Talán egy nap is kevés lenne ahhoz, hogy Szöllősi Istvánné valamennyi, mintegy ötszáz egzotikus növényét és virágát alaposan végigcsodálja az ember.

Szöllősi Istvánnéval -  Irénnel - nem most találkoztam először. Mint a Székesfehérvári Kertbarát Egyesület egyik helyettes vezetője ott volt a civil szervezet standján például a fehérvárcsurgói kertművészeti napokon, vagy tavasszal a megyekorzón. Így nem volt számomra teljesen meglepő annak a rengeteg egzotikus virágnak a látványa, ami az otthonában  járva fogadott, mégis elképesztett a növények sokasága.

Mikor Székesfehérváron, az öreghegyi kertbe beléptem, a háziasszony rögtön szebbnél szebb növényritkaságai lelkes bemutatásába fogott.  Követni is alig győztem. Elsőként egy kaktuszt ajánlott a figyelmembe, amely éjszaka (!) virágzik, de nekem olyan szerencsébe lehetett részem, hogy még délelőtt is láthattam kinyílva. Szöllősi Istvánnénak egyébként csak kaktuszból van vagy 200 fajta; minden tő külön cserépben sorakozik a ház falai mellett (is).

A hölgy ezután afrikai tulipánfát, tűzvirágfát, majd lila, fürtös virágú jakarandát mutat. Közben elmeséli, hogy a nyáron az Azori szigeteken járt, ahonnan több mint harminc fajta magot, és több virágtövet is hozott. Bár  - teszi hozzá  -, jobban szeret magot ültetni, mint palántát, mert a magról kelő egzotikumok jobban aklimatizálódnak az itteni viszonyokhoz.

Közben továbblépünk a zöldek tömött sorfala mellett. A citromfát tavaly elverte a jég - tudom meg -, de szépen rendbejött, amit a rajta levő méretes termés is bizonyít. Barbadosi pillangófa, majd kínai selyemmirtusz következik. Aztán babérlevél, majd pisztácia és vérző szívvirág, amely nem  annyira a kinézetével, mint inkább a nevével babonáz meg. A tarajos korallfa olyannyira ritkaságszámba megy, hogy a botanikus kertekben sem lelhető föl feltétlenül.

A magokat Irén külföldi útjai során, illetve az internet által szerzi be. Rendelt már nem egyszer  Dél-Amerikából is. Kapóra jön ilyenkor a növények latin neve, amely révén minden hozzáértő könnyen eligazodik abban a dzsungelben, amelyet a különböző fajok, alfajok és változatok alkotnak.

- Mindig érdekeltek a virágok, de a munka és a gyerekek mellett nem sok időm jutott rájuk. A sütőiparnál voltam szállításvezető, 50-60 gépkocsi, 80-100 sofőr tartozott alám. Hat éve, amióta nyugdíjas vagyok, foglalkozom intenzíven a botanikával  -  meséli Szöllősi Istvánné, aki, ha csak tehette, minden szakkönyvet beszerzett. A különleges növények, a csudaszép virágok segítettek neki akkor is, amikor öt évvel ezelőtt rákot diagnosztizáltak nála. Végigcsinálta a műtétet, a kemoterápiát, és – hál’ istennek - ma már gyógyultnak mondhatja magát - derül ki a szavaiból. A  sorstársairól azonban azóta sem feledkezett meg: hétfő délutánonként önkéntes a kórház általános sebészetén, a frissen műtött daganatos betegekbe igyekszik lelket önteni.

A fafojtó ördögfügénél járva már zúg a fejem a sok-sok ismeretlen elnevezés hallatán. Pedig a halványkék virágú ólomvirág vagy - micsoda költői elnevezések - a sárkányvérfa még csak eztán következik. 

A növények nyáron a kertben sorakoznak, a gazdasszony szeptember végén kezdi behordani azokat az üvegházba. A virágföldet - mindegyiküknek igénye szerint - maga keveri. Tápot - az érett marhatrágyát  leszámítva - nem használ. Már csak azért sem, mert  ha gyorsan iperedik egy növény, nem hoz virágot, na és télen az üvegházba sem férne be...

Mennyi időbe telik megöntözni ennyi zöldet? - tudakolom, amikor kiderül: Szöllősi Istvánné 700 cserépben 500 fajta  növényt nevel.
Másfél-két óra alatt végezni szokott - hangzott a felelet.

Aki locsolta már a szomszéd erkélyén a virágokat, amíg az nyaralni volt,  ezt hallva bizonnyal csodálkozva kiált fel: ez egyszerűen hihetetlen!

Forrás: fmh.hu