Egy kert, ahol leanderek születnek
Meglátni és megszeretni nem mindig egy pillanat műve. Hasonlóan történhetett ez Heyek Andreával is, amikor néhány cserép leander költözött a kertjébe.
Eleinte sok gondot okoztak neki a folyton kókadozó, amúgy mediterrán vidéken őshonos növények, ám ahogyan a gyerekeknél lenni szokott, úgy történt ezeknél a virágoknál is. Annyi figyelmet követelt magának az a pár cserép leander, hogy Andrea végül szerelmese lett a leandernek, idővel pedig szenvedélyes gyűjtője. Nem véletlen, hogy Heyek Andrea és Hámori Mariann nemrég könyvet adtak ki az örökre rabul ejtő növényről.
Egy hiányzó fehér fajta hozta meg ahhoz a kedvét, hogy magról szaporítani kezdje kedvenceit. Különlegesen szép virágú példányok lettek ennek a kísérletezésnek az eredményei. Szebbnél-szebbek kerültek ki kezei közül, a munka pedig igazi kaland és kihívás volt számára. Ugyanis amíg egy magonc virágba borul, három évnek kell eltelnie. Ez idő alatt csak a várakozás öröme adott: vajon a beporzás hatására milyen szépséget alkot a természet?
Hát, csodásat! A kertben a látogató nem győz ámulni-bámulni, bár a porta nem csak a leanderek miatt gyönyörű. Andreának sikerült egy olyan hangulatos zöld szigetet kialakítani a nagyvárosban, amiben jól megfér egymás mellett a szarkaláb, a cigánymeggy és a leander is. Ez már valóban egy csipetnyi vidék a városban!
Kertjük természetesen nem egyik napról a másikra lett ilyen buján zöld. Sok-sok évvel ezelőtt három kislány anyukájaként kezdte el férje együttműködésével kialakítani és gondozni azt. Ma már három gyönyörű unoka nagymamája, s gyakran újra kisgyerekek zajától hangos ez a kert.
S mit vall minderről Andrea? Íme:
„Mint minden emberi tevékenység, a leanderezés sem adhat tökéletes élményt, ha nem tudjuk megosztani másokkal tapasztalatainkat, tudásunkat, örömeinket, sikereinket, csalódásainkat. Ebben nekem nagy segítséget adott az internet, ahol sok hasonló érdeklődésű emberrel megismerkedhettem, tanulhattam tőlük, taníthattam őket. És persze, mint minden emberi kapcsolatban, engem is értek itt örömök és csalódások, de alapvetően a leanderesek egy nagy és kedves családot alkotnak, és örülök, hogy én is tagja vagyok ennek a családnak!”