A kerti utak nem csupán az esztétikum, de a praktikum miatt is lényeges kérdéseket vetnek fel. A lehetőségek tárházából próbáljuk a számunkra legjobbat választani. 

Első kérdés, hogy hol fusson a kerti járda?

Tagolhatjuk kertünket esztétikai szempontok alapján, például kijelölhetjük az utakat szimmetrikusan, vagy más mutatós elrendezésben. Ha azonban a járdán járni is szeretnénk, célszerűbb megkeresni a kertben a meglévő ösvényeket (felismerhetők a kitaposott fűről, vagy letört bokrokról). Ha már megvan a vonalvezetés, nekifoghatunk a munkának. Az utak nagyon fontos elemei a kertnek, hiszen egyrészt el kell hogy jussunk az ágyásokig, másrészt a járdák mutatós, karakteres részei környezetünknek.

Az útépítés ízlés dolga

A természetes hatású kertekben azért vegyük figyelembe, hogy az építési anyagok természetesek legyenek (homok, kavics, fa, kő). Egész egyszerű dolgunk van az ágyások közötti utakkal: a növényfelületek között járóutakat hagyunk, melyeken rövidre nyírt fű nő. Az ilyen utak még a talicskának is elég szilárdak. A füvet mindenesetre rendszeresen nyírni kell, és ha snájdig utakkal szeretnénk bosszantani szomszédunkat, akkor az ágyások szélét is gyakran utána kell igazítani.

Kéreg-zúzalék

Kellő vastagságban leterítve teljesen gyommentesen tartja magát. Minél nagyobb kéregdarab-méretű anyagot használunk annál tartósabb lesz, mivel a kéreg idővel lebomlik ? a kisebbek hamarabb. Ha a kéreg-mulcs alá geotextil szőnyeget is fektetünk, akkor a terheléstől sem nyomódik a talajba. Érdemes az oldalára szegélyt tenni, hogy az anyag az úton maradjon.

Gyöngykavics

Szintén érdemes szegélyezni, és geotextilt tenni alá, hogy ne nyomódjon a talajba, és ne keveredjen belőle a gyepre sem, ami a fűnyírást akadályozza. Az út kijelölése után ássuk ki a tükröt, ebbe kerüljön a szövet, és rá a gyöngykavics. Minél vastagabb rétegben rakjuk le, annál gyorsabban elnyeli a csapadékvizet, de annál süppedősebb lesz az utunk.

Kőmurva

A gyöngykavicshoz hasonlóan kell kialakítani belőle az utat, csak nagyobb, 20-60 mm átmérőjű kövekből áll.
Lépőkövek - Olyan köveket válogassunk erre a célra, amelyek egyik felülete vízszintes és sima. Lépő felületük mérete legalább hatszorosa legyen egy talpénak, így biztonságos a rálépés, és olyan távolságra tegyük egymástól, ami nagyjából lépésszerű eltolásra van. A kő felületének legalább kétharmada legyen a földben, így biztosan nem mozdul majd ki rálépéskor. Felül legalább 2-3 centiméterrel legyen a talaj szintje fölött, így esőzéskor nem áll vízben a kő.

Fajárda

Természetes hatást keltenek a farönkök. Természetes képet ad a fából készített járólapokból álló kerti út. Nem is nagyon bonyolult az elkészítése. A rönköket, amelyek lehetnek kör keresztmetszetűek vagy hatszögletűek, szorosan egymás mellé, homokágyra fektessük, és többször egymás után homokkal és vízzel bemosatjuk. A rönkök magassága legyen 10 és 15 cm közötti.

Boltban is lehet kész, járdának való rönkszeleteket kapni. Ez drágább megoldás, viszont mutatósabb és tartósabb járdát építhetünk az egyforma falapokból. Az egyes darabokat az elkészítés utolsó fázisában magas hőmérsékleten és nyomáson impregnálják, hogy az időjárásnak ellenálljanak. A kerek, fából készült járólapok és a rövid faoszlopocskák harmonikusan összeilleszthetők. A lépcsők és különböző szintek is jól mutatnak egymás mellett a kertben. A szilárdan álló lépcsőfokokat gerendadarabokból alakítsuk ki. Egyharmad részükig legyenek a talajba süllyesztve, de cementtel is elősegíthetjük szilárdságukat, elsősorban azokon a helyeken, ahol a gyakori lépések miatt az elemek nagy igénybevételnek vannak kitéve. Fantáziánknak semmi nem szab határokat. Akár vasúti talpfákból is építhetünk járdát. A fajárda apró hátránya, hogy nedvesség hatására csúszóssá válhat.

A legfontosabb lépések

• Tűzzük ki az út pontos helyét, és emeljük ki a földet körülbelül 25 centiméter mélységben.
• A föld helyére a víz által könnyen átjárható kavicsréteget, arra pedig 5-10 cm vastag homokréteget terítsünk.
• A homok felszínét egy deszkával jól simítsuk el.  Az út szélét jelölő deszkákat később majd eltávolítjuk.
• Állítsuk a fa járólapokat szorosan egymás mellé oly módon, hogy a közöttük maradó rés a lehető legkisebb legyen. Ügyesen kombináljuk a különböző átmérőjű darabokat. Szintező segítségével állítsuk a lapokat vízszintesre, majd gumikalapáccsal ütögessük, míg teljes felületükkel felfekszenek az aljzaton.
• A járólapok között maradó réseket homokkal töltsük fel, és egy egyszerű seprővel tartsuk rendben.
• Döngölővel vagy rázógéppel tömörítsük a járdát, és újra töltsük fel homokkal, mosassuk be vízzel. Hasonlóan járhatunk el, ha kőből vagy betonlapokból rakunk utat. Ezekhez az anyagokhoz az előzőnél is fontosabb a szilárd talapzat és a tömörítés, döngölés. A rések kitöltésére itt is használhatunk homokot.

Forrás: ezermester