Néma krumplit, répát, zellert és napraforgót termeszt, de kertásás helyett inkább olvas. Csomor Áron a világ leglustább mezőgazdasági módszerébe avat be.

Beszélgetőpartnerem sugárzóan egészséges fizikummal és a megszállottak stílusával éli a mindennapjait. Minden érdekli, ami a természethez viszi közelebb, amivel a társadalom által kitalált és rosszul beidegződött dolgokat levetheti.

Évekkel ezelőtt egy kiállításon találkoztunk, ahol ismeretlenül ugyan, de élénken magyarázta nekem a permakultúra rejtelmeit.

Bevallom, akkor nem ez a téma kötött le, de a csírája megmaradt bennem, hiszen amióta kiskertem van, számtalanszor eszembe jutott Áron és a világ leglustább mezőgazdasági módszere. Utánanézve két ausztrál férfi, Bill Mollison és David Holmgren nevére bukkanok. Mint felkészült újságíró kezdem a beszélgetést.

A permakultúra viszonylag újdonság, hiszen a módszert a hetvenes években dolgozta ki a fent említett két ausztrál férfi.

Masanobu Fukuoka egy japán egykori agrármérnök, aki növényvédelemmel foglalkozott – kezd bele a helyesbítésbe Áron. Amikor revelációja volt, és rájött, neki nem ezzel kell foglalkozni, visszament az édesapja farmjára, ahol elkezdte a permakultúrás gazdálkodást, ami gyakorlatilag a természetben zajló ökológiai folyamatokat utánozza. Ő az atyja tulajdonképpen a permakultúrának. Bill Mollison Fukuoka tanítványa volt. Vagy ott van Sepp Holzer Bürgenlandban, ő még egy nagy szaki ebben.

Nagyon sokat olvasok, és nincs időm mindegyiket végigolvasni – kezdi a mesélést nevetve. Az Egy szalmaszál forradalmát Fukuokától három évvel ezelőtt olvastam, és akkor világosodtam meg tulajdonképpen.

Van egy kétáras zöldségesem, addig én is a kertet rendesen felástam. Épp június volt, amikor elolvastam a könyvet. Már mindennel tele volt ültetve a kert, és volt egy fóliánk is, ami előtt volt egy kihasználatlan másfélszer egy méteres terület. Amikor leszedtem a fóliát, mondtam a páromnak, mi lenne, ha kipróbálnánk a permakultúrát. Agyon volt taposva az a kis rész, de csináltam deszkából egy keretet, raktam kartont alul, csináltam rá kis lyukakat, mindenhová tettem egy-egy krumplit, majd raktam rá szalmát, meg kerti hulladékot, amit a szomszédtól kértem. Őszre lett azon a kis részen egy jó vödör krumpli.

A szalma között felnevelte a fiókáit az a pár szem krumpli. Kíváncsi voltam mi lesz belőle, hiszen agyontaposott földön próbáltuk ki, ez volt az első tapasztalatunk. A másik egy öreg bácsinál volt, aki jó barátom. Az udvara már tele volt neki is, egyetlen kis részen nem volt semmi, de az meg volt szórva kővel.

Azon aggódott a bácsi, hogy azt hogy fogjuk felásni. Mondtam neki, ki mondta, hogy fel kell ásni. Beterítettük papírokkal, kartonokkal, ráhordtunk juhtrágyát. Kivittük a melegágyból a paradicsompalántákat és nyárára gyönyörű paradicsomjai lettek a köves udvaron.

Edward Faulknernek A szántás őrültsége című könyvét olvastam, ami azt mondja, ezer évvel ezelőtt senki nem szántott, aztán egyszer jött valakinek egy furcsa ötlete, hogy fel kell szántani a földet. Amikor a magunkfajta sápadt ember megjelent Amerikában, olyan vastag humuszréteg volt a földeken, hogy a lovas lóhátról nem látszott ki a magas fűből – mondja.

Most tegyük tisztába a fogalmat. Mi is a permakultúra?

