Amikor elfogyott a piacról (boltból, szomszéd Mancika nénitől) drága pénzen vásárolt friss zöldség, netán gyümölcs, bizony sokszor gondolunk arra, hogy milyen jó is lenne, ha mindezt saját kicsiny háztájinkban is megtermelhetnénk.

Persze ez csak vágyálomnak tűnik, hiszen szakértelem és termőterület hiányában ez csak utópia lehet. Vagy mégsem?

Nézzük meg, hogyan lehet minimális ráfordítással minimális szakértelemmel (a józan ész viszont alapkövetelmény) mégis csak sikert elérni.

Aki még emlékszik az általános iskolai környezetismeret órákra, annak a következő tipp nem okoz nagy meglepetést. A módszer működőképes póréhagymánál, hagymánál, netán mogyoróhagymánál és édesköménynél is. A gyökér végét üvegedénybe tesszük, úgy, hogy egy kis vizet alá (ezt egyébként folyamatosan pótoljuk), tegyük egy jól megvilágított helyre, és várjunk. Elég hamar kicsírázik, de türelem szükséges, míg megfelelő méretűre megnő, és már kész is a megújuló és ingyenes fűszerellátás. 

A hagyma az egyik legelterjedtebb konyhai növény. Sokat nem kell problémáznunk termesztésén sem: a gyökérkezdeménynél kb.1 cm-ig levágni, kevés vízbe tenni (gyökérrel lefelé) valami kellően napos helyre és lehet izgulni, hogy a szibériai hideg ne csapjon le áprilisban. A növekvő zöld szárat frissen fogyaszthatjuk kedvenc zsíroskenyerünkkel. A mogyoróhagymát és a póréhagymát hasonlóképp növeszthetjük.

Egy gerezd fokhagymát a nyilvánvaló felhasználási módokon kívül kiválóan hasznosíthatunk más egyéb célokra is. Behódolva korunk „ríszájling” (bocsánat, helyesen természetesen „recycling”őrületének), ebből az egy gerezdből újrateremthetjük az egész növényt is. A növényt gyökerkezdeménnyel lefelé ássuk el (lehetőleg minél naposabb helyen). Az ültetés mélysége nagyban függ az ültetés időpontjától, és a gerezd méretétől, de a leggyakoribb, hogy a gerezdeket mindig annyi föld takarja, mint a gerezd magassága. A sor és tőtávolság 25-30x8-10 cm. Persze mindez függ attól, is, hogy mennyi fokhagymát szeretnénk megtermelni, de ha okosan csináljuk, két dolgot biztosan elérünk:

- nem kell újra fokhagymát vásárolnunk,

- beülhetünk az Alkonyat premierjére és bárkinek elmagyarázhatjuk, hogy a leírhatatlan szagot egy alil-szulfid nevű anyag okozza. A siker nem maradhat el…

Engedve az új idők szavának, vizsgáljuk meg az édesburgonya termesztésének lehetőségeit. Ha valaki egy nap úgy ébred, hogy rájön, az életéből már semmi más nem hiányzik csak a saját termesztésű édesburgonya, annak a sok mindenre oda kell figyelni. A növény bizony trópusi növény (volt eredetileg), tehát erősen kell neki a napfény. Vágjuk kb. 10 cm hosszúságig, távolítsuk el a hajtásokat és ültessük őket kb. 25 cm távolságra őket egymástól. Azért egy szépséghibája van a dolognak: a növény vegetációs ciklusa hosszú, az első kézzel fogható eredményt kb. 4 hónap múlva foghatjuk a kezünkbe.

