Ebben a hidegben szívesen elrepülnénk valami napsütötte tájra. Ha ez nem is sikerül, a trópusi élővilág egy részét könnyedén otthonában tudhatja bárki.

A legtökéletesebb példa a guzmán bromélia. Lássuk hát a növény jellemzőit.

A trópusokon, fán
Persze bromélia ide, vagy oda, melegebb nem lesz, és a nap sem süt többet, de egy forró égövi, színes, díszes növény feldobhatja a decemberi szürkeséget, és akár ennyi is elég lehet, hogy javítsuk kedélyállapotunkat. A szóban forgó növény, a Guzmania lingulata, melyet narancsos, pirosas színe okán esetleg még ünnepi kiegészítőként is alkalmazhatunk. Na de ne szaladjunk előre, nézzük, ki is ez a messziről jött idegen, aki épp a mi fagyos telünk idején díszlik a legszebben?

A lakásban, cserépben
A guzmán bromélia természetes élőhelye elsősorban Nyugat-India, valamint Közép-, és Dél-Amerika, jobban mondva e területek őserdei. A nálunk szobanövényként tartott bromélia eredetileg fán lakik, mérete kompaktnak mondható, tehát garzonlakásokba például nyugodt szívvel ajánlható, nem fogja kiszorítani a falak közül a háziurat. Színes felleveleit mostanság hozza, így a fakuló szobai flórát hatásosan dobhatja fel, szintén télen bontott virágzatát pedig akár hat-nyolc hétig is megtartja, így minden amatőr lakásdekoratőr megbecsült barátja lehet. 

Ámulatba ejtő színek
A sok kedvező tulajdonság mellett meg kell említeni, hogy messziről jött díszünk kissé kényes, tartása odafigyelést igényel, de azért nem kell szakképzett kertésznek lenni hozzá. A guzmán bromélia a szűrt fényt kedveli, ezért nyáron ne állítsuk közvetlen sugárzásba, télen pedig igyekezzünk lehetőség szerint fényárba helyezni. Személyében végre egy olyan növényt üdvözölhetünk, amelyiknek nem kell télen, a fűtött szobában valami hideg sarkat keresnünk, ugyanis a meleget szereti (optimuma 21 Celsius). Virágait akkor hozza, ha legalább 24 Celsius fokban álldogálhat. A legalacsonyabb hőmérséklet, amit még tolerál, az a 15 Celsius, ez decemberben, lakásbelsőben nyilván nem fenyegeti. Szellőztetéssel biztosíthatunk neki friss levegőt, ezt egyébként is megtesszük olykor, ám a broméliát ne tegyük ki huzatnak.

Nyáron a terasz egyik félárnyékos sarkában is impozáns dísz lesz
Az öntözés már macerásabb feladat, elsősorban azért, mert a guzmán bromélia nagyon érzékeny a víz minőségére. Lágy, mészmentes vizet kíván, ezt például egy-két napig állni hagyott csapvízzel biztosíthatjuk neki. Alulról öntözzük - ha felülről tennénk, rothadásnak indulna -, a felesleges vizet pedig körülbelül fél óra múltán öntsük ki az alátétből. A következő öntözést csak akkor ejtsük meg, ha földje már kiszáradt. A párásítás is fontos, nyáron naponta spriccelhetjük, télen ritkábban szükséges. Mivel a növény kifejezetten szereti a párás helyeket, akár ablakos fürdőszobába is tehetjük (ha van ilyenünk). A párahiányt a levelek végének száradása jelzi, tekintsük ezt intő jelnek. Ami fontos még, hogy tőlevélrózsáját ne hagyjuk kiszáradni, innen veszi fel a legtöbb nedvességet, vagyis löttyintsünk ide is mindig vizet.

Nehéz megunni ezt a látványt
A növény élettartama mindössze három év, ezalatt egyszer virágzik. Ha folytatni szeretnénk a sort, sarjakkal szaporíthatjuk. Ilyenkor az elvirágzást követően, a tőnél megjelenő kis sarjakat figyeljük, melyek, ha már félarasznyiak, vágjuk le őket késsel, és ültessük külön cserépbe. A sarjakat savanyú virágföldbe telepítsük, és biztosítsunk nekik 20-25 celsius fokos hömérsékletet. A guzmán broméliát a legtöbbször a virágzásakor kínálják, mivel ekkor a legszebb, és tegyük hozzá, ilyenkor a legkönnyebben eladható. Sajnos a növény ezt követően nemsokára elpusztul, így a virágzást követően már csak a sarjakkal törődhetünk, feltéve persze, ha szeretnénk új, saját nevelésű példányt.

Forrás: kertesz.blog.hu