Az (agg)legénylakásoknak sok ismérve van, így a nem éppen patika jellegű tisztaság, a minél nagyobb televízió, valamint a kifinomult dekoráció hiánya.

Legalábbis vígjátékokban, no és az átlagember képzeletében így él egy fiatal, egyedülálló ember lakhelyének képe, ami valljuk be, sokszor egybevág a valósággal. Elérkezhet azonban a pillanat, mikor az említett agglegénynek igénye támad a rendezettebb, díszesebb környezetre, ha teszem azt, a szebbik nem valamely képviselője válik rendszeres (avagy rendszertelen) látogatójává a férfibarlangnak. A rendrakással, függönyökkel, és egyéb, a női nemre delejes hatással lévő dolgokkal kapcsolatban nem tudok tanácsot adni, nagy tűrőképességű, igénytelen, mégis szép növényeket azonban fel tudok sorolni, melyek segíthetik a kedvező első benyomás bezsebelését.

Amennyiben olyan helyzet áll elő, hogy a fentebb talán kissé zordan lefestett legénylakás szépítésre szorul, a hagyományos teendők mellett nem rossz ötlet növényi dekorációval barátságosabbá, otthonosabbá tenni a lakot. Egy jó karban lévő szobanövény mindig azt sugallja, hogy tulajdonosa érett, gondoskodó, felelősségteljes ember. A kevés törődést igénylő zöldekkel lehet kicsit csalni, mert kevés odafigyeléssel is képesek azt az illúziót kelteni, hogy itt komoly, felnőtt ember lakik. Lássuk hát, kik lehetnek a társak a csábításban.

A kaktuszokról mindenki tudja, hogy igénytelenek (pedig ez nem is igaz feltétlenül, inkább csak a szárazságot tűrik jól), így ha telepakoljuk a szobát tüskés kis növényekkel, ki fog lógni a lóláb. Profi agglegények inkább olyan terebélyesebb, szemre is "szobanövényes" zölddel próbálkozzanak, mint például az anyósnyelv. Az anyósnyelv (Sansevieria trifasciata) igazi túlélő, aki járt már orvosi váróban, hivatali folyosón, vagy panelépület lépcsőházában, biztos találkozott már vele. Fényből nem kér sokat, öntözni sem kell túl gyakran, tehát feledékeny házigazda mellett, sötétítő függöny mögött is életben marad. Érdemes a törpeváltozatot választani, mert a nagyobb fajták idővel támasztékra, karózásra szorulnak, ennek hiányában a növény gyökérzete nem bírja megtartani a súlyos leveleket. 

Az agglegénypálma (Zamioculcas zamiifolia) már nevében is hirdeti célközönségét. Szép, ovális leveleivel eleganciát képes kölcsönözni a helyiségnek. A fényt ugyan nem veti meg, de a félhomállyal is barátságban van, öntözésre pedig ritkán szorul. Érdekessége, hogy szűk cserépben erőteljesebben fejlődik, így átültetésével sem kell vesződni, egész addig, míg látványosan ki nem növi edényét. 

A zöldike vagy csokrosinda (Chlorophytum comosum) a növényvilág Rambója, már ami a túlélést illeti. Vizet ritkán kér, és ha elmarad egy-két alkalom, akkor sincs baj, vastag gyökérzete segítségével áthidalja száraz időszakokat. A fényt szereti, de sötétebb zugokban is elél, igaz ilyenkor virágzása elmarad. A téli időszakban egészen 7-8 Celsiusig bírja, így rosszul szigetelt ablakok párkányán sem fázik meg, de például a karácsonyi szünetben fűtés nélkül maradó kollégiumi szobákban is épségben marad. Betegségei és kártevői nem ismertek, így ez a gond is letudva, ráadásul a zöldike bizonyítottan jó hatással van a helyiség levegőminőségére, ami még egy ok a beszerzésére.

Nem szeretném a flórában járatlan agglegényeket a bőség zavarával elbizonytalanítani, így végezetül  csak felsorolásképp álljon itt pár további alacsony igényű, sok bíbelődést nem kívánó szobai zöld. A vázolt célokra tökéletesen alkalmas a fikusz (Ficus elastica), az illatos sárkányfa (Dracena fragrans), a borostyán (Hedera helix), a fodrospálma (Howea belmoreana), a pletyka (Zebrina pendula), vagy a kukoricalevél (Aspidistra elatior).

Az emlegetett alacsony igény természetesen nem azt jelenti, hogy ezek a növények teljesen magukra hagyhatók, a növénytartás mindig kíván némi odafigyelést és felelősséget.

A szerző blogját itt találod!