Az ember ősi vágya az élő elemmel történő építkezés. Ennek egyik hagyományos formája a fűzépítészet, amely a közösséggel és a természettel való összefonódást erősíti.

A kertészeti kultúra és a fűzvesszőből való fonás mesterségének fogásait ötvözve nem csak a természeti világ iránti felelősség kérdéseit feszegeti, hanem közös teret hoz létre az építészet, a tájépítészet és a tájművészet között.

A levágott fűzvessző hajlékony, erős és legfőképpen élni akar

Fűzépítéskor a fűz kiváló gyökeresedési hajlamára alapozunk, ami lehetővé teszi, hogy levágott vesszőkből állítsuk össze építményünket. A levágott fűzvessző hajlékony, erős és legfőképpen élni akar. Ha fény- és vízigényét kielégítjük, a fűz szinte bármilyen körülmények között jól érzi magát, megered és szépen fejlődik. Bírja, sőt szereti a metszést, azt gyors és dús növekedéssel hálálja meg. Vesszői erősek, rugalmasak, hajlékonyak, ezért a fűzfa alkalmas olyan önhordó szerkezet létrehozására, ami az elültetést követően meggyökeresedik.

Nem kell gyökeres, esetleg évekig nevelt, gondos ültetést igénylő növényekkel bajlódnunk

Ez teszi a füzet a mai rohanó korban olyan kedveltté. A fűzépítmény időben rendkívül gyorsan változik. Ültetéskor a levéltelen vázrendszer látványa érvényesül. Egy év múlva a szerkezet kívülről már alig látható, az új, gyakran 1,5-2 méteres hajtások átalakítják a formát és lehetőséget teremtenek az építés folyamatos folytatására. Később az új hajtások évről évre változó külsőt kölcsönöznek az építménynek. Idővel a túlnőtt vesszőket megmetszve dúsul az élő szerkezet lombja, az elültetett vesszők megerősödnek, megvastagodnak, a kezdetben kötözött csomópontokat felváltják az összenövések, így a létesítmény egyre erősebb és masszívabb lesz.

Megerősödött gyökérrendszere nem igényli már az intenzív öntözést – rendszeres és alapos öntözés mellett már az első évben kellőképpen megerősödik a gyökérzet, a továbbiakban csak aszályos időben szükséges a csapadékpótlás. Ideális ültetési időszak a koratavasz, bár a fűz igénytelensége és növekedési hajlama miatt a fagyok kivételével az év bármely időszakában telepíthető, megfelelő vízellátottság mellett könnyen gyökeret ereszt. Ültetésnél ajánlatos figyelembe venni az ültetési naptár által kijelölt időszakokat. A fűz egyvalamit nem szeret: az árnyékot. Növekedési ereje, életképessége már félárnyékban is csökken, nem hajt és hiába kap elég vizet, a vesszők lassan elhalnak.

Alapanyag

A fűzépítéshez nem a kosárfonáshoz használatos egy éves vesszők szükségesek, hanem az 1–4 cm vastag, 3–6 méter hosszúságúak, ugyanis az idősebb vesszők könnyebben meggyökeresednek. Lehetőleg elágazás mentesek legyenek, azaz a sűrű állományból érdemes kivágni (legjobbak a bottermő ültetvények, vagy a néhány éve felhagyott, kosárfonóvessző termelésre létrehozott telepek). Az anyagszükséglet számításához abból indulhatunk ki, hogy 100 db 2 m-es vessző súlya kb. 10 kg.

Eszközök és előkészítés

Az építés során használatos szerszámok: ásó, lapát, csákány, esetleg lyukfúró, kisebb lyukakhoz min. 20 mm-es vasrúd, pajszer, ágvágó, metszőolló, fejsze, drótvágó, harapó- és kombináltfogó, legalább 4 cm széles racsnis rakományrögzíto heveder. A fűzépítés az a munka, amelyhez legalább tíz jókedvű ember kell. A fűzépítmény megtervezését segítheti, ha elobb makettet készítünk. Az 1:20 léptéku, vékony szálú cirokból jól elkészíthető makett fuzépítményünk főbb jellemzőit jól képes modellezni.

