Október közepe táján még dübörög az őszi ültetési szezon, egészen november végéig, illetve a komolyabb fagyok beálltáig lehet a kertet benépesíteni.  

S hogy mivel? Zöld dolgokkal, például sövénnyel, cserjefélékkel, évelőkkel, vagy éppen fákkal. A fák közül rendszerint nagy népszerűségnek örvendenek a gyümölcsfák, az őszi kertészeti beszerzőkörutak végén gyakori, hogy a betérő egy csinos gyümölcsfa csemetével távozik, azonban a gyümölcsfa nevelésnek vannak hátulütői is, tehát érdemes beszélni a témáról. Az őszi gyümölcsfa ültetést most pár fő témakört körbejárva próbálom megkönnyíteni, lássuk merre induljunk el, ha gyümölcsfás gazdák szeretnénk lenni!

Tényleg akarok gyümölcsfát?

Elsőként nem is a technikai részét említeném a fatelepítésnek, hanem arra szeretnék rávilágítani, hogy miért ne ültessünk gyümölcsfát. Ne ültessünk akkor, ha teljesen laikusként, első lelkesedésből vágnánk bele a gyümölcstermesztésbe, ugyanis az ültetés és a szüret között hosszú évek telnek majd el, ráadásul munkából is bőven kijut majd. Ne ültessünk gyümölcsfát, ha az az elképzelésünk, hogy a viszonylag olcsó csemete földbe helyezésével hamarosan egyszerű és költséghatékony gyümölcsforráshoz jutunk, amivel megspórolhatunk egy adag pénzt és némi cipekedést a piacról hazafelé. A hirtelen ötletből vásárolni szándékozókat mérsékletességre inteném, azt ajánlom, gondolja végig mindenki, hogy lesz-e ideje, energiája és türelme megfelelően gondozni fáját. Amennyiben a válasz igen, következhet a válogatás, a kertészetekben készséggel állnak rendelkezésünkre, de gyümölcsfát online is beszerezhetünk.

Melyiket válasszam?

Mikor az elhatározás megvan, és felelősséggel döntöttünk, hogy gyümölcsfa nevelők leszünk, még a csemete beszerzése előtt akad egy-két teendőnk. Fontos a fácska helyének kijelölése, ugyanis a csemete kicsi, de később nagyobb, vagy kimondottan óriási lesz, így mindig a kifejlett példány méretével kalkuláljunk. Ne ültessünk fát fal, ablak, kerítés közvetlen közelébe, és a kert belsőbb részein is vegyük figyelembe a törzs és a lombozat leendő paramétereit. Több fa ültetésekor az egymástól való távolsággal is számoljunk, a diónak , gesztenyének például 60-80 nm területre lesz szüksége, az alma , szilva ennek a felével is beéri, a törpeváltozatoknak kis túlzással zsebkendőnyi hely (10-15 nm) is elég. Az sem mindegy, hogy mikor számíthatunk az első termésekre, például az előbbi sorrendet követve 7-10, 4-6 és 3-4 év az első szüret ideje. Kisebb kertekbe mindenképpen a törpeváltozatok közül kell válogatni, ha pedig bőven áll rendelkezésre hely, akkor a klasszikus gyümölcsfák jöhetnek szóba. Amennyiben pedig az időfaktor is az egyenletben van, vagyis hosszú évtizedekre ültetnénk, akkor a dió a legjobb választás.

Hogyan ültessek?