De ha már édesburgonyánk nagyszerűen terem, semmi sem tarthat vissza, a jó öreg hagyományos burgonya termesztésétől sem. Ha krumplink elkezd csírázni, vágjuk fel öt centis darabokra, úgyhogy mindegyik darabon legyen csíra kezdemény. Ezeket a darabokat ássuk el kb. 8-12 cm. mélyen (jó minőségű) talajba. Ahogy a növény növekszik, úgy pótoljuk a földtakaró vastagságát. A többi pedig már gyerekjáték. Figyelem: a krumpli vodka rendkívül erős szeszesital, készítsünk inkább rakott krumplit és/vagy macsánkát, ismertebb nevén paprikás krumplit.

A káposzta, zeller, római saláta esetében is hasonlóképp járhatunk el, mint a hagymás módszernél, de itt nagyobb hatékonyságot tudunk elérni, ha egy kis földet teszünk alá, igaz ekkor többet kell locsolni.

A gyömbér házi termesztése szintén nem ördöngösség. Minimális ráfordítással elérhető, hogy folyamatosan rendelkezésünkre álljon ez a fűszernövény is. A növény gyökeres végét tegyük egy cserép földbe, rügyes részével fölfelé és helyezzük el meleg és nedves környezetben.  Amikor a növény elkezd növekedni csak ezeket a folyamatokat ismételgessük újra meg újra (meg újra meg újra, rogyásig), amíg el nem kezdjük baromira unni a gyömbéres sütit. 

A sárgarépa teteje, amit pucolásnál elsőnek vágunk le, talán pompás dekoráció, de a gulyáslevesben már kevesebbet mutat!

Viszont ha hóembert építő gyermekeink répa iránti igényét egy fölényes mosoly  kíséretében elővarázsolt, saját termesztésű répával szeretnénk azonnal kielégíteni, akkor mégse dobjuk ki ezeket a kalapkákat. Segítségükkel fogjuk megoldani, hogy újra jusson sárgarépa az asztalra . A végétől 2.5-3 cm re vágjuk le a tetejét, ezeket fogpiszkálóval egyensúlyozzuk ki, és tegyük vízzel teli lapos edénybe. Ha ebben a formában tesszük ki az ablakba(szűrt napfény) pár napon belül ki fog gyökerezni, és már lehet is ültetni.

A gyökérpetrezselyem "maradékát" hasonlóképp hasznosíthatjuk. Zöld, leveles részükkel fölfelé állítsuk őket úgy két centi vízbe, és máris megvan a saját petrezselyem ellátmányunk.

A gombák, bár nehezen nőnek újra, de ne essünk kétségbe, azért nem lehetetlen! Legjobb módszer egy talaj-komposzt csodamixet tartalmazó zsákot használni erre a célra. Nappal szűrt fény, éjjel hűvös körülmények, a legtöbb pince ideális ehhez. Természetesen a megfelelő és állandó nedvességtartalom (hiszen gombáról van szó) elengedhetetlen. A szárat (fej nélkül) gyökereztetjük le, ügyelve arra, hogy azért teljesen nem temessük be. Egy, max. 2 nap alatt látni fogjuk (ha jól csináltuk), hogy legyökerezett-e gombánk. Hogy mi a teendőnk, ha a hupikék törpikék harmadnapra betelepednek fáradságosan megtermelt gombáinkba (amitől persze ehetetlen lesz, gyermekeinket pedig nem lehet majd ki robbantani a pincéből) az egy következő cikk témája lesz.

Az ananász egy rendkívül finom gyümölcs, de termesztése rendkívül problémás.

Mi is a teendő vele?

A kezdetek nagyban hasonlítanak a répáéra  a levágott ananász „tetőt” tegyünk egy vizes edénybe, heti rendszerességgel locsoljuk, biztosítsunk neki sok meleget. Amikor gyökeret ereszt olyan edénybe helyezzük. amit sok napfény ér, és a fölösleges vizet el tudja folyatni.

És itt már csak 2-3 évet kell várnunk termőképes ananászfánk lesz, amit a szomszédoknak lehet mutogatni. Persze csak 2-3 évig, mert aztán ő is növeszt egyet, puszta irigységből.

Fotó