Mindannyian szeretjük a káposztás cvekedlit és rétest, hogy a töltött, paradicsomos, savanyú káposztáról és a többi finomságról már ne is beszéljünk. 
Mint a legtöbb növényünknek, ennek is vannak korai és kései változatai. A káposzta szereti a nyirkos talajt, de a túlöntözés káros számára.

Bizonyára sokan vettek már gyönyörű nagy fejet, s amikor elkezdték tisztítani, több kellemetlen meglepetéssel találkoztak. Vannak fejek, melyekből helyes kis csigák kerülnek elő, rovartojások, rovar és csigaürülék, hernyók. Találkozhatunk olyannal is, ahol rothadt réteget találunk, vagy éppen a közepe teljesen rothadt. Azért, hogy ezekkel minél kevesebbszer találkozzunk, célszerű néhány praktikát megjegyeznünk.

Ha káposztát vásárolunk, mindig a kemény, teljesen zárt fejeket válasszuk. Ha kicsi a fej és halvány, éljünk a gyanúval, hogy az a káposztafej nem volt egészséges, korábban jócskán megkurtították. Ilyenkor inkább nagyobb fejet válasszunk, még akkor is, ha tudjuk, nem fog elfogyni egyszerre. A kimaradt káposztát reszeljük le, dinszteljük meg zsiradékon és tegyük el a hűtőbe. Káposztás tésztához, palacsintához, sós süteményekhez remekül használható.

Ha nem szeretjük a káposztát sütve, akkor szeletelve vagy legyalulva készítsünk belőle káposztasalátát. A nagyon bátrak az elfogyott savanyúságok leveit nem öntik ki, hanem ha felesleges, salátának való zöldségeik vannak, beleteszik ebbe a lébe. Akik szeretik a kovászos uborkát, ugyanazzal a módszerrel gyors savanyú káposztával is gazdagíthatják a palettájukat.

Mit tegyünk, ha magunk termeljük meg az éves káposztaszükségletünket? Vethetünk saját magunk is, a megerősödött palántákat kiültetjük, vagy vásárolhatunk kész palántákat. Ha korán szeretnénk látni a konyhánkban friss káposztát, akkor néhány tő korai fajtát is ültessünk. Ha savanyítani szeretnénk, akkor a kései fajták az előnyösebbek. Keményebb a fejük, könnyebb velük dolgozni, és ami nem fér a savanyító hordóba, az remekül tárolható nyers állapotban is.

A kiskertekben nem árt szem előtt tartani a káposzta szomszédait. Szívesen él együtt, egymás mellett és jó hatással van a cékla, zeller, uborka, zöldbab, fejes saláta, pasztinák, borsó, burgonya, paradicsom növényekre. Ha tudjuk, alapos beöntözés után mulcsoljuk a talaját. A kis palánták gyorsan növekedésnek indulnak. Talajukat tartsuk nyirkosan és gyommentesen. Vízigényes növény, de a pangó vizet nem szereti. A tenyészidő vége felé már mérsékelten öntözzük, mert a fejek felrepednek.

A sok víznek még egy hátránya van, főleg ha felülről locsoljuk káposztásunkat. A sok víz felgyűlik, megáll az alsó, gallérszerűen szétterülő leveleken – ha azok túl szorosan állnak – és a szárrésznél a káposztafejek rothadni kezdenek. Ezt megakadályozhatjuk, ha alulról 1-1 levelet letörünk, hogy a fölösleges víz lefolyhasson. Így szúnyogbölcsővé sem válik káposztafejünk. Szintén levélcsonkítást érdemes alkalmazni, ha a levelek a földet érik, vagy a földön elterülnek. Alá nem jut csapadék, nem levegőzik a talaj. A leérő leveleken akadály nélkül jutnak fel a csigák a káposztafejhez. A letört leveleket leteríthetjük káposztánk alá, de dobhatjuk komposztra vagy a vidéken élők az állataiknak.

Káposztánk nagy ellensége a káposztalepke. Eleink az alábbi trükkel tartották távol őket a növényektől. Tojáshéj darabokkal szórták meg a védendő növényeket. A petéiket lerakni szándékozó lepkék azt hiszik, valaki már megelőzte őket, ezért más növény választanak. Ha nagyon körültekintőek vagyunk, akkor egy növényt hagyunk nekik, hogy azon garázdálkodhassanak.

A korai fajtákat akár kétszer is szüretelhetjük. Ha levágjuk a fejeket, úgy tegyük, hogy a tövön 1-2 levél maradjon. Ha kedvezőek a körülmények, hamarosan hajtások jelennek meg a tövön és újabb kis káposztafejekkel ajándékoz meg bennünket a helyén hagyott káposztatő.
Ne feledjük, most van a kései káposzta ültetési ideje!