Az utóbbi években egyre több problémát okoz a harkályok házrongálása. Az egészen kis felületektől kezdve akár több száz négyzetméteren is okozhat kárt.

2009 nyarától érkeznek bejelentések a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez azzal kapcsolatban, hogy harkályok lyukakat vájnak épületek szigetelésébe. A madarak hatékony riasztása a gyakran több száz négyzetméteres vagy ennél is nagyobb falfelületekről nem megoldható, biztos megoldást harkályálló építési technológiák alkalmazása jelentene.

A harkályok  egész testfelépítése azt a célt szolgálja, hogy a függőleges fatörzseken kapaszkodva képesek legyenek erőteljes csőrcsapásokkal messze hangzó jelzőhangot adni, táplálékot keresni és költőodút készíteni a kemény faanyagban.

A jelenség

A mindennapok tapasztalata azt mutatja, hogy az épületek külső szigetelésére általánosan alkalmazott, habosított polisztirolhab-lemezekből, az ezt fedő műanyag- vagy üvegszálas rabichálóból és a néhány mm vastag, vízzáró külső vakolatból álló technológia nem harkályálló.

Milyen gondot okoz?

A harkályok szigetelésbe vájt ökölnyi lyukai, amikből egy-egy épületen akár több tucatnyi vagy ennél is több lehet, olyan esztétikai problémát jelentenek, melyek csökkentik az ingatlan forgalmi értékét, a javítások pedig akár milliós pluszköltséget is jelenthetnek.

Nem elhanyagolható a jelenség pszichológiai faktora sem. Ennek első eleme, hogy nem létezik olyan egyszerű, olcsó és hatékony riasztási megoldás, amivel a harkályok távol tarthatóak a falaktól. A többnyire sok emelet magasságban levő lyukak megjavíttatása nem egyszerű, ipari alpinista szakembereket vagy állványozást igényelnek, melynek megszervezése rengeteg utánjárással jár. Figyelembe véve, hogy ez a drága és macerás javítás ráadásul többnyire eredménytelen is, mert a madarak rendszerint újra és újra visszajárnak a falakra és szinte mindig a megjavított felületeket rongálják meg elsőként, a károsultak a tehetetlenségérzet miatt egyre idegesebbek. Ezt fokozza, hogy a madarak falrongálása zajos tevékenység, ami lakóépületek és visszajáró harkályok esetében az emberek intim szférájában teremt tartós stresszhelyzetet. Nem segít az sem, hogy a károsultak magukra hagyatottnak érzik magukat, mert – az érintettektől származó információink szerint – a biztosítók harkálykárra nem fizetnek.

A harkályok falrongálása műszaki problémákat is okoz, elsősorban rontja a hőszigetelés hatékonyságát. A nagyobb kiterjedésű lyukaknál beázás is fenyeget, télen a beszivárgott víz megfagy, melynek következtében a külső vakolat súlyával terhelt szigetelés kisebb-nagyobb szakaszokon elválhat a faltól és akár le is szakadhat. A mechanikai állagromlást az is fokozhatja, hogy a tartósan nyitva maradó lyukakba (márpedig ezek tartós javítása nem biztosítható) más állatok – denevérek és itt költő madarak is beköltöznek.

Világviszonylatban a harkályok felületrongálása - a szó szoros értelmében - űrsiklóküldetést is meglékelt már. 1995 nyarán a Discovery űrsikló kilövését  azért kell több napra elhalasztani , mert egy harkály 205 lyukat vájt a fő üzemanyagtartály polisztirolhab szigetelésébe, amit ezt követően ki kellett javítani.

 {youtube width="570" height="428"}D7Dm_8aNz4Q#t=46{/youtube}

A megoldás

 A harkályok könnyű, üreges csontszerkezetű, szaruval fedett csőre sérülékeny, a madarak a látszat ellenére nagyon vigyáznak rá. Így jó esély van arra, hogy a jelenleginél vastagabb és ellenállóbb szigetelésburkoló-réteg megoldás lehet a falrongálási problémára, mert a madarak a néhány próbakoppintás alapján túl keménynek tűnő felületeket (pl. beton- és téglafal) a továbbiakban békén hagyják. A fedőréteg vastagságának növelése azonban nagyobb súlyt is jelent, ami az érintett épületeknél új teherbírási és rögzítési normákat igényelhet, és az árat is növelheti. 

Ráadásul a vastagabb, erősebb burkolat nem feltétlenül ad választ a harkályprobléma másik megjelenési formájára. Attól ugyanis, hogy egy felület a harkálycsőr számára nem áttörhető, még nem azt jelenti, hogy érdektelen is a madarak számára! Ha ez alkalmas udvarló és területkijelölő hangkeltésre (ereszcsatorna, antennatányér, beton- és fémoszlop, kandeláber fémlemez teteje stb.), a harkály rendszeresen visszatér, és innen adja le (elsősorban kora reggelenként) jellegzetes, géppuskaropogás-szerű jelzőhangját, ami meglehetősen idegesítő lehet a lakók számára.

Éppen ezért minden szempontot figyelembe véve a legjobb megoldást az jelentené, ha a szigetelést fedő réteg a keménység mellett olyan sima is lenne, hogy azon a harkályok ne is tudjanak megkapaszkodni, még a megmarkolható sarkokon se. Így az épületek falain nem csak a rongálással, de jelzőhangadással sem kellene számolnunk.

Azonban bármely technológiáról csak akkor lehet kijelenteni és műbizonylattal igazolni, hogy harkályálló, ha ez a veréb méretű kis fakopáncstól a legnagyobb küllőfajokon át a varjú termetű fekete harkályig kiállta a kellő számban megismételt zárt-, majd a kültéri teszteket.

Az építés technológián túl vannak egyszerűbb módszerek is, amik hatékony és eredményes megoldásokat jelentenek a témában.

Összefoglalás

• A harkályrongálások alapvetően a habosított polisztirollemezekkel (hétköznapi nevén "hungarocel" vagy "nikecel") szigetelt és vakolatburkolattal fedett épületeket érinti.
• Harkály falrongálások nem csak külterületi, erdőségekkel határos zöldövezetekben történnek, melyek kapcsán kijelenthető, hogy az ember benyomul a madarak természetes élőhelyére, hanem belvárosi területeken is. Különösen ősszel, amikor elsősorban az egyébként nem vonuló harkályok azévi fiataljai nagyobb területeket bekóborolva bárhol feltűnhetnek, ahol (szó szerint) legalább néhány fa van.
• A harkályok távoltartására jelenleg nem áll rendelkezésre olyan hatékony riasztóeszköz vagy riasztási módszer, ami biztos és hosszú távú megoldást jelentene, bárhol (kül- és belterületen egyaránt), bármekkora felületen (többszintes épületeken, toronyházakon is) alkalmazható lenne, és ilyen előreláthatóan a közeljövőben sem várható.
• Ráadásul a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény (Tvt.) rendelkezése alapján a védett állatok riasztása zöldhatóságiengedély-köteles. Mivel a Magyarországon élő nyolc odúkészítő fakopáncs-, harkály- és küllőfaj mindegyike védett, és ezek közül hét faj lakott területeken is gyakori vagy előfordul, a törvényi rendelkezés a falrongálási probléma kezelésére is kiterjed, ami így a technikai nehézségek mellett bürokratikus kötelezettségekkel is terhelt.
• Mai tudásunk szerint biztos megoldást az jelentene, ha a szigetelőréteget fedő burkolat harkályálló lenne. Ennek két alternatívája, ha: ez a réteg olyan sima (anyagában nem porózus, rés- és fugamentes) és markolásbiztosan kemény a sarkokon is, amin a tűhegyes karmú, elképesztő szorítóerejű harkályok sem tudnak megkapaszkodni, így esélyük sincs kárt okozni.

• A harkályok nem tudnak megkapaszkodni és lyukakat vájni síküvegen, sima és függőleges fém-, csiszolt műkő- és márványfelületen, ugyanakkor gond nélkül megmásszák és jelzőhangadásra rendszeresen használják (tehát csőrcsapásokkal "tesztelik") a beton- és a rozsdás fémoszlopokat, festett deszkafelületeket.

Fotó:Orbán Zoltán

Forrás