Bármennyire fájdalmas, túl vagyunk az év végi ünnepeken. A szilveszteri kábulat is múlóban, olyannyira, hogy újraindultak a szürke, dolgos hétköznapok.

A karácsony azonban még most is ad munkát: a felszedett pluszkilók ledolgozása mellett az elmúlt években annyira divatossá lett élő fenyők is igényelnek némi utógondozást. A vágott fenyők lebontásának hagyományosan Vízkereszt napja, vagyis január hatodika az ideje, ám a legtöbb helyen, főleg a kicsik örömére, akár a hónap végéig is bent marad a fa. Az élő fáknak azonban nem szabad ezt a hetet is a lakásban tölteniük.

A konténeres, élő fák egy hetet, de legfeljebb tíz napot bírnak ki károsodás nélkül a fűtött, száraz levegőjű lakásbelsőben. Ez a maximális tíz nap pedig lejárt, amennyiben szenteste került be a növény a szobába. Késlekedni nem szabad tehát, és kifogást sem lehet találni, hogy ne kezdjük el intézni a fa dolgát. Amennyiben a dézsás fenyőt kölcsönöztük, és még nem vittük vissza, ma, de legkésőbb holnap tegyük ezt meg. Akárcsak befelé, kifelé is ajánlott a zsilipelés, vagyis az eltérő hőmérséklethez való szoktatás. Ez a művelet roppant egyszerű. Vigyük a növényt egy, a szobánál hűvösebb, de a kintinél melegebb helyre, például zárt folyosóra, előszobába, beüvegezett teraszra, és hagyjuk ott fél-egy napig. Így ráadásul nyerünk egy kis időt is, tehát nem kell ma visszautaztatnunk a fát, ráérünk vele holnapig. A kölcsönbe vett fenyőknél ezzel le is zárult a teendők sora.

Más a helyzet, ha örökbe fogadtuk, vagyis megvettük a konténeres példányt. A kinti hőmérséklethez szoktatás ez esetben is szükséges. Álljunk ma neki, holnap pedig vigyük szabad ég alá a növényt. Innentől két lehetőségünk van: az egyik a konténerben teleltetés, a másik a kiültetés. Nézzük előbb az utóbbi opciót. A kiültetés egyik alapvető szabálya, hogy fagypont fölötti hőmérsékleten tehető meg, ezzel most szerencsénk van, mert szokatlanul enyhe az idő, a talaj sem kezelhetetlenül kemény, így minden lehetőség adott. Elsőként megfelelő helyet kell találni a kertben az ex-karácsonyfának, számolva azzal, hogy később jóval nagyobbra nőhet, vagyis ne telepítsük kerítéshez, kerti úthoz, ház-, és épületfalhoz túl közel. Legalább másfél-két méteres távolság az ajánlott.

Ha ez megvan, jöhet az ültető gödör. Próbáljuk a konténer (az edény) méretét belőni ásáskor, oldalt és alul egy félarasznyi többlettel kalkulálva. Ez a többlet azért kell, mert az ültető gödröt szükséges lesz kibélelni tápanyaggal, például biohumusszal, kerti föld és szarvasmarhatrágya, vagy kerti föld és érett komposzt keverékével. Mikor a fa helye készen van, óvatosan szedjük ki a fenyő földlabdáját a dézsából, lehetőleg úgy, hogy minél több - szerencsés esetben az összes - föld rajta maradjon, majd azonnal tegyük az ültető gödörbe. Az ültetési magasságot úgy állítsuk be, hogy a földlabda felszíne egy szintben legyen a talajjal, ha szükséges, akkor pár marék föld behelyezésével, vagy kivételével korrigáljunk. A helyére került fa földjét óvatosan tömörítsük, nyomkodjuk meg, hogy kitöltse a gödröt, stabilan üljön benne. Ezzel gyakorlatilag kész is vagyunk, még egy alapos beöntözés van hátra, további öntözés pedig csak akkor kell majd, ha aszályos, csapadékmentes telünk lesz. 

Előfordulhat, hogy valamiért nem tudjuk, vagy nem akarjuk rögtön január elején kiültetni dézsás fenyőnket. Ez nem baj, a művelet végrehajtása hetekig, de akár a tavasz beköszöntéig is kitolható, ám ekkor is megfelelő körülményeket kell biztosítani növényünknek. A konténeres fának ilyenkor fagymentes, szélvédett, de napos placcot keressünk, ami lehet a teraszon, erkélyen, de akár kint a kertben is. Most ugyan kis túlzással tavaszi meleg van, de jöhet még kutyára dér, vagyis borítékolhatóan lesznek fagyos, hideg napok. Ha a mínuszok megérkeznek, ne felejtsük majd el védeni zsenge fenyőnket az edénye szigetelésével. Ehhez a művelethez kiválóan alkalmas a buborékfólia, nejlonzsák, vagy a cserép köré tekert rongyok. A lényeg, hogy a konténer alja és oldala is bebugyolálásra kerüljön, a tetejét viszont mindig hagyjuk szabadon. A cserépben kitelepített fenyőt gyakrabban kell öntözni, mint kiültetett társait, mert a dézsa kis térfogatú földje hamarabb kiszárad, így másfél-két hetente gondoskodjunk nedvességről, még a fagyok idején is. 

Végül essen pár szó a vágott fenyők kezeléséről is, bár valószínűleg a legtöbb helyen még néhány napig nem kerülnek ki a lakásból. Amikor azonban eljön a búcsú ideje, kezeljük a dolgot elegánsan és szabályosan. A több hét után már feltehetőleg erősen levélpotyogtató fát úgy a legpraktikusabb kivinni, hogy egy régi lepedőt, pokrócot mellé terítünk, erre döntjük a fát, belecsavarjuk, majd így visszük ki. Ezzel többórányi idegesítő porszívós levélvadászatot spórolhatunk.

Lehetőleg tartózkodjunk az ablakon keresztüli reptetéstől, ami balesetveszélyes, rádásul tűlevelekkel teríti be az alattunk lakókat vagy a járdát. A fenyőt ne a lépcsőházban, kapualjban, vagy az utcán hagyjuk magára, a fa utolsó útja mindenképp egy gyűjtőkonténerbe vezessen, ezeket vízkereszt napja után már biztos minden településen kihelyezik az illetékesek, hogy aztán az elszállítás és ledarálás után a karácsonyi fa komposztként végezhesse.

A szerző blogját itt találod.