Tartja magát a tél! Szervezetünk ásványianyag- és vitaminkészletei lassan kimerülnek, de még nem juthatunk a szabadföldből a friss zöldnövényekhez. 

Nem kell azonban erre várnunk, mert akár két hét múlva is szüretelhetünk ízletes, tápláló növényeket. Csak egy ládika, vagy egy csíráztató edény szükséges!

Ismerkedjünk meg a legrövidebb tenyészidejű zöldségnövényünkkel, mely a vetés után 12–14 nappal már fogyasztható. Ez a növény a kerti zsázsa. Népi nevei: salátatorma, vadmustár, szépítőfű, kányafű, kerti tormafű, kerti rézsuka, kis zsázsafű.

A növény Kínában már i. e. 1500-ban is ismerték: I. Yin császári miniszter növényjegyzékében a legfinomabb salátaként említette. Magjait egyiptomi sírokban is megtalálták; a görög Theofrasztoszrészletesen leírta termesztését.

Jelenleg a nálunk kevésbé, míg a környező országokban és Nyugat-Európában most is a gyakran fogyasztott növények közé tartozik. Tudni kell, hogy századunkig népszerű és általánosan termesztett saláta- és fűszernövény volt hazánkban is. A népi gyógyászatban általános erősítő, vértisztító, vérképző, légzőszervi hurutcsökkentő hatást tulajdonítottak neki. Enyhén csípős, kicsit a mustárra vagy a tormára emlékeztető ízét (amiért népi neveit kapta) a glükotropeolin nevű mustárolaj-glükozidának köszönheti; emellett baktériumölő, fitoncid anyagot is tartalmaz. Sok benne a C-vitamin (30 mg/100 g), ezért fogyasztása főleg télen előnyös. Tartalmaz még karotint, B vitaminokat és sok ásványi sót – főleg káliumot, kalciumot, foszfort, nátriumot, jódot és vasat. Fedezzük fel ismét!

Apró, barna magját télen bármikor vethetjük – célszerűen valamilyen lapos edénybe, tálkába, tányérba, műanyag dobozba. A jó minőségű, lehetőleg homokkal kevert kerti földet kedveli: ebből két-három ujjnyi már elég neki. Ne használjunk más szobanövények cserepéből származó földet, mert az rendszerint fertőzött. Az ilyen talajból kikelő növénykék szára elvékonyodik, a növények eldőlnek és elpusztulnak.

Vetés előtt nyomkodjuk le a földet! Ne takarékoskodjunk a vetőmaggal: ha sűrűn vetünk, többet takaríthatunk be. A magokat fedjük le 1–2 mm vastag föld- vagy homokréteggel, és ezt is nyomkodjuk le!

A veteményt célszerű sötét helyre állítani, vagy kartonpapírral fedni, hogy ne érje a fény. Akkor tehetjük világosra, amikor már leesett a maghéj a levélkék hegyéről. Ezután viszont sok fény kell neki. A zsázsa kedveli a meleget: a legjobban 20–22 °C-on növekszik.

A vetés után három-négy nappal a magok már erélyesen tolják magukat a felszínre: ezt bőséges öntözéssel segíthetjük, a zsázsának ugyanis elsősorban vízre van szüksége – olyannyira, hogy föld nélkül is kifejlődik: ha egy tányérba több réteg itatóspapírt fektetünk, és alaposan benedvesítjük, az is megfelel. Természetesen az ilyen vetést is le kell takarni – erre a legjobb egy vékony réteg vatta, amin a növénykék át tudnak bújni. Ne öntözzük felülről, mert a vízcseppektől a növények elfekszenek. Ha az edény alja átereszti a vizet, akkor állítsuk naponta 5–10 percre vízbe, hogy a talaj jól átnedvesedjen.

A 10-12. napon már sűrű, zöld vetésünk lesz. A növénykék ekkorra már két-három apró lomblevelet is fejlesztenek a két sziklevél fölött. Ez a legalkalmasabb idő a betakarítás elkezdésére. A szobában, edényben termelt növényeket ollóval vágjuk le a talaj felszíne fölött. Ne húzzuk ki a növényt a földből, mert a gyökérszálak közé keveredett földet nehéz letisztogatni.

Mivel a levágott növények nem sarjadnak újra, célszerű hetenként egy-egy edénnyel vetni, így mindig lesz vágható és fogyasztható zsázsánk. Földjét csak egyszer használjuk fel, mert a nedves talajban könnyen elszaporodik a palántadőlést okozó gomba. Ettől a kikelő növénykék összeroskadnak, a földre fekszenek, és emiatt fogyaszthatatlanná silányulnak.

Szabadföldön is termelhetjük. Ebben az esetben március végétől júniusig több szakaszban, 10 cm sortávolságra vessük. Földjét gondosan készítsük elő és finoman műveljük meg, hogy az apró magok jó magágyba kerüljenek. Alapos öntözés után itt se kell egy hétnél több a növények kikeléséhez, és három héten belül be is takaríthatjuk őket.

Kertészkedőknek nemcsak étkezési célokra érdemes foglalkozniuk zsázsa telepítésével, hanem azért is, mert köztesnövényként ültetve biológiai védelmet biztosít más haszonnövényeknek, például a gyümölcsfáknak levéltetvek ellen, illetve a káposzta- és a salátaféléknek a csigák kártétele ellen. Dísznövénynek is termesztik, szárítva virágkötéshez használják. Mivel gyorsan kel, sorjelzésre is alkalmas, például a sokkal lassabban növő petrezselyemmel együtt vetve. Mire az kikel, a zsázsa már le is szedhető. A friss termést kis csomókban alufóliába göngyölve le is fagyaszthatjuk, bármikor fogyaszthatjuk.

A növény szárát és szikleveleit esszük – esetleg az első, zsenge lomblevelekkel együtt, mert ezek íze éppen olyan kellemes, mint a szikleveleké. A kifejlett növény levelei már rágósak, élvezhetetlenek. A friss zsázsa a tormához hasonlóan csípős, de íze annál sokkal enyhébb, kellemesebb. Különösen ízletes a vajas kenyér friss kerti zsázsával. Mártást, levest és teát is főznek belőle.

Izgalmas kertészkedést és jó étvágyat kívánunk.