A permakultúra egy fenntartható kultúrát jelent, a természethez közelálló, annak törvényszerűségeit követő módszer. Azt mondják, ez a leglustább mezőgazdaság, de van tennivaló vele, csak a földet nem bolygatjuk meg a szerkezetében. Az én gilisztáim három év alatt szépen fejlődtek, szaporodnak, mert nincsenek megbolygatva, és nem száradt ki a talaj sem.

Nyugtass meg, hogy aki a permakultúrát választja módszerként, nem a lustaság miatt, hanem a természet szeretete miatt teszi.

Persze. Ez nem intelligencia kérdése, ehhez egyfajta tudatossági szint kell. Mindennek szimbiózisban kell lennie egymással, azt kell adni, amit te is elvársz.

Miért nem jó a hagyományosnak mondott, általad modernnek nevezett mezőgazdaság?

Mert a permakultúrával 5-6 év alatt olyan humuszréteg keletkezik a földeden, ami gyakorlatilag garantálja, hogy tápanyagban igen gazdag, kiváló minőségű terményeid lesznek. Sokan csak a trágyát hordják ki a földekre. Fukuoka felveti a kérdést, hogy melyik értékesebb: a fű vagy a trágya? A trágya abból a fűből keletkezik, amit megevett az állat. De ezt átdolgozza a szervezete, kivonja belőle az értékes tápanyagokat, így máris sokkal szegényebb összetételű, mint a fű.

Én otthagyom a füvet a földön, a szomszéd átdobja a saját kerti hulladékját, annak magasabbrendű az értéke, mint a trágyának. Ott marad a növény szára is, így minden évben csak rakok rá. A szalmának több funkciója is van, mert megvédi a gilisztákat a fagytól, és fel is dolgozódik időközönként.

Mi motivált annak idején, hogy belevágj ebbe kevéssé ismert módszerbe?

Mi sápadt emberek rendesen kiraboljuk ezt a Földet, a gátlástalan életszomjúság megy, ahogy mondja Hamvas Béla. Mindent fölfalunk, és 'utánunk az özönvíz' filozófiával élünk.

És az eléggé etikátlan, hogy az unokáinknak nem hagyunk semmit.

A hagyományosnak nevezett mezőgazdaság pedig eléggé el van szakadva a természettől, az emberi okoskodásnak a végterméke. Az esőerdőknek is csupán a 8%-a van már csak meg. Nem elég, hogy a fákat kivágjuk, az élővilágát is tönkretesszük az erdőnek. Az pedig naiv hozzáállás, hogy ha újabb fákat ültetünk a helyükre, minden rendben lesz. Azt a szimbiózist már tönkrevágtuk, és azt már nem lehet rendbe hozni. Az emberiség nagyon szűk látókörű.

Én azt ajánlanám mindenkinek, nézze meg ezt a megoldást kicsiben. Vannak barátaim Gyergyócsomafalván, akik megpróbálják a földjük felét hagyományos módszerrel, és felét permakultúrával megművelni.

Fukuoka is évekig a hátán hordta a szerves anyagokat, hogy rehabilitáljon egy nagyon kiszipolyozott földet, keletkezzen humuszréteg. Neki is sok munkájába került mindez. Vegyünk egy másik példát. Mondjuk, két hét múlva le kell a búzát aratni, Fukuoka veszi a zsákot, és elszórja az őszi árpát. Mivel a madarak nem tudnak hozzáférni, két hét alatt a magok kicsíráznak. Két hét múlva learatja a búzát, a szalma ott marad. A szalma között pedig kibújik az új gabona. Nem kellett felszántani, tárcsázni, csomó energiát megspórolt.

Akkor miért fordítanak ennyi energiát a gazdálkodók ma a hagyományos növénytermesztésre, ha így is működhetne?

Nagyon jó kérdés, és a válasz az élet minden területére igaz. Az egész társadalom a tekintélyelvűség alapján van irányítva. A gyermeket ki irányítja? A szülő, nagyszülő, rokonság. Ezek után azt csinálod, amire tanítottak. Én ennek a tekintélyelven szerzett információknak a 80%-át újraértékeltem. Lehet, hogy 90%-át is kidobtam, és kellett keressek helyette jobb megoldásokat. Az a legveszélyesebb, amit mindenki tud, ez a hibás tudás Géczi Gábor szavaival élve.