Az építés menete és technikái

Először tűzzük ki az építmény helyét, majd nekiállhatunk a gödörásásnak és a kötegelésnek. A gödrök legalább 80 cm mélyek legyenek. Ha erősen hajlított szerkezetet akarunk építeni, akkor is függőleges ültetőgödröket alakítsunk ki.
Kötegelés előtt a vesszőket megtisztítjuk, az elágazásokat levagdossuk, a levelektől, gallyaktól megszabadítjuk. A kötegek lehetőleg vegyes vastagságúak legyenek, belül néhány vastagabb ággal. Hosszú – 8- 12 méteres – kötegek összeállításánál toldanunk kell, a toldások egyenletes eloszlással, 1-3 méteres átfedéssel készüljenek, különben a köteg hajlításkor megtörik. A hosszú kötegnek legalább 25 cm vastagnak kell lennie, a vége felé egyenletesen szukülő keresztmetszettel. Az eleve ívesen kötött kötegeknek nincs tartása, csak súlya. A kötegek összeállításához ezért vízszintes helyen lássunk hozzá. Jelöljük ki a kötegek hosszát, majd álljunk neki a köteg összerakásának.

Ha elegendő vesszőt hordtunk oda, igazítsuk össze a vesszőket és ideiglenesen szorítsuk meg a köteg alját. A köteget tuzködjük tele újabb vesszőkkel addig, míg a teljes keresztmetszet telítődik vesszőkkel, majd a huzallal alakítsuk ki a végleges kötést. A drótozás során lehetőleg ne sértsük meg a vesszők kérgét. Így haladjunk a köteg vége felé, 60-80 centiméterenként ismételve a kötözést.

A kötegek felállításához, hajlításához és átmeneti rögzítéséhez vastag kötelek kellenek. Eddigi gyakorlatunkban az 1,8-2,4-milliméteres féllágy acélhuzal vált be legjobban. Minden táborba vittünk 5 milliméteres kender- és PPTex köteleket, de a kötések az első esőben meglazultak, így a köteleket később csak díszkötésekre és 2 méter magasságig a drótozások elfedésére alkalmaztuk. Az ültetőgödröket a köteg behelyezése előtt locsoljuk be. A felállított kötegek tövét erősen be kell csömöszölni és meg kell öntözni. Ha túliszapoljuk a gödröt, a földet nem tudjuk eléggé betömöríteni, így a köteg eldőlhet.
Oldalfalak, tetőzetek kialakítására a tartókötegek közeit fiatal vesszőkből fonhatjuk be különféle fonásmintákkal.

Az elültetett kötegeknek az alsó, földben lévő vesszői hajtanak ki. A nagyobb építmények toldásra használt, földbe nem került vesszői 4–5 év alatt elkorhadnak. A szerkezet akkor lehet tartós, ha az új hajtásokat az első években nem vagdossuk le, hanem a halott vesszőkre erősítjük, így fokozatosan az egész fuzépítményt élő szerkezetté alakítjuk.

Erős fényigénye miatt a fűzépítmény belseje felé a fűz nem hajt. Gondozás (kötözés, metszés) nélkül építményünk néhány év alatt nagyra nőtt bozót képét veszi fel, miközben a belső tere nem csökken, belülről a szerkezet tisztán látható.

Mi építhető belőle?

Fűzből építhetők (ültethetők) közösségi terek, kápolna, színpad, információs táblák tartószerkezete, vadászles, kilátó, árnyékoló, gépkocsibeálló, kerti térrács, kerítés, kapu, kutyaól, kerti pad, búvóhely, szaletli, forrásfő, támfal és kisebb híd is.

Forrás és Fotó