Sokszor első ránézésre nincs szem­mel látható különbség például két alma között, ha azonban megkós­toljuk azokat, az érzékeinket nem tud­juk becsapni.

Teljesen más íze van egy génkezelt gyümölcsnek és egy több száz éves, őshonos fáról származó, „vegyszerrel soha nem érintkezett” fajtájúnak — mondta Kovács Gyula gyümölcsnemesítő.

A pórszombati, civilben er­dész Kovács Gyula különleges gyűjtőszenvedélynek hódol - mint egy megszállott - több évtizede. Különleges hobbi az övé: szinte az egész Kárpát-medencéből, beleértve kis országunkat is, gyümölcsfákat gyűjt, méghozzá nem akármilyeneket: sok más mellett olyanokat is, amik akár az 1200-as évekből származnak, vagy épp Benedek Elek szülőházánál állnak. Ezeknek a fajtáknak egy közös sajátosságuk van: őshonos fákról van szó. sok­szor olyanokról, amik ma már alig élnek a köztudatban.

Ritka, ha napjainkban valaki tisztában van azzal, milyen a véralma, az orbai alma, a kékalma, vagy épp az igazi vadkörte. Kovács Gyula pedig épp azért küzd, hogy a sokszor elfeledett gyümölcs(fa)típusokat újra életre keltse.

Tündérkerteknek a közösségi gyümölcsöskerteket nevezi Kovács Gyula, melyek lé­nyege leginkább abban rejlik, hogy csakis őshonos gyümölcsfák teremnek bennük. Csángóföldtől egészen a Felvidékig sok száz ilyen kert található, létrejöttük pedig egyértelműen a göcseji gyümölcsésznek köszönhető. Almától a cseresznyéig, a meggytől a körtéig sokféle gyümölcsöt és fát őriznek ezek a kertek.

- A göcseji, az őrségi és a hetési lokálpatrióta közösségeknek felajánlottam, hogy akik településükön, vagy éppen a szőlőhegyen összegyűjtik a régi faj­ták oltóvesszőit, én készítek ezekből oltványokat és nekik ajándékozom, ha cserébe ők ezekről a régi faj­tákról mindent lejegyeznek és vál­lalják, hogy közterületen elültetik és gondozzák őket. A kezdeményezés sikeresnek bizonyult, hiszen tucat­nyi közösség hozta el régi fajtáit — beszélt lelkesen az eredményekről és az összefogásról Kovács Gyula. A gyűjtemény elsősorban a Göcsej, Őrség és Hetés régi fajtáinak megmenté­sére irányult, ám mára kilépett a tájegység határai mögül.

Őseink a fajták szelektálásánál először a termésbiztonságot tekintették a legfontosabb választási szempont­nak. Éhínség vagy háború idején - ha a termés elpusztult és az állatokat elhajtotta az ellenség - a gyümölcs biztos táplálékot nyújtott. Később bizonyos célra szelektáltak. A lekvárnak, ecetnek, aszalásra, gyümölcslének, pá­linkának mind-mind megvoltak a saját gyümölcsfajtái. Egykor minden községnek megvoltak az egyedi, régi fajtái, és megvannak most is – csak fogyóban. Ezeket kell összegyűjteni. Génbankot lehetne létrehozni a régi gyümölcsfajtákból és így azok fennmaradnának, a települések pedig továbbvihetnék őseik hagyományait. Korábban a gyümölcsfákat megbecsülték. A múlt század fordulóján Göcsejben még gyümölcsfa számlálást is tartot­tak.

Sajnos felgyorsult világunkban kíméletlenül gázolunk át a múlt ér­tékein. Régi gyümölcsfajtáink pusz­tulása. pusztítása jó példa erre. Megbecsülni sem lehet, hogy hány fajta pusztult ki az elmúlt évtize­dekben, de ezen már nem tudunk segíteni. A meglévők megóvása vi­szont a mi felelősségünk.

A Tündérkert mozgalomhoz új helyszín csatlakozik: az ALTER­NATÍVA tanya Monoron, ahol évek óta egészséges életmóddal, hagyományőrzéssel, ősi gyógymó­dokkal kapcsolatban szerveznek eseményeket. Az évek óta rendszere­sen megünnepelt Napfordulókat mindig valamilyen különleges tar­talommal töltik fel.

A 2014. március 22-én tartandó Napforduló ünnepét az ősi magyar gyümölcsfák megmentésének szentelik. Már gyűjtik az idős fák utolsó leheleteit képviselő ágakat, és Kovács Gyula segítségével márciusra már oltott csemetéket tudnak ültetni az ALTERNATÍVA tanyán.

Ezzel a rendezvénnyel indul a körzetben egy új lehetőség ősi fáink megmentésére.

Szeretettel várnak minden érdeklődőt és támogatót a jeles ünnepre, ahol közős erővel és lélekkel ültethetik el a jövő nemzedék számára a facsemetéket.