A kínai kel a zöldségek azon csoportjába tartozik, melyet akár a késő nyári időszakban is vethetünk: egészen augusztus legvégéig még próbálkozhatunk.
Még most sincs késő a helyrevetés elvégzéséhez, de ha palántákat használunk, mindenképpen most telepítsük őket a veteményeskertbe.

Mielőtt a konkrét teendőkre térnénk, nem árt pár szót szánni a kínai kelre, úgy általánosságban, mert ez az ázsiai származású zöldségféle nem igazán ismert és elterjedt nálunk. A kínai kel a keresztesvirágúak rendjébe és a káposztafélék családjába tartozik, utóbbi tény a megjelenéséből is kilogikázható. Kínában és Japánban körülbelül a mi időszámításunk kezdete óta termesztik, ehhez képest nagyon későn, a múlt század első felében érkezett Európába, népszerűsége pedig csak az utóbbi pár évtizedben ívelt felfelé a kontinensen. Magyarországon ma sem tartozik a divatos zöldségfélék körébe, de például az USA-ban, Németországban vagy Svájcban igen közkedvelt, ebben a tekintetben a mángoldhoz hasonlítható.

Egyéves növény, erős karógyökere biztosan tartja, szára alig láthatóan rövid. Gyökérzetének oldalelágazása csekély, így a kiszáradásra fokozottan érzékeny, nedvességet felvenni ugyanis csak korlátozottan tud, ezért gyakori öntözést kíván. Hőigénye összetett, ugyanis míg a kifejlett növény az enyhébb fagyokat is zokszó nélkül tűri, a magoknak körülbelül 20 Celsius szükséges a fejlődéshez (ezért is lehet próbálkozni a nyárvégi vetéssel). Rövidnappalos, vagyis fényigénye nem túl nagy, ami szintén az őszies jelleget erősíti, bár meg kell említeni, hogy Ázsiában léteznek nyári fajtái a kínai kelnek. 

Kifejezetten kedvelt földtípusa nincsen, ahol egyéb zöldség megterem, ott a kínai kellel is sikert érhetünk el, tápanyagigénye azonban magas, így erősen igénybe veszi a közeget, ahol növekedik, ebből kifolyólag a közelében élő gyomokat is elsorvasztja. Ha segíteni akarjuk a növekedésben nitrogénnel és káliummal lakassuk jól, és a szerves trágyát is szívesen fogadja. Legfőbb kártevői  a meztelencsigák és a levéltetvek, rothadással pedig mészhiányos talaj esetében találkozhatunk. Tenyészideje 60-80 nap, így attól függően, hogy a nyár végének mely időszakában, és hogy magvetéssel vagy palántázással telepítettetük, akár szeptember végén is szedhetjük már. Eltarthatósága kiváló, a leszedett fejek gyökértelenítve, és a takaróleveleket lefejtve pincekörülmények között (5-8 C) 5-6 hétig fogyaszthatóak maradnak, fagypont környékén pedig hónapokig őrzi frissességét.

Maga a zöldség C-vitaminban dús, aminosavakat tartalmaz, és fehérjében a fejeskáposzta háromszorosát adja. Bár íze kevésbé karaketeres utóbbihoz viszonyítva, kiváló saláta alapanyag, főzelék is készíthető belőle, de nyersen rágcsálva is egészséges nassolnivaló. A téli időszakban, mikor kevesebb zöldségfajtából válogathatunk, a kínai kel roppant hasznos kiegészítője lehet az étrendünknek, érdemes tehát beépíteni az őszi-téli menükínálatba.

A szerző blogja itt!