A neten időről időre felbukkannak olyan történetek (mi is írtunk már ilyenről), melyekben az elszánt, és kalandra vágyó fiatalok pénzzé teszik mindenük és nekivágnak a nagyvilágnak.

Aztán jönnek az Instagram-profilok tele naplementével és jobbnál jobb fotókkal, miközben a csendes (és otthon maradó, munkába járó) többség irigykedik, és megfogadja, hogy egyszer ő is, de tényleg és biztosan… De mi is az igazság a „nekivágtunk a nagyvilágnak” történetek mögött?

Talán nem túlzás azt állítani, hogy divattá lett nekivágni a világnak, kalandokat keresve, lehetőleg előtte mindent pénzzé téve. Nem kétséges, akad, akiknek bejön és tényleg akár meg is tudnak élni belőle, blogot és könyvet írnak, vállalkozást építenek rá – de a nagy többségnek mindez aligha sikerül.

Mielőtt a fél világ nekivágna a kalandoknak, nem árt kicsit a színfalak mögé nézni, hogy valójában milyen életről is beszélünk, és mi van a naplementés, fagyizós, bulis képek mögött.

Természetesen jött a kötelező Instagram-profil a képekkel a fél világról, legutóbb például Athénból, de azért blogján azt is beismerte, hogy messze nem minden papsajt.

„Miután éppen féléve vagyunk úton, szükségét érzem annak, hogy utunk sötétebb oldalát is megmutassam. Az itteni és az Instagramos posztjainkat olvasgatva az a benyomása támadhat az embernek, hogy életünk legszebb időszakát éljük. Félreértés ne legyen – így is van. Iszonyatosan fantasztikus. De nem minden csupa fagyi és napsütés és csodás táj. Neeeeem” – írja. Ebbe az életformába enged bepillantást Chanel Cartell és Stevo Dirnberger, akik a dél-afrikai Johannesburgban dolgoztak reklámszakemberként és adták fel a munkájukat, hogy egy kis „kreatív felfedezőútra” induljanak év elején.

A munka, amit időről időre vállalniuk kell, hogy fedezni tudják utuk anyagi oldalát, néha „fájdalmasan kemény és mocskos” – fogalmaz Chanel Cartell, aki szerint eddig 135 WC-t pucoltak ki, 250 kiló tehénlepényt terítettek szét, két tonna követ mozgattak meg, bevetettek 57 ágyat és megszámlálhatatlan mennyiségű borospalackot mostak el.

„A Johannesburgban magunk mögött hagyott luxus után megtapasztaljuk az önkéntes munka brutális valóságát, most éppen a lánc másik végén élve. WC-pucolók vagyunk, kutyaszart szedünk össze, követ lapátolunk” – teszi hozzá.

Mindemellett minden fillérjük ki van számolva, a lehető legkevesebbet kell fogyasztaniuk, hogy kijöjjenek a szűkös keretekből.

"Noha alighanem több most az ősz hajszálunk, mint amikor elindultunk, a hosszas zuhanyozások ellenére több a piszok a körmünk alatt, és főleg olcsó tömegkaja a fő táplálékforrásunk, ez az őrült életforma azt is lehetővé teszi, hogy svéd erdőket, véget nem érő norvég fjordokat, kis olasz sikátorokat és kozmopolita nagyvárosokat fedezzünk fel” – írja Chanel Cartell.

Aki szerint az is nagy élettapasztalat, amikor az ember a sokmilliós üzletek után hirtelen WC-t pucolva találja magát – sokat lehet így tanulni az életről, alázatról és arról, hogy minden napodnak úgy vágj neki, mintha az utolsó lenne.

A fotók illusztrációk - Forrás: kívültágasabb