Na jó, de általában azt fogadja el az ember, ami a többségnek működik, nem?

Fukuoka is először csak kipróbálta a permakultúrát. A föld egyik felét hagyományosan, a másik felét permakultúrával művelte meg, és megnézte a hozamkülönbséget. És nem volt hozamkülönbség. Igaz, hogy megtámadta a gomba a permás földet, de ami megmaradt, jóval nagyobb szemű gabona volt, mint a hagyományosan termesztett. Szóval, az az igaz, amit kipróbáltál, és bizonyosságod van róla.

Látod-e a különbséget a kertedben amióta ezzel foglalkozol?

Persze, az én kertemben erős szárú magas napraforgóim lettek tavaly anélkül, hogy felástam volna a kertet. Ebben a permakultúrában a humuszréteg létrehozása és növekedése is a cél. Ebben sokat segítenek a giliszták is, hogy jól termővé váljon a föld. A hagyományos mezőgazdaság végterméke pedig az elsivatagosodás lesz.

Mégis mi az oka ennek, hogy ilyen kevesen hallottunk erről a fajta gazdálkodásról?

Valószínűleg az is az egyik oka, hogy keveset beszélünk róla. A másik, a rossz beidegződések, amiktől az emberek nehezen szabadulnak.

Mindig minden egyensúlyban van egymással: ha te rabolsz, mit vársz cserébe? Ahogy Oshawa mondta: egyél meg minden szem rizst, amit a tányérodra tettél, mert ha mindenki csak egy szemet hagy a tányérján, az már hétmilliárd szem. Az nagyon sok.

A környezetvédelem szempontjából mi a különbség a permakultúra és a biogazdálkodás között?

Ott ugye komposztot használnak, vegyszereket ők sem. A többi meg teljesen felesleges energiapocsékolás. Ha megvan a gilisztaállományod a földben, ők mindent elintéznek. Én úgy látom, a biogazdálkodás a hagyományos gazdálkodásnak egy olyan ága, amely próbál a természethez közelíteni, de igazából nem tudja levetkőzni a saját törvényeit.

Az erdőben is mit látsz? Hogy minden évben lehullnak a levelek, az alsó rétegek komposztálódnak és visszaszivárog a tápanyag a földbe. A permakultúra is ugyanez. Én a lombot mindig elhozom a szomszédoktól, megkértem, ne égessék el. Büdös a füstje is, és a hamu lúgossága sem tesz jót a talajnak – mondja mosolyogva.

Mondtad, hogy az állataidnak is egy mennyország a kerted. Hogy értetted?

Abszolút. Képzeld el a modern tyúktartást: bezárva kapja a tápot, a vitamint, a gyógyszert. És ha belegondolsz, a kamionok hozzák-viszik a tápot, mindenfélét. Sok üzemanyag, sok energia megy kárba.

Annak a tojásnak meg milyen a minősége a miénkhez képest? Az én tyúkjaim ellenben egész nap jönnek-mennek, gilisztákat, bogarakat esznek, és ami még fontos, hogy ami fűmag lenne, azokat mind kiszedik. Így a gyomok miatt sem kell aggódnom, tavaszra a kert rendbe van téve.

Szóval segítenek neked ők is?

Abszolút. Ez egy szimbiózis. Ők is imádják ott. Sokszor mondogatjuk a párommal, hogy ezek az állatok olyan boldogok.

És a boldog tyúknak finomabb a húsa?

Nem a húsért, a tojásért tartjuk őket. Van egy olyan tyúkom, amelyik olyan tojást tojik, aminek legtöbbször két sárgája van. Ősszel kipréseltem a sok mustot, a szőlőmagot mind megették. Mi nem adunk nekik gyógyszereket.

Azt olvastam, hogy ezzel a módszerrel leredukálhatjuk akár a gépek használatát, ezzel az üzemanyag fogyasztást, sőt gazdasági épületek sem kellenek.

Valóban, milyen sok energia megy kárba, és milyen nagy a környezetszennyezés is. Pedig ha már van egy húszcentis humuszréteged, kit érdekel, milyen talaj van alatta? A magok vígan elvannak a humuszban.

Hány embert „fertőztél" meg a permakultúrával?

A haveri körben sokan próbálkoznak vele. Van, aki harminc áras telket vett Lengyelfalván. Nem kellenek meggyőzési akciók, ők maguk utána olvasnak, és kipróbálják. Amikor belelkesedem valamin, ők is. A múltkor felhívott egy pap, hogy haladok permakultúrával, mert ő több hektáron szeretné.

Mondtam, oda rá is kell hordani valamit. András bácsinál volt egy olyan terület, ami öt éve nem volt kaszálva, csak összeroskadtak a növények. Lekartonoztuk, és tettünk bele káposztapalántákat. Olyan gyönyörű, finom káposztái lettek, hogy repedtek szét az egészségtől. A föld pihent volt, nem kellett semmit csinálni vele. Csak lekartonoztuk, hogy a gyom ne tudjon felnőni.

Fontos-e, hogy milyen magokat használsz?

Igen. Az lenne a legjobb, ha saját magokat tennél el évről évre. A krumpli, amit mi termesztünk, azt néma krumplinak hívják. Nem virágzik annyira, így a bogarak sem támadják olyan nagyon. Ez egy lisztes fajta, nagyon finom krumpli. Ez egy olyan fajta, ami már a köztudatban nincs. Egy bácsi évről évre tett el, így fennmaradt.

Milyen zöldségeid vannak?

Most a makrobiotika érdekel, és leginkább gabonaalapú a táplálkozásom. Ez az ősi táplálkozás is. Minden kultúrában a kenyér a táplálkozás alapja, nem?

De ez is lehet egy rossz beidegződés, nem? A paleo táplálkozást folytatók szerint legalábbis mindenképp.

A Yin és Yang elmélet szerint a makrobiotikában a gabona a csúcs. A hús az elég extrém Yang, vele szemben az alkohol van, ami extrém Yin. A zöldségek között pedig vannak olyanok, mint a paradicsom, a paprika vagy a padlizsán, amik éjszaka nőnek, tehát a sötétség lehúzó erejét használják. Ezeket kevésbé fogyasztom, de van a kertemben murok, zeller, petrezselyem. Termesztek mákot is, kevés krumplit. Van epresünk is. De, ha valaki fogyasztja a fent említett zöldségeket, azok esetében is kiválóan működik a permakultúra.

Ha valaki kezdőként azt mondja, belevág, milyen tanácsaid vannak? Mit tegyen lépésről lépésre?

Próbálja ki kicsiben a permakultúrát. Ne ássa fel a kertet, csak hordja rá, amije van. Őszi lombot, takaró anyagot, akár a konyhából a zöldségek, gyümölcsök utáni hulladékot is. Hagyja úgy, és tavasszal, ha lekartonozta, ültetőfával csináljon lyukat rá, és mehet bele a palánta. Ha esőzések vannak, a nedvet magába szívja a takaró, tárolja, nem szárad ki a föld. Ha nincs eső, locsolni kell, de ne sokat, hogy engedje le a gyökereit a növény. Ha magról ültetünk, a szalma közé a földre szórjuk, visszatakarjuk a szalmával, és hagyjuk nőni. Ennyi.

Az ezotéria szempontjából nekem fontos, hogy megköszönöm mindig a növényeknek a termést, mert köztem és közte tudatossági szint szempontjából van csak különbség, az élet kvintesszenciája szempontjából semmi.

Ez elég gyorsan mehet így.

Régen két napig tartott, amíg felástam a kertet, ez most kimarad. Több időm jut olvasni legalább – mondja nevetve.

Tervezel-e nagyobb kertet?

Vettem egy hektár földet, azt dióval ültetem be, de két hektárt szeretnék. De van még egy csomó projekt a fejemben, mint például a tüske nélküli szeder.

Mindezek után óriási meglepetésként ér, hogy tulajdonképpen egy nagyon fitt nagypapával beszélgettem, akinek két munkahelye, és rengeteg terve van még.

Azzal váltunk el, hogy egyéb témák kapcsán is beszélgetünk még, de megígértettem vele azt is, ha nyáron és ősszel lesznek terményei, kimehetünk hozzá kóstolni és fotózni.

Forrás:uh.ro

Fotó: Csomor Áron