Ha igazán az elején szeretném kezdeni, akkor egészen a XVI-XVII századig repítenék mindenkit vissza az időben. Ebben az időben a cukrot még csak fűszerként kezelték mely fűszer, illetve az ezzel tartósított gyümölcs, még a nagyon tehetős, főúri házaknál is kuriózumnak számított. Miért is érdekes ez?
Azért mert a nagyon drága cukor helyett a tartósítást borban, pálinkában, ecetben és alkoholban végezték, ami alapján joggal feltételezhető, hogy a konyakos meggy, mint tartósított gyümölcs, már ebben az időben is létezett és fogyasztották, fogyaszthatták. Persze ez csak feltételezés így javaslom ugorjunk előre egy nagyot, egész pontosan két évszázadot.
A magyarországi cukrászok a XIX. század közepétől kezdtek el csokoládé készítéssel foglalkozni
Elsőként jelesül Stühmer Frigyes, akinek köszönhető a csokoládé meghonosítása Magyarországon. Miután a cukrászok kezdték megismerni a csokoládémassza fémformákban történő formázását, megjelentek a piacon a különböző folyékony töltelékkel, gyümülccsel, likőrökkel készült csokoládé bonbonok, melynek ma is élő képviselője a konyakmeggy.
De kinek, kiknek a nevéhez is fűzhető- e méltán népszerűbon-bon?
A történetben egészen 1884-ig kell visszamennünk, amikoris Svájcból hazánkba érkezett a híres cukrász dinasztia leszármazottja Gerbeaud Emil, aki 2 évvel később nyitotta meg csokoládégyár üzemét és megkezdte a csokoládé bonbonok gyártását, melyek közül találmánya a konyakmeggy (vagy konyakos meggy) lett a legnépszerűbb.
“Ő találta fel a konyakos meggyet és a csokoládé drazsét, melyek mint Gerbeaud specialitások az egész világon elterjedtek.” (Gundel-Harmath, 1979. 294.)
“A konyakmeggy-gyártás másik formáját, a kézzel mártott konyakmeggyet a századforduló körül, Gerbeaud termelési vezetője Gnosz Róbert vezette be, és Gerbaud-on keresztül ismerték meg a technológiáját a magyarországi cukrászok.” (Borsody, 1995. XLII)
A századfordulón kiadott cukrászati receptkönyvek ugyan tesznek említést a csokoládébonbonokról, de nem tartalmazzák a konyakos meggy receptjét, így feltételezhető, hogy a receptet műhelytitokként kezelték a csokoládé gyártásban. A konyakmeggy Gerbaud Emil halálát követően került be a kereskedelmi forgalomba, mely már abban az időben is a városi polgárság előkelő ajándékai közé tartozott.
Tradicionális exkluzivitását mind a mai napig, immáron több, mint 100 éve őrzi ez a kíváló bonbon. Köszönet érte mindenkinek!
Forrás: VilágUtazóMagazin
Eddig mindnyájan félve nyúltunk a nyári gyümölcshöz, ha a felvágására került sor. Most viszont végre fellélegezhetünk.
A Mama Say What!? ötlete nemcsak könnyebben ehetőve teszi a dinnyét, hanem gyermekeinknek is tetszeni fog, ráadásul kerti partikon is bátran az asztalra tehetjük.
Feladatunk nagyon egyszerű: a félbevágott gyümölcsöt előbb hosszában szeleteljük fel, majd tegyük meg ugyanezt vele széltében is. Innentől bárki szabadon vehet a görögdinnyéből egy-egy darabot - mint a fotókon is látszik -, anélkül hogy bármit is kellene csinálnia.
Úgy építhetjük meg a spirális lépcsőt, hogy nem sértjük meg a fát fele és még szerszámokat sem kell használnunk.
Thor te Kulve és Robert McIntyre találmánya lehet a jövő. A nyírfából készült lépcsőfokokat pántokkal rögzíthetjük a fatörzsre, a kapaszkodóval pedig valódi csigalépcsőt alkothatunk.
"Szakemberekkel dolgoztunk, hogy termékünk környezetvédő lehessen. Bár a fák hosszú távon még így is súrlódhatnak, úgyhogy ez csak egy ideiglenes megoldás" - mondta McIntyre, majd hozzátette, egy hétméteres lépcsőt két fő körülbelül három óra alatt eszkábálhat össze, szétszedése viszont csak harminc percet vesz igénybe.
