Ha kertünket szépen karban tartjuk, akkor az igazán élő, lélegző terület lesz, egyebek között azért, mert a növények mellett élőlények népesítik be.  

Ezek az élőlények elsősorban rovarok, de ez nem meglepő, hiszen egyébként is ők vannak a legnagyobb számban jelen a bolygón. Statisztikailag törvényszerű tehát, hogy ahol fű, virág, fa van, ott repülő, mászkáló apróságok is feltűnnek. Egy részük ártalmatlan, mások hasznosak, akadnak köztük zavaróak, és akadnak veszélyesek is. Utóbbiak közül a legjellemzőbb a darázs, mely képes egészen megkeseríteni a zöldben tartózkodást.

A darazsak a méhek rokonai. Bár utóbbiak is okozhatnak kellemetlen perceket, az ökológiai egyensúly fenntartásában vállalt kiemelkedő szerepük, no és a méz miatt nehéz haragudni rájuk. A darázs ellenben sok hasznot nem hoz, viszont szúrása fájdalmas, egyes fajok pedig nagyméretű fészkeiket a ház közvetlen közelébe telepítik. Ez agresszív természetükkel párosítva fokozott veszélyt jelenthet. A darazsakat elűzni nehéz, de nem lehetetlen!

A darazsak számos alfaja közül nálunk a kecskedarázs (Vespula vulgaris) és a lódarázs (Vespa crabro) az elterjedt. Megjelenésük a méhekhez hasonló: sárga-fekete csíkos potrohuk van. Előbbi körülbelül 18-20 mm-esre nő meg, míg a lódarázs 35 mm is lehet – nagysága miatt innen az elnevezés. A kecskedarázs tápláléka a gyümölcsök leve, kisebb rovarok, de a döghúst is fogyasztják. Ahol gyümölcsfák és szemetes kuka (szerves hulladék) van, jó eséllyel előfordulhatnak. A lódarázs a rovarvilág Terminátora. A méhekkel ellentétben fullánkja visszahúzható, mérge erős, fájdalmat, viszketést okoz, szélsőséges esetben heves allergiás reakciót is kiválthat. Ragadozó, rovarokkal táplálkozik, többek közt a méheket is megtámadja, ezért méhészetek közelében nagy károkat okozhat. Áldozatait „leszúrja”, majd testüket széttépi, és csak a fehérjedús részt, a tort viszi és fogyasztja el. A lódarázs nem jó szomszéd: a fészek zargatását azonnali ellentámadással bosszulja meg, de az egyes példányok, ha veszélyben érzik magukat, önállóan is támadnak. A csapkodás, hessegetés csak olaj a tűzre. A darázsfészekben több ezren is lehetnek, így egy házfalra telepedő kolónia hosszú és keserű háborút jelent. Érdekesség, hogy a fészek föld alatt is lehet, különösen puha, porózus talaj esetében. Ilyenkor a bejárat körül lézengő rovarokra mezítláb rálépve különösen fájdalmas élményben lehet részünk.

Hogyan lehet őket elűzni? Több módszer is létezik, nézzük előbb a csapdákat. Halálos darázskelepcét házilag is készíthetünk, de tudni kell, hogy ilyenkor csupán a nagy állomány egy kis részét pusztíthatjuk, ám ha csak pár átjáró darazsunk van, érdemes próbálkozni így is. Ha szűk nyakú üvegbe kevés cukrozott pálinkát helyezünk ki (a rovarok kedvelt helyeinek környékére), nem tudnak ellenállni a csábításnak, és fulladás fog végezni velük. Rafináltabb csapda készülhet műanyag üdítős palackból. A palack felső egyharmadát vágjuk le, és kiöntőnyílással lefele helyezzük vissza. A levágott, fejre fordított részt rögzítsük (dróttal, ragasztószalaggal), majd töltsünk bele édes folyadékot. A darázs bemászik, de a szűk kijáraton már nem tud kijutni. A csapdák körül nagy lesz a jövés-menés, ezért sose tegyük azokat közel kerti bútorhoz, bejárathoz, vagy például medencéhez, homokozóhoz, mert a csel könnyen visszaüthet. A földbe települt kolóniát egy piszkos húzással küldhetjük a rovar-másvilágra: éjjel öntsünk a fészekbe néhány liter forró vizet, a probléma reggelre jó eséllyel megoldódik.

Szóba jöhetnek még a kereskedelmeben kapható vegyi irtószerek (porok, szprék), de léteznek feromon alapú halálos csalik is. Ha a harc elmérgesedett, nem érdemes dühödten a fészekre, darazsakra rontani, mert annak több tucat szúrás lesz a vége. Ha kezelhetetlen mértékű az invázió, szakembert kell hívni. Sokan a tűzoltókat értesítik ilyenkor, akik igazából sokat nem tudnak tenni, ellenben a szakszerű darázsirtókkal, a nagynyomású berendezéssel vagy permetezéssel szanálják az állományt.

Végezetül nyugtassuk magunkat azzal, hogy a királynőt kivéve az egész állomány jobblétre szenderül ősszel, és a tavasz beálltáig nem kell aggódnunk a kegyetlen fullánkok miatt.

A szerző blogja itt!