Az egész családot ellátja paprikával, paradicsommal, még befőznivalót is termel Gyói Lajos. Pedig a szolnoki nyugdíjas férfi már nyolcvan esztendős.

Lajos bácsi egy belvárosi kislakás még kisebb erkélyén termeszti az egészséges zöldségeit, tehát nem nagy termőföldön gazdálkodik – írta a szoljon.hu.

- Szeretik az erőset? Mert ez bizony méregerős – mondja Gyói Lajos, miközben két apró piros paprikát vesz le a száráról és a kezünkbe nyomja azt. Aztán néhány szem zöldpaprikát, majd paradicsomot is kapunk kóstolóként, és máris úgy érezzük magunkat, mint aki bevásárolt a piacon, pedig csak egy szolnoki lakásban „szüreteltünk”. Nem tévedés: lakásban.

Lajos bácsi szolnoki lakótelepen lévő, második emeleti lakásának alig két négyzetméteres erkélyén termeli a zöldségeket. Az idei termés bőséges volt, elégnek bizonyult az egész családnak, sőt még télire is raktak el belőle.

- Egész nyáron innen „szereztük be” a paprikát és paradicsomot. Annyi termett, hogy húsz üveg lecsót is eltettem – mondja Lajos bácsi, s már nyitja is a kamra ajtaját, és mutatja a polcon sorakozó befőtteket. A nyolcvan esztendős nyugdíjas ebben az évben először próbálkozott az erkélyre álmodott zöldségeskerttel, ami, úgy tűnik bejött neki. Ahogy mondja, jövőre újra próbálkozik, sőt bővíti is a repertoárt: a paradicsom, valamint a vitamin-, alma-, töltenivaló- és erőspaprika mellett a következő esztendőben óriásparadicsomokat is termel majd.

- Kihasználom az erkély minden négyzetcentiméterét, látják – mutatja Lajos bácsi. Látjuk: nagy cserepekben zöldellenek a növények, amiket, ahogy mondja, virágföldbe ültetett.

- Jó termőtalajnak bizonyult a föld, naponta egyszer locsoltam a palántákat, amelyek kiválóan fejlődtek és folyamatosan értek rajtuk a paradicsomok és paprikák. Azokból nagyon sokat vittek a lányomék, de én is sokat hasznosítottam a konyhában – mondja Lajos bácsi, aki süt-főz. Nincs is más választása, hiszen egyedül él, egyedül látja el magát.

- Sajnos tizenegy éve egyedül vagyok, a feleségem ugyanis nagyon beteg lett, és 66 éves korában elhunyt. Azóta a lányom, az unokáim és az öt dédunokám jelenti számomra az örömet – mondja könnyes szemmel. A családja teszi boldoggá, s tartja benne a lelket. Különösen most, hogy nagy műtétre készül.

- Korábban volt egy hasi aorta-operációm, most pedig sérvvel műtenek majd – meséli Lajos bácsi, akinek egyébként már kilencszer volt veseköve és az ízületei is rosszalkodnak olykor. De ahogy mondja, így nyolcvan évesen már nem meglepő ez, de hozzáteszi, mindezek ellenére próbál aktív maradni. A mindennapi tevékenységek mellett például nagyon szeret horgászni, Lajos bácsi, ha alkalma van, a Holt-Tiszán próbálja horogra akasztani a halakat.

Gyói Lajos Szelevényen született, feleségét is a falujában „találta meg”. Amikor összeházasodtak, neje, aki varrónő volt, Szolnokon kapott munkát, ezért a megyeszékhelyre költöztek. Aztán pár évig Cserkeszőlőn éltek, ott „ragadt rá” a kertészkedés az egyik szomszédja révén. Lajos bácsi egyébként szakmája szerint hentes volt, később azonban végzettségétől messze helyezkedett el:

- Mentős voltam, rohamkocsin dolgoztam – mondja. Fiatalon sportolt is:

- Gyerekként bokszoltam, aztán a feleségem kérésére abbahagytam. Egyszer még elmentem edzésre, de felrepedt szemöldökkel értem haza, s lebuktam. Utána valóban szögre akasztottam a bokszkesztyűt, így maradt a futball – tette hozzá.

Fotó (Mészáros János) és szöveg: szoljon.hu