Az állatok a gyerekek (és általában az ember) számára örömforrás és gyógyerő. A hűséges barát és játszótárs egyben segíti testi és lelki fejlődésüket.

Felelősségre, gondoskodásra, toleranciára nevel, miközben a gyerekek a gondozás közben nagyon sok mindent megtanulnak az állatokról.

A gyerekek számára a háziállatok nem csak örömforrást jelentenek, hanem segítik testi és lelki fejlődésüket is. Megtanulják a felelősséget, a törődés érzését. Ráadásul hűséges játszótársra is lelnek. Ezenkívül még nevel is: felelősségre, gondoskodásra tanít. A gyerekek gondozás közben nagyon sok mindent megtanulnak az állatokról, emellett szociális és érzelmi fejlődésük is tökéletesedik. 

Azok a gyerekek, akik barátságok kötnek az állatokkal, később sem fogják a környezetet rombolni, pusztítani; a társadalomba is könnyebben fognak beilleszkedni, könnyebben alakítanak ki kapcsolatokat embertársaikkal.

Ma már a gyógyító munkák széles körében vonják be az állatokat. A terápiás négylábúak nem csupán a vakoknak, mozgássérülteknek segítenek. Az állatok olyan esetekben is segíthetnek, amikor már a felnőttek tehetetlenek.

Egy olyan kisgyerek, aki a hasonló korúakkal nehezen barátkozik, félénk, visszahúzódó és beilleszkedési nehézségekkel küszködik, sokkal könnyebben magukhoz engedik az állatokat, mint az embereket.

Alapvetően minden háziállat alkalmas a gyerekkel való kapcsolat kialakítására. Természetesen illeniük kell egymáshoz: egy autista gyermek nemigen képes egy örökmozgó kutyával dolgozni, de a teknősbékák nagyszerűen illenek hozzá, hiszen sok dologban hasonlítanak egymásra: távolról figyelnek, szívesen visszahúzódnak, és csak ritkán reagálnak a külvilág ingereire, viszont egy hiperaktív gyereknek nagyon jó társ lehet egy kutya, aki a fokozott mozgásigényét is kielégíti.

Az állattartás sok öröm, nem kell félni tőle,ugyanakkor az állattartás felelősségvállalást is jelent, nemcsak a ránk bízott élőlényért, hanem a vele együtt a környezetért is.

"Kit ezüstlő köréből ki hajított az ég, ember, vigyázz a földön úgy élj, hogy kárt ne tégy." (Devecseri Gábor)

Forrás: cincin.hu