Ültetés előtt két fő feladatunk lesz, az első az ültetőgödör kialakítása, a másik a csemete vízbe állítása. Utóbbi művelet az egyszerűbb, a haza hozott, vagy kiszállított fácskát fél-egy napra állítsuk egy vödör vízbe, hogy jól felszívhassa magát. A gödörnek akkorának kell lennie, hogy a gyökérzet kényelmesen elférjen benne, szükségtelen túlméretes lyukakat ásni.  A gödör aljára jó ötlet komposztréteget, vagy friss istállótrágyát teríteni, a tápanyaggal bánjunk bőkezűen. Természetesen a gödörből távolítsuk el a gyomokat, főleg az évelő gyomok gyöktörzseit. Amennyiben a talaj hemzseg a kártevőktől, talajfertőtlenítőszert is bevethetünk, és a fa gyökérzetét is mártogathatjuk talajfertőtlenítővel kevert iszapos masszába. A csemete gyökérzetét ilyenkor nem szükséges metszeni, csak sérült, törött, elhalt gyökérrészeket kell eltávolítani. Behelyezéskor a magasságot úgy kell beállítani, hogy a szemzés helye a felszín felett legyen (és természetesen a gyökérzet ne bukkanjon a felszínre). A gyökérnyakba oltott fáknál (pl. néhány szilva, meggy, cseresznye fajnál) fontos, hogy ültetéskor a gyökérnyak a föld alá kerüljön, hogy ne hajtson sarjakat az alapfajról. A legjobb, ha a gödörbe állított csemetére lassan elkezdjük visszaszórni a földet (ha lehet, akkor rétegenként ugyanabban a sorrendben, ahogy kitermeltük), és közben időnként óvatosan tapossuk körbe a törzset, hogy lássuk a valós földréteg-magasságot, mert ilyenkor még korrigálhatunk pár centit felfele, vagy lefele. Mikor a gödör még mélyebb, egy hosszabb deszkát használhatunk szintezőként. Ha az ültetésen sikerrel átverekedtük magunkat, akkor már csak egy alapos beöntözés van hátra, amit a következő napokban párszor megismételhetünk, főképp, ha szárazabb időszakban vagyunk. Gyakori félelem, hogy a frissen ültetett csenevész kis fa kidől, de ettől nem igazán kell tartani. Karózni, támasztékozni csak akkor kell, ha teljesen csupasz, koronázat nélküli fát ültetünk. Fontos, hogy karózáskor ne vékony madzagot használjunk, mert az megvághatja a törzset.

Mi legyen, ha jön a tél?

Október közepétől kezdve már bármikor beüthetnek fagyos hajnalok, ezért vagy az ültetésel egyidejűleg, vagy a kemény hidegek megérkezésekor kupacolással védhetjük fácskánkat. Ez csupán annyit tesz, ami rögtön sejthető, egy kis kupac földet halmozzunk a törzs köré, nagyjából arasznyi magasságban. A fiatal facsemetéket nagyon fagyzugos helyen célszerű valamilyen törzsvédővel is (például nádszövettel) óvni télen, nehogy fagyrepedések alakuljanak ki rajta. Még egy apró praktika: a fa északi oldalát tanácsos arrafelé tájolni amerre a faiskolában volt (ezt általában a jobb faiskolák jelezni is szokták a növényen). Ezzel a teendők tavaszig nagyjából véget is értek, de tudni kell, hogy az igazi gondozás, ami évekig fog tartani, csak ekkor kezdődik majd.

Alternatívák ínyenceknek

Mint az a fentiekből nagy vonalakban kiderült, a gyümölcsfa ültetés és gondozás nem gyermekjáték, ráadásul a siker sajnos nem mindig garantált, persze próbálkozni érdemes, sőt kell is. Aki belevágna a dologba, de kilépne a hagyományos, talán egyeseknek kicsit unalmas dió-szilva-alma körből, annak is van miből válogatnia. Itt van mindjárt a kivi , ami egy kiváló fagyállóságú, strapabíró gyümölcs, és csak annyi vele a macera, hogy támasztékrendszert kell neki építeni, egyebekben betegségei sincsenek, ápolása könnyű, gyümölcse pedig finom. A mirtuszdió  sem fa, hanem cserje, és mivel szubtrópusi eredetű, hadilábon áll a hideggel, ellenben cserépben kiválóan nevelhető, télen bent teleltethető, megjelenése egzotikus, gyümölcse pedig ritka csemege. Szintén cserjeféle az áfonya, amit speciális talajigénye miatt inkább dézsás nevelésre ajánlok. Az áfonya  ősszel elszíneződő levelei roppant mutatósak, bogyói pedig egészségesek, ízletesek. A sorba illik még a füge , a ballerina törpe alma , vagy a rettentően egzotikus, és emellett teljesen télálló indiai banán.

Forrás