Mohács és környéke  a jövő heti busójárásra készül. A busójárás hagyományának fontos eleme a busókhoz kapcsolódó tárgyak készítése.

A hagyományos kézművesség több formában is jelen van. A korábbi hagyományokhoz hasonlóan a busók egy része ma is saját maga faragja maszkját, amit az élő rítusban használ. Előfordul, hogy többet is farag, és azokat évről évre cserélgeti, hogy megőrizze inkognitóját. Egyesek busótársaik számára is faragnak. Közülük több olyan tehetséges specialista került ki, akik

kiállításokon, és vásárokon is megjelennek maszkjaikkal.

Néhány csoportban kialakult gyakorlat, hogy (általában a vezető busó) „stílusát” követve faragnak, vagy ő maga faragja a csoport többségének maszkját. Így egyes csoportok a maszkok jellemző jegyei alapján is beazonosíthatóak. A kevésbé ügyesek vásárolják (kapják) a maszkjukat.

Mohácson többen kézműves mesterségként is foglalkoznak álarcfaragással.

Az 1970-es évektől három jelentős mestere is volt e kézműves tevékenységnek.

Kalkán Mátyás a Népművészet Mestereként szakkör keretében tanított. Englert Antal maszkfaragó Népi Iparművész is az ő tanítványa volt. Ma már tőle is tanulhatnak a fiatalok: pl. Udvardi Krisztián, Rosta Endre (maszkfaragó Népi Iparművész), Prókai György (maszkfaragó Népi Iparművész). Késity György egykori múzeumi restaurátor, és a pár éve elhunyt mester, Kunovszky János is sokaknak adta át tudását. Aktív faragók még: Ifj. Kunovszky János, Élő József (maszkfaragó Népi Iparművész), Reiter József, Antal Zoltán, Antal Alex, Gagyi Zoltán (maszkfaragó Népi Iparművész), Hafner Miklós, Baráth Gábor, Kulutácz Mