Egy kályha meleget és jóérzést sugároz, ez azonban gyorsan kellemetlen érzéssé alakulhat, ha kályhánkból vagy kandallónkból káros anyagok távoznak.

A megfelelő használaton és a tüzelőanyag helyes megválasztásán múlik, hogy készülékünk környezetbarátként, vagy környezetetkárosítóként működik. Az alábbi információk segítenek abban, hogy a leghatékonyabb fűtési technikát elsajátíthassa, valamint hogy kiválaszthassa a készülékének és az Ön igényeinek legmegfelelőbb tüzelőanyagot.

Fa-szén tüzelésű kályhák, kandallók fűtésére a következő tüzelőanyag típusok ajánlottak: száraz, természetes fa, barnaszén, kandallószén.

Nem ajánlott impegrált fa, illetve papír, és műanyag alapú csomagolóanyag eltüzelése.

A fa szárítása
Csak száraz, legfeljebb 20% nedvességtartalmú fával szabad fűteni. A fának időre van szüksége a száradáshoz, mely minimum 2 év.

Helyes tárolás

• A vágott fát jól szellőzött, esőtől védett lehetőleg napos oldalon kell tárolni (ideális a déli oldal). A rétegek között egy kézfejnyi távolságnak kell lennie azért, hogy a szabadon mozgó levegő a távozó nedvességet magával vigye.
• Pincében csak száraz fát szabad tárolni, hiszen a frissen vágott fa a pincében nem szárad meg, csak befülled.

A száradás típusától és idejétől függ, hogy a fa mennyi nedvességet tárol:

• 10% nedvességtartalom: nagyon száraz fa,
• 15% nedvességtartalom: jól, levegőn szárított fa,
• 20% nedvességtartalom: száraz fa, szabadban, esőtől védve tárolva,
• 50% nedvességtartalom felett: zöld fa.

Nedvességtartalom és fűtőérték
A fa fűtőértéke erősen függ a nedvességtartalomtól. Minél nedvesebb a fa, annál kisebb a fűtőértéke. A fában található nedvességnek az elégés alatt el kell párolognia. Mivel a víz elpárologtatásához jelentős mennyiségű energia szükséges, ezért minél nagyobb a tűzifa víztartalma, annál több energia vész kárba a fűtés folyamán.

Jól érzékelhető, hogy a nedves fa 50%-os víztartalommal csak fele annyi fűtőértékkel rendelkezik, mint egy jól kiszárított 10%-os fa.

Nedves fát eltüzelni nem csak gazdaságtalan, hanem környezetkárosító is. A nagy nedvességtartalom miatt az égési hőmérséklet kisebb, növekszik a korom és károsanyag-kibocsátás, megnő a kémény eltömődésének a veszélye.

Az égési folyamat három szakasza
1. Száradási folyamat
Ebben a szakaszban, a fában található nedvesség párolog el. (Hőm.: 100°C-ig) A fa összezsugorodik, repedések keletkeznek, ami meggyorsítja a száradási folyamatot.

2. Nyugalmi fázis
A száradás után kb. 100-300°C között megindul a fa elgázosodása. A faanyagból energiadús, különböző összetételű éghető gázok (szénhidrogének) szabadulnak fel. Ezen anyagok égése (mely a faanyag 80%-át teszi ki) hosszú sárga lángok formájában figyelhető meg.

3. Kiégési folyamat
Az elillanó anyagok elégése után keletkezik a faszén. A faszénparázs 500-800 °C között elgázosodik és korom nélkül elég. Ez a folyamat rövid, áttetsző lángok formájában mutatkozik. Egy darab fában, egy időben mind a három folyamat lejátszódhat.

Égéstermékek
Kémiailag a fa éghető szénből és hidrogénből áll. Ez az összeállítás egy természetbarát fűtőanyagra utal, mivel kritikus anyagok, mint kén, klór és nehézfémek teljesen hiányoznak belőle.

Égéskor elsősorban víz, H₂O (elgőzölögve) és széndioxid, CO₂ kell, hogy keletkezzen. A tapasztalatok szerint a fa égése során bizonyos körülmények között más anyagok is felszabadulnak, melyet füst és kellemetlen szagok formájában érzékelünk. Ennek oka a fából kiszabaduló gázok nem megfelelő elégése, mely létrejöhet:

• alacsony égéshőmérséklet, nedves fa,
• a teljes égéshez szükséges levegő hiánya,
• nem megfelelő műszaki állapotú, vagy nem megfelelően működtetett tüzelőkészülék miatt.
  Az így keletkező anyagok sokfélék lehetnek: széndioxid, ecetsav, fenol, metán, formaldehid, további szénhidrogének, korom, kátrány
  
  Az emisszió befolyásolása

A károsanyag-kibocsátás alacsony szinten tartásának szempontjából legfontosabb kritérium a száraz fa alkalmazása.

A felfűtési folyamat során - ahol a legtöbb káros anyag keletkezik - a hőmérsékletnek a lehető leghamarabb el kell jutnia a felső zónába, ezt viszonylag kicsire darabolt fával lehet elérni.

Fontos a megfelelő levegőellátottság ahhoz, hogy az eltávozó égéstermékek elégve széndioxiddá és vízgőzzé alakulhassanak át. Különösen károsan hat ki az égésre a levegő csökkentése a gázosodási folyamat közben, hiszen a fa elgázosodása lángképződés nélkül is tovább folytatódik. Így a fa anyagának nagy része eléghet fölöslegesen, hőtermelés nélkül, sok káros anyagot kibocsátva (kátrány, korom).

A levegő adagolásával a kiégési folyamat közben is vigyázni kell, mert elégtelen levegő esetén szénmonoxid keletkezhet. A fűtés folyamán ne tegyünk egyszerre sok fát a tűzre. A fa mennyisége minden esetben a hőigényt tükrözze. Célszerű inkább gyakrabban kis mennyiséget a tűzre rakni, mint ritkábban nagy mennyiséget!

Helyesen fűteni azt jelenti, hogy a levegőmennyiséget az égési szakaszoknak megfelelően adagoljuk.

Amióta Prometheus a tüzet az embereknek ajándékozta, a tűzre az emberiség mindig bűvölettel néz. Tanuljuk meg újra - ahogy azt őseink tették - a fa égésfolyamatának figyelését, a fahasábok megfelelő időben történő, megfelelő mennyiségű adagolását, a levegő szabályozását. Ezzel elérve azt, hogy kályhánk, kandallónk a levegő szennyezése nélkül sugározhassa melegségét felénk.