Ha díszcserjét, bogyósgyümölcsöt szeretnénk dugványról szaporítani, akkor a legegyszerűbb módja az őszi vagy fás dugványozás: ennek itt van az ideje.

Dugványozni többféleképpen és különböző időpontokban is lehet, mindegyik módszernek megvannak a maga előnyei és hátrányai. Az őszi fás dugványozást levélhullatás után kell végrehajtani, a növény nyugalmi állapotának kezdetén, az állandó fagyok beállta előtt. Előnyei, hogy akkor kell foglalkozni vele, amikor már kevés időigényes munka akad a kertben, hogy ilyenkor már jobban kifejlett és nagyobb számú hajtás közül választhatunk dugványt és kevesebb az utólagos gondozási munkálat. Nem kell párásítani, a kiszáradástól védeni a dugványokat, ahogyan erre nyáron, a félfás dugványok esetében szükség van.

Ehhez a vegetatív szaporításhoz erős növekedésű, idei, érett hajtásokat válasszunk, ebből vágjuk ki a megközelítőleg arasznyi hosszú dugványokat. Egy-egy hosszabb hajtásból több dugványt is készíthetünk, de általában a hajtások csúcsi, puhább része nem lesz megfelelő, mert az nem elég „érett”.

Az ősszel levágott hajtások már nyugalmi állapotban vannak így párologtatásuk, vízszükségletük a minimális. A talaj nedvessége az alacsony őszi hőmérsékletek mellett éppen elég ahhoz, hogy a hajtások életképesek maradjanak, és elinduljon a gyökérképződés folyamata. A dugványokat tehát arasznyi hosszúra vágjuk, a felső részüket mindig közvetlenül egy rügy fölött vágjuk le, enyhén srégen. Ezzel némileg védeni fogjuk a rügyet, segítjük a szárvég beforradását, és a csapadék is könnyebben lefolyik a vágásról. Az aló részüket közvetlenül egy rügy alatt, kevésbé bele is vághatunk a rügynél lévő szár-ízbe.

A rügyeknél lévő szárízekben nagyobb számban vannak azok a sejtek amelyekből elindul majd a gyökérképződés. A dugvány alsó részét a földbe való beleszúrás miatt érdemes srégre metszeni, de ha nem azonnal dugványozunk, akkor mindenképpen úgy vágjuk a dugványokat, hogy első látásra meg tudjuk majd különböztetni egyik végét a másiktól, ugyanis ha a dugvány fejjel lefele kerülne a talajba, akkor nem fog megélni.

Az így elkészített dugványokat szabadföldben vagy virágedényben, balkonládában lehet gyökereztetni. Mint minden gyökereztetés esetében itt is fontos, hogy a talaj laza, jó vízáteresztő legyen, szabadföldben szükséges lehet homok vagy levélföld hozzákeverése a talajhoz. Készíthetünk a kert valamelyik szélvédett helyében egy kis ágyást, faiskolát, ahova a dugványok kerülni fognak és ott maradnak következő őszig, de bizonyos növények kerülhetnek egyenesen az állandó helyükre is, így időt és munkát spórolunk meg.

Egy másik idősporló gyakorlat a kiskertben, ha a dugványokat a meglévő növény közelében szurkáljuk le, és később majd onnan ültetjük ki. Így nem kell felcímkézni, vagy jegyzetet készíteni arról, hogy melyik milyen faj vagy fajta. Természetesen mindkét módszernek előfeltétele, hogy kertünk talaja laza állagú legyen.

A balkonládában, vagy virágedényben is megfelelően laza földkeveréket kell használni. Későősszel az állandó fagyok beállta előtt ezeket a virágedényeket levihetjük a pincébe, vagy más hideg, de fagymentes helyre, ezzel elősegíthetjük a jobb begyökeresedést. A dugványok földbekerülése előtt ajánlott az alsó végüket gyökereztető porba mártani, a vegyszer nemcsak a gyökerek fejlődését segítik elő, hanem a gombás megbetegedéseket is megelőzi.

Nehezebben gyökeresedő növényeknél, vagy ha csak kevés dugványt tudunk készíteni akkor mindenképpen megéri használni a készítményt. A dugványoknak felét-kétharmadát kell a talajba süllyeszteni, a földnek pedig annyira lazának kell lenni, hogy erőltetés nélkül le tudjuk őket szúrni.

Őszi fás dugványozással nagyon jól szaporítható a ribiszke, kiváltképp a fekete, az egres, a jósta, a kamcsatkai mézbogyó még az eperfa is. A díszcserjék közül az aranyvessző (Forsythia), a díszsom (Cornus), pillangócserje (Buddleia), néhány rózsafajta, hóbogyó (Symphoricarpos), bangita félék (Viburnum) a jezsámen (Philadelphus), a cserjés pimpó (Potentilla) és még mások is.

A szerző blogját itt találod!