A zeller egy erősen lúgosító élelmiszer, vértisztító, emésztést segítő, megelőzi a migrént, csökkenti a vérnyomást, és kiváló lehet bőrproblémákra is.

A zeller gazdag szerves anyagban, jól ismert természetes vízhajtó, és segíti a szervezet méregtelenítését. Jelentős a gyulladáscsökkentő képessége is, így alapvető élelmiszer kell, hogy legyen azoknak a számára, akik autoimmun betegségben szenvednek. Jelentős mennyiségű kalciumot és szilíciumot tartalmaz, ezen kívül vitaminban, magnéziumban és vasban gazdag. A friss zeller ital egy kiváló tápanyag és vitaminforrás a szervezetnek.

Mindenki ismeri, hisz része a magyar konyhának. Ki többet, ki kevesebbet tesz a húslevesbe, és szinte mindenki tudja, hogy magas vitamin és ásványi anyag tartalma miatt nagyon egészséges növény. Vízhajtónak is kiváló. Fogyaszthatjuk nyersen és főzve egyaránt.

A zeller környezeti igénye
Tápanyagban gazdag, nedves talajra van szüksége, és a vetésforgóban az első szakaszban kapjon helyet. A talaját ősszel készítsük elő komposzttal és trágyával dúsítva. Kedveli a káliumot, ezért a a fahamut is bedolgozhatjuk  a talajába.

Érzékenyen reagál a hidegre, ezért vagy előneveljük magról, vagy a fagyosszentek elmúltával palántákat veszünk, és ezeket ültetjük ki.

Egymástól legalább 40 cm távolságra ültessük. A levegős tenyészhely jó hatással van a zeller kártevőinek visszaszorításában.

Olyan sekélyre ültessük, amennyire csak tudjuk. Nem baj, ha az első napokban "billegnek" a palánták, a túl mélyre ültetett zeller nem fog tudni gumót fejleszteni! Ahogy növekszik, a későbbiek folyamán, maga a gumó is kiemelkedik a földből. Termesztése folyamán a megfelelő mennyiségű tápanyag mellett a vízre is nagy szüksége van. Bátran öntözzük csak erjesztett csalánlével, és takarjuk a sorok közét mulccsal, de magát a gumót ne takarjuk.

Több fajtája is kapható, korai és hosszú tenyészidejű, jól tárolható. Szabályos gumót nevelő fajta például a Hegykői zeller.

A zeller magvetése, a palánta nevelése
Februárban töltsünk meg cserepeket, rossz lábast, egyéb edényeket könnyű, laza földdel, vigyük be a lakásba, hagyjuk, hogy a szobahőmérsékleten a talaj átmelegedjen. A magot sűrűn beleszórjuk az edénybe, lazán takarjuk földdel - tényleg csak vékonyan, majd spriccelve belocsoljuk.
A zeller lassan csírázik. Átlagos csírázási hőmérséklet igénye kb. 20^oC. Ha ültetés előtt egy éjszakára beáztatjuk a magvakat, majd itatósra kiterítve leitatjuk a nedvességet, a csírázást meggyorsíthatjuk. Miután bespricceltük az elültetett magokat, takarjuk le üveglappal zacskóval, hogy a talaj egyenletesen nedves maradjon. Az ültetőedény ilyenkor még lehet sötét helyen, a lényeg, hogy meleg legyen. Amikor aztán kibújtak az első növénykék, távolítsuk el az üveglapot - most már nincs rá szükség - és az edény tegyük olyan helyre, ahol fény éri.

A földjét soha ne hagyjuk kiszáradni, naponta spricceljük vízzel. A palánták lassan nőnek, legyünk türelmesek. Nyári fogyasztásra már februárban, téli tárolásra március közepén vessük el a magokat. Amikor már sűrű az állomány, szét kell ültetni a palántákat. Kiültetni azonban csak a megfelelően szoktatott palántákat ültessük, és csak a fagyosszentek után.

Még ha nem is fogyasztunk túl sok zellert, a biológiai védekezés szempontjából igen jelentős növény. A káposztafélék közé ültetett zeller - lehet gumós vagy szárzeller - megvédi a káposztalepkétől. Viszont, gumót nem fog fejleszteni. A káposzta mellé ültetett zellernek szép a lombozata, a gumója azonban csak diónyi marad.

Forrás: gazigazito.hu