Csemőn nemcsak a falu vezetése, hanem az ott élők szorgos munkájának is köszönhető, hogy a kertekben, a házak előtt szebbnél szebb virágok pompáznak.

„Köszöntjük az ország legvirágosabb és legnagyobb tanyás térséggel rendelkező településén!” Ezzel a büszke mondattal találkozik a község honlapjának homlokzatán az érdeklődő. Gyönyörű fotók sokasága bizonyítja, hogy a település méltán nyerte el 1997-ben a „Virágos Magyarországért” verseny I. helyezését, 1998-ban pedig az „Európa legvirágosabb községe” megméretésen harmadikok lettek.

Csemőben a környezetszépítés, környezetvédelem megvalósítása és fenntartása különös jelentőségű cél a falu életében. E nemes szándék megvalósításának egyik fontos tényezője az óvodások és iskolások „környezeti nevelése”, hiszen a falu lakosságának egynegyedét a 18 év alatti fiatalok alkotják. Az idősebb korosztály jó példával jár elől a rendezett környezet kialakításában. Az önkormányzat a legszorgalmasabb kertápolóknak oklevelet, emlékplakettet vagy akár serleget is ad.

A virágos mozgalomnak létrejötte óta - azaz több mint, tíz esztendeje - egyik jeles patronálója Várkonyi Balázsné, akinek még a kapubejárója fölött is cserepes virágok díszlenek s az utcai virágágyásban, meg az udvarban kora tavasztól késő őszig pompáznak a magyar és az olasz muskátlik, s még többféle virág. Nemcsak a tulajdonos, hanem a járókelők örömére is illatozik a rózsa, szép látványt nyújtanak a tuják és pompás a zebra nád. Jutka, a gazdasszony örömmel mesél szemet gyönyörködtető birodalmáról.

- Nyugdíjazásom előtt négyórás takarítónőként dolgoztam az Elektro Fer Bt-nél – mondja -. Három gyermekem volt, s a sok házimunka mellett már akkor is naponta időt fordítottam a virágaim gondozására. Pedig rengeteg volt a tennivalóm, a férjem sokat odavolt a tsz-ben, ahol traktorosként dolgozott. Disznókat hizlaltunk eladásra és saját vágásra, vagy száz csirke is káricált mindig a portánkon. A tucatnyi nyuszi állandóan evett volna, kaptak bőven zöld herét, meg gyenge kukoricát. A férjem nagyon szereti a nyúlpaprikást, különösen széles metélttel, de nokedlivel is kedveli. A hátsó udvarban mindig terem bőven uborka meg krumpli, amit a párom tart rendben, a füvet szintén ő nyírja, ám a virágágyások az enyémek! A pázsiton az illatos kedvenceim mellett áll két cseresznyefa, amelyek idén szinte teljesen lefagytak, így járt a kutyánál lévő kövér lomú diófa is. A virágaim azonban pompásan díszlenek. Van velük gond bőven. Tegnap is délután hattól tízig kint dolgoztam, kapáltam, gyomláltam és öntöztem. A locsolást csak a hűsebb órákban szabad elvégezni, amikor már nem forró a föld; különben leégnek a szirmok, elszárad a növény szára. A gyepet viszont hajnalban szoktam meghinteni vízzel, amit nem sajnálok tőle, mert meghálálja. A pázsit, a tartós afrikai hőség dacára sűrű és méregzöld.

- Melyik fajta virág a kedvence?
- Nagyon szeretem a tűzpiros és fehér magyar, meg a rózsaszínes-lilás színű olasz muskátlikat. Hetente kétszer kapnak tápot, eddig már kilenc liter „Muskátli doktort” öntöztem szét. A vizet nagyon szereti a növény, naponta nyolcvan litert is kilocsolok a muskátlira, a petúniára, a hibiszkuszra és a margarétára Az utcán pedig rózsa és paprikavirág a módi nálam.
A muskátlis cserepeket, ha az idő engedi, már március végén kirakom az udvarra, ugyanis jól tűrik plusz hat fok Celsiusig a hideget. A virágokat késő ősszel tövestől elajándékozom a testvéremnek. Tavasszal újakat vásárolok a ceglédi piacon egy barátságos fiatalembertől, aki mivel törzsvásárlója vagyok, mindig ad tíz százalék kedvezményt az árból. Persze a nagy ünnepséggel egybekötött csemői virágpiacon sem tudok ellenállni a szép növényeknek.

- Szokott nevezni a „Virágos Csemőért” versenybe?
- Én ugyan nem, de tizenhárom éve mindig körbejárja nyáron a községet egy szakemberekből álló bizottság és megvizitálják a porták előtti kerteket, s az udvarra is benéznek. Olyan év nem volt, hogy ne kaptam volna oklevelet és már fél tucat virágos kerámia plakettet is adományoztak a házunk falára, a szépen gondozott virágaimnak köszönhetően. 2008 óta ott áll a vitrin főhelyén egy méretes, fénylő serleg, amely bizonyítja, hogy a „Virágos Csemőért” díj örökös birtokosa vagyok.