Hamarosan nem tölti el félelemmel a szülőket a mondat: "Anya, apa, felmászok a fára cseresznyét szedni!"
Előfordult már, hogy olyan zöldséggel vagy gyümölccsel találkoztunk ami úgy nézett ki, mint valami más? Hoztunk néhány példát.
Íme a lista a legfurcsább példányokról melyek olyanok mintha állatok, testrészek vagy emberek lennének! Azok melyek úgy néznek ki, mint az emberek különösen lesújtó, mert hajlamosak vagyunk antropomofizálni őket vagy elképzelni őket más emberi tulajdonságokkal. Végeredményben vicces növények ezek úgyhogy nézzük a listát!
1. A táncoslábú répa
3. Angry Birds lilahagyma
4. A citrom mely banán akart lenni
5. Az óriási, sétáló retek
6. A láb alakú retek lábujjakkal
7. Még A toy Story hősei ( Buzz ) is felbukkanhatnak répaként
8. Az ölelkező répák sem mindennaposak
9. Sikoltozó kaliforniai paprikák Halloweenre
10. Batman jeles kiwi
11. Az eldeformált lábú répa
12. A krumpli ami úgy nézett ki, mint egy juh
13. A brokkoli aminek be sem állt a szája
14. Pillangóként is szép lenne az eper
15. Az eper tyúkanyótól azért ne várjunk tojásokat
16. Lazuló retek
17. Kis kacsa fürdik a paradicsomok között
18. A krumpli medve
19. A hosszúkás arcú padlizsán
20. Ennek a töknek a szára olyan, mint egy sárkányfej!
20. Bagoly alma
21. Mérges uborka
Nincs semmi, ami jobban esne a rettentő hőségben a gyümölcssalátánál. Előétel vagy köret sem kell hozzá, hisz magában is megállja a helyét. Készítsük el szezonális gyümölcsökből ételünket!
Epres-nektarinos caprese
Helyezzük el gusztusosan egy tálban a vékonyra szeletelt epret és nektarint (vagy őszibarackot) mozzarellával és bazsalikommal, majd öntsük nyakon balzsamecettel.
Cseresznyés-sárgadinnyés caprese
A cserenyszéket félbe, a dinnyét apróra vágjuk és vegyítjük bazsalikommal és mozzarella sajttal, és ízesítjük balzsamecettel.
Görögdinnyés caprese
Dinnye-mozzarella, dinnye-mozzarella és így tovább: mintha méteres kalácsot csinálnánk. Természetesen itt sem maradhat el a bazsalikom és a balzsamecet.
Itt a meggy befőzésének a szezonja. Mint sok más témában, itt is igaz a mondás, ahány ház, annyi szokás.
Az alábbiakban az internetről szemezgettünk néhányat.
1. "A meggyet vagy a cseresznyét megmosom és kimagozom, 6-7 kiló meggyre szórok 1,5 kiló cukrot, a cseresznyére kevesebbet- Összekeverem s addig hagyom állni míg megmosom az üvegeket. Jól össze keverem s bele rakom az üvegekbe, egy kicsit meg rázom az üvegeket hogy több gyümi férjen bele s dunsztolom. Sütőbe szoktam dunsztolni vagy magasabb tepsibe melynek az aljába teszek papírt, öntök vizet majd bele rakom a teli lezárt üvegeket. Hideg sütőbe teszem és 180-200 fokon kb 30-35 percig dunsztolom majd lekapcsolom a sütőt s hagyom benne kihűlni. Így a saját levében lesz a meggy és a cseresznye. Víz nem kell rá mert a gyümölcs enged levet ami nagyon finom. Mikor szükség van rá,.sütikbe, tortákba, rétesbe csak leszűröm és kész." Eta konyhája
2. "Már évtizedek óta:két láda meggy, megmosva, kimagozva, 3-4 kiló cukor ráöntve,1 napig áll, néha megkavarom,míg teljesen el nem olvad a cukor,üvegbe teszem, szinűltig öntöm a saját levével és irány a fedővel a helyére.
