporodási jellegzetességei miatt június-július tájékán jönnek világra, és három hetesen már repülnek, ezért mostanában biztos találkozhatunk velük!

A szerző blogját itt találod!