Kisebb méretű konyhakertbe úgy kell összeválogatni a zöldségeket, hogy azokat termesszük, amelyeknél fontos, hogy frissek legyenek a felhasználáskor.

Ezek közé tartozik a cukkini is. A cukkini a tökfélék népes családjának egyik, az utóbbi években egyre nagyobb népszerűségnek örvendő tagja. A spárgatökkel van egészen közeli rokonságban, tulajdonképpen ennek egy változata. Bár a spárgatök Közép-Amerikából származik, a cukkini hazájának Olaszországot tartják, mert itt különült el a termesztés során a spárgatöktől és innen  terjedtek el az első cukkini fajták.

A cukkini egyik jellegzetessége, hogy nem nevel indákat, mint a legtöbb tökféle, hanem tömött, bokorszerű marad a növény. Így kis területen is nevelhetünk 2-3 növényt, ami ha jól terem, bőven elég egy átlagos méretű családnak. A növény származásából már le is vonhattunk némi következtetést az éghajlati igényeire vonatkozóan. A meleget és a sok napsütést szereti, hidegben lassan vagy egyáltalán nem  fejlődik, a fagy pedig rögtön elpusztítja a növényt.

Éppen azért ajánlott a növényből inkább palántát nevelni kis virágedényben és csak akkor ültetni ki ezeket a szabadföldbe, amikor a fagyveszély már teljesen elmúlt. Helybe is vethető ugyan, de a palántaneveléssel akár három héttel is előrehozhatjuk a szüretet. Ha több növényt is ültetünk, akkor választhatunk csíkos, sárga és egyenletesen zöld termésű fajtákat, hogy érdekesebbé tegyük a kertet meg a cukkíniből készült ételeket.

A tökfélék nemcsak fény-, hanem tápanyagigényesek is, ezért ajánlott egy kétarasznyi széles és arasznyi mély fészket ásni, amiben a talaj tápanyag tartalmát érett trágyával vagy komposzttal, esetleg műtrágyával javítjuk fel. A fejlődés kezdeti időszakában, amikor a fészekbe ültetett palánta gyökérzete még nem szőtte át elég mélyen és nagy területen a talajt, fontos a gyakori öntözés. A növény később is vízigényes, hiszen méretes leveleket nevel és folytonosan terem, de ekkorra már gyökérzete is sokkal fejlettebb. Természetesen a rendszeres öntözés elősegíti a fejlődést és a tömegesebb, zsengébb, jobb minőségű termést. Mivel a cukkíninek az éretlen gyümölcseit és virágait szedjük, így a szüretelés már nyár elején elkezdődhet és egészen az első, kora őszi fagyokig tarthat. Az arasznyi hosszú terméseket már le kell vágni, a folytonos szedés, akárcsak az uborkánál, a cukkíninél is jó hatással van a növényre és serkenti a további virágzást és gyümölcshozást. Igaz, néhány termés nagyobbra is növelhető és felhasználható, mint spárgatök. A szedéshez mindig használjunk kést a kézzel való leszakítás helyett, hogy a növény és a még apró termések ne sérüljenek meg.

A kártevők közül a csigák a legveszélyesebbek a növényre nézve. Pár leveles korában a teljes növényt lerághatják, a későbbiekben pedig a terméseket fogják megrágni, tönkretenni. Ajánlott szalmával, vagy más hasonló anyaggal takarni a talajt a növény körül, így megvédhetjük a virágokat és a termést a felcsapódó sártól, illetve csökkenthetjük a csigák kártételét.

Levéltetvek is megjelenhetnek a növényen, bár ezek csak ritka esetben szoktak annyira elszaporodni, hogy problémát okozzanak. A betegségek közül a lisztharmat támadja meg leggyakrabban a növényt, általában elég, ha azonnal leszedjük a megtámadott leveleket és elégetjük őket, vegyszerezni csak ritkán szükséges a növényt.

A cukkini egy igazi ínyenc zöldség, amely kis odafigyeléssel és egy kevés gondozással minden zöldségeskertben jól terem.

Örömteli kertészkedést!

A szerző blogja itt.