Van még a polcon 10 éves is, tehát egészen jól eláll. "Szabó Palotás Julianna Terézia
3. "Megmosott,lecsöpögtetett meggyet üvegbe rakom. Meggy édességétől függően beleszórok 3-4 evőkanál cukrot, késhegynyi tartósítószert.szódavízzel színig nyomom, rátekerem a tiszta új kupakot és mehet a spájzba. Évek óta így teszem el ,isteni ropogós marad a meggy, a levét pedig kicsit hígítva gyümilének isszuk. Így 1 nap alatt, az egész télre valót elrakhatjuk." Kiss györgyné
"Én, egy számomra új módszert próbáltam ki tavaly. Cukor, és tartósítószer NÉLKÜL tettem el a befőttjeimet, és a lecsót. Megmosom, üvegbe teszem, tiszta vízzel felöntöm, (csak a befőttet) kidunsztolom, majd 10 percre fejre állítom az üveget. Visszafordítom, hagyom kihülni, és mehet a polcra. Egyetlen egy sem romlott meg. Meggy, cseresznye, szőlő, lecsó. Ezeken próbáltam ki. Cukorbetegeknek, diétázóknak, egészséges életmódot folytatóknak tudom ajánlani." Boldog Edit
Köszönjük az ötleteket.
Amikor elfogyott a piacról (boltból, szomszéd Mancika nénitől) drága pénzen vásárolt friss zöldség, netán gyümölcs, bizony sokszor gondolunk arra, hogy milyen jó is lenne, ha mindezt saját kicsiny háztájinkban is megtermelhetnénk.
Persze ez csak vágyálomnak tűnik, hiszen szakértelem és termőterület hiányában ez csak utópia lehet. Vagy mégsem?
Nézzük meg, hogyan lehet minimális ráfordítással minimális szakértelemmel (a józan ész viszont alapkövetelmény) mégis csak sikert elérni.
Aki még emlékszik az általános iskolai környezetismeret órákra, annak a következő tipp nem okoz nagy meglepetést. A módszer működőképes póréhagymánál, hagymánál, netán mogyoróhagymánál és édesköménynél is. A gyökér végét üvegedénybe tesszük, úgy, hogy egy kis vizet alá (ezt egyébként folyamatosan pótoljuk), tegyük egy jól megvilágított helyre, és várjunk. Elég hamar kicsírázik, de türelem szükséges, míg megfelelő méretűre megnő, és már kész is a megújuló és ingyenes fűszerellátás.
A hagyma az egyik legelterjedtebb konyhai növény. Sokat nem kell problémáznunk termesztésén sem: a gyökérkezdeménynél kb.1 cm-ig levágni, kevés vízbe tenni (gyökérrel lefelé) valami kellően napos helyre és lehet izgulni, hogy a szibériai hideg ne csapjon le áprilisban. A növekvő zöld szárat frissen fogyaszthatjuk kedvenc zsíroskenyerünkkel. A mogyoróhagymát és a póréhagymát hasonlóképp növeszthetjük.
Egy gerezd fokhagymát a nyilvánvaló felhasználási módokon kívül kiválóan hasznosíthatunk más egyéb célokra is. Behódolva korunk „ríszájling” (bocsánat, helyesen természetesen „recycling”őrületének), ebből az egy gerezdből újrateremthetjük az egész növényt is. A növényt gyökerkezdeménnyel lefelé ássuk el (lehetőleg minél naposabb helyen). Az ültetés mélysége nagyban függ az ültetés időpontjától, és a gerezd méretétől, de a leggyakoribb, hogy a gerezdeket mindig annyi föld takarja, mint a gerezd magassága. A sor és tőtávolság 25-30x8-10 cm. Persze mindez függ attól, is, hogy mennyi fokhagymát szeretnénk megtermelni, de ha okosan csináljuk, két dolgot biztosan elérünk:
- nem kell újra fokhagymát vásárolnunk,
- beülhetünk az Alkonyat premierjére és bárkinek elmagyarázhatjuk, hogy a leírhatatlan szagot egy alil-szulfid nevű anyag okozza. A siker nem maradhat el…
Engedve az új idők szavának, vizsgáljuk meg az édesburgonya termesztésének lehetőségeit. Ha valaki egy nap úgy ébred, hogy rájön, az életéből már semmi más nem hiányzik csak a saját termesztésű édesburgonya, annak a sok mindenre oda kell figyelni. A növény bizony trópusi növény (volt eredetileg), tehát erősen kell neki a napfény. Vágjuk kb. 10 cm hosszúságig, távolítsuk el a hajtásokat és ültessük őket kb. 25 cm távolságra őket egymástól. Azért egy szépséghibája van a dolognak: a növény vegetációs ciklusa hosszú, az első kézzel fogható eredményt kb. 4 hónap múlva foghatjuk a kezünkbe.
De ha már édesburgonyánk nagyszerűen terem, semmi sem tarthat vissza, a jó öreg hagyományos burgonya termesztésétől sem. Ha krumplink elkezd csírázni, vágjuk fel öt centis darabokra, úgyhogy mindegyik darabon legyen csíra kezdemény. Ezeket a darabokat ássuk el kb. 8-12 cm. mélyen (jó minőségű) talajba. Ahogy a növény növekszik, úgy pótoljuk a földtakaró vastagságát. A többi pedig már gyerekjáték. Figyelem: a krumpli vodka rendkívül erős szeszesital, készítsünk inkább rakott krumplit és/vagy macsánkát, ismertebb nevén paprikás krumplit.
A káposzta, zeller, római saláta esetében is hasonlóképp járhatunk el, mint a hagymás módszernél, de itt nagyobb hatékonyságot tudunk elérni, ha egy kis földet teszünk alá, igaz ekkor többet kell locsolni.
A gyömbér házi termesztése szintén nem ördöngösség. Minimális ráfordítással elérhető, hogy folyamatosan rendelkezésünkre álljon ez a fűszernövény is. A növény gyökeres végét tegyük egy cserép földbe, rügyes részével fölfelé és helyezzük el meleg és nedves környezetben. Amikor a növény elkezd növekedni csak ezeket a folyamatokat ismételgessük újra meg újra (meg újra meg újra, rogyásig), amíg el nem kezdjük baromira unni a gyömbéres sütit.
A sárgarépa teteje, amit pucolásnál elsőnek vágunk le, talán pompás dekoráció, de a gulyáslevesben már kevesebbet mutat!
Viszont ha hóembert építő gyermekeink répa iránti igényét egy fölényes mosoly kíséretében elővarázsolt, saját termesztésű répával szeretnénk azonnal kielégíteni, akkor mégse dobjuk ki ezeket a kalapkákat. Segítségükkel fogjuk megoldani, hogy újra jusson sárgarépa az asztalra . A végétől 2.5-3 cm re vágjuk le a tetejét, ezeket fogpiszkálóval egyensúlyozzuk ki, és tegyük vízzel teli lapos edénybe. Ha ebben a formában tesszük ki az ablakba(szűrt napfény) pár napon belül ki fog gyökerezni, és már lehet is ültetni.
A gyökérpetrezselyem "maradékát" hasonlóképp hasznosíthatjuk. Zöld, leveles részükkel fölfelé állítsuk őket úgy két centi vízbe, és máris megvan a saját petrezselyem ellátmányunk.
A gombák, bár nehezen nőnek újra, de ne essünk kétségbe, azért nem lehetetlen! Legjobb módszer egy talaj-komposzt csodamixet tartalmazó zsákot használni erre a célra. Nappal szűrt fény, éjjel hűvös körülmények, a legtöbb pince ideális ehhez. Természetesen a megfelelő és állandó nedvességtartalom (hiszen gombáról van szó) elengedhetetlen. A szárat (fej nélkül) gyökereztetjük le, ügyelve arra, hogy azért teljesen nem temessük be. Egy, max. 2 nap alatt látni fogjuk (ha jól csináltuk), hogy legyökerezett-e gombánk. Hogy mi a teendőnk, ha a hupikék törpikék harmadnapra betelepednek fáradságosan megtermelt gombáinkba (amitől persze ehetetlen lesz, gyermekeinket pedig nem lehet majd ki robbantani a pincéből) az egy következő cikk témája lesz.
Az ananász egy rendkívül finom gyümölcs, de termesztése rendkívül problémás.
Mi is a teendő vele?
A kezdetek nagyban hasonlítanak a répáéra a levágott ananász „tetőt” tegyünk egy vizes edénybe, heti rendszerességgel locsoljuk, biztosítsunk neki sok meleget. Amikor gyökeret ereszt olyan edénybe helyezzük. amit sok napfény ér, és a fölösleges vizet el tudja folyatni.
És itt már csak 2-3 évet kell várnunk termőképes ananászfánk lesz, amit a szomszédoknak lehet mutogatni. Persze csak 2-3 évig, mert aztán ő is növeszt egyet, puszta irigységből.
