Fürdőtó: vajon érdemes-e kialakítani a kertben, s ha már megtesszük, milyen teendőink lesznek vele? Mielőtt kialakítanánk, hallgassuk meg a szakembert!

Érdekes felvetéssel szembesültem a minap, arról érdeklődtek nálam, hogy megéri-e fürdőtavat csináltatni. Nos, hogy a válaszomat, úgymond a poént előre lelőjem, szerintem nem, de természetesen azért ez egy jóval összetettebb kérdés, minthogy egy szóval elintézzem. Bár a fürdőtó kérdése komplikált, tehát igenis, van, akinek beválik, én mégsem pártolom. A miértek előtt azonban kezdjük kicsit messzebbről: mi is az a fürdőtó?

A válasz egyszerű, egy olyan kerti tó, amiben fürödni is lehet. Persze alkalmasint mindegyikben lehet, de amit fűrdőtónak nevezünk, az célzottan kettős funkcióval bír. A "sima" kerti tó ugyebár dísz, növényekkel, halakkal, jól mutat a kertben, a víz, mint éltető őselem természetesebbé teszi a látványt és az érzést. Ennél többet azonban nem nyújt, hacsak nem esünk bele megszédülten, akkor fürdésre nem használjuk. A kerti medence ellenben egy művi kreálmány, általában nem simul bele a természetes közegbe, viszont kiváló fürdésre, ami forró nyarakon nagyszerű dolog, ráadásul a szomszéd is sárgulhat, ha neki nincs ilyenje. Tény, hogy pazar élmény a zsúfolt strand helyett otthon csobbanni, a gyerekek is imádják, és egy éjjeli pezsgős lubickolás is megfizethetetlen. A fürdőtó ennek a két vizes műfajnak az ötvözete, vagyis van pancsolás, és egységes kerti látvány, természetesség is. Vitathatatlan előny az is, hogy míg a medence egy erősen szezonális dolog, a fürdőtó télen is díszlik és funkcionál, így a fürdőtó egész évben szolgálja gazdáit. Ugyanakkor tény, hogy a fürdőtó szezonja viszonylag rövid, jó esetben az év bő egynegyede, de a honi klíma nyáron sem mindig teszi lehetővé az ilyen mulatságot, elég például épp most kitekinteni az ablakon.

Az is kérdés, hogy mekkora fürdőtavat szeretne, aki szeretne.A kisebb, gyors merülésre alkalmas mérettől egészen az úszásra tervezett tavakig kivitelezhető minden, hely és pénz kérdése, hogy ki mekkorát választ. A fürdőtavak egyébként három jól körvonalazható típusba sorolhatóak. A hagyományosabb kialakításúak 30-70% körüli fürdőfelület-növény aránnyal bírnak, természetes tavat imitálnak. Ezek inkább tavak, mint fürdők, azzal a különbséggel, hogy lehet csobbanni bennük. A modernebb változatok felerészben használhatóak fürdésre, formájuk még inkább az igazi tó felé húz, de az épített jelleg már látható. A biomedencék, ahogy nevük is sugallja, már medenceszerűek, némi növényzettel természetessé téve, itt a növényzet aránya 20% körüli a fürdőfelülethez képest. Ez egyébként az alsó határ, 20% alatt a biofilter, vagyis a természetes szűrőrendszer nem működik, ez alatt már hagyományos, legfeljebb növényekkel dekorált medencéről van szó.

A fürdőtó mindennél fogva bonyolultabb és a fenntartást tekintve is összetettebb létesítmény, mint a két egyszerűbb változat. Gyakran hangzik el előnyként, hogy a fürdőtó azért jó, mert a betelepített, biológiai szűrőként működő növények miatt nincs szükség egészségtelen klórozásra, gyakorlatilag önfenntartó bioszféraként létezik (leereszteni sem kell ezeket, azonban vízpótlásra nyáron folyamatosan szükség lehet). Ez azonban ebben a formában nem igaz. Néha szükség van - akár vegyszeres - tisztításra is. Míg egy egyszerű betonozott (vagy műanyag) medence egyszerűen tisztítható (porszívózható), addig a fürdőtó - mivel élő egység - már keményebb dió. A növényeket gondozni kell, az élővilágot etetni, vagy éppen ritkítani, és kordában kell tartani a természetes folyamatokat. Mivel a fürdőtó egészen jól imitálja az élővizet, jó, ha a tulajdonosok például a betelepülő szúnyogokkal is számolnak, de persze minden vizet kedvelő hívatlan állat is megjelenhet. (A szúnyogokat illetően védelem lehet a fürdőtavaknál szinte mindig alkalmazott keringetőszivattyú, ahol azonban tó van, ott szúnyog is lesz.) Ez persze jó dolog is lehet, de ha valaki nem szeret békakuruttyolásra ébredni, vagy nincs ideje halakat etetni, a tó növényeit gondozni, akkor máris egy idegesító, nem várt problémát vett a nyakába. Fontos tudni, hogy a biológiai szűrőrendszer életképességéhez legalább 25-30 négyzetméteres vízfelület kell, így kis kertekben vágyálom marad az ilyesmi. 

A fürdőtavak építésével foglalkozó vállalkozások előszeretettel hangsúlyozzák, hogy a fenntartási költségek alacsonyak, a valóságban azonban egy fürdőtó jóval több energiát és pénzt követel az évek során, mint egyszerűbb társaik. Elég csak újra abba belegondolni, hogy  a tó növényekkel betelepített és önkényesen megjelenő állatokkal lesz teli, így gyakorlatilag egy, a kertben lévő kisebb kertként működik, ezért a folyamatos törődés nem maradhat el, ráadásul a tó növényeinek gondozása eltér a megszokott virágágyások, veteményesek ápolásától. Ezen ponton jön a képbe a Concorde-effektus, ami nagyjából annyit tesz, hogy görcsösen ragaszkodunk valamihez, csak azért mert már pénzt és energiát öltünk bele, de ami tulajdonképpen szükségtelen, sőt káros. Utóbbi kifejezést értsük úgy, hogy problémát okoz. Tapasztalataim szerint tíz kerti tó (és ide értendő a fürdőtó is) tulajdonosból nyolc később megbánja, hogy megépíttette kerti kincsét, persze ezt kevesen vallják be. A drága és macerás (fürdő)tavat aztán érthető módon kevesen szanálják, ha már egyszer elkészült, így a többség végül egy energiavámpír pénznyelővel kénytelen együttélni, az öröm pedig tovaszáll.

Mindazonáltal nem szeretném, ha úgy tűnne, hogy bárkit le szeretnék beszélni erről az extravagáns kerti építményről. A fürdőtó kiválóan képes illeszkedni egy jól kidolgozott koncepcióba, és ha rendelkezésre állnak a kellő anyagi  feltételek, és a fenntartás buktatóival is tisztában vagyunk, akkor a birtok dísze és büszkesége lesz. A kerti vízfelülettől pedig főleg nem szeretnék eltántorítani senkit, hiszen a víznél természetközelibb, szebb közeg nincs is, ám aki ilyenben gondolkozik, annak azt javaslom, hogy először inkább egy könnyen takarítható, kezelhető medenceformával kezdje, amit növényekkel körbevéve máris kész a kicsi, de természetes hatású tó. Innen aztán később tapasztalatokkal felvértezve lehet továbblépni, vagy rossz esetben nem túl nagy veszteséggel visszavonulni.

A szerző blogját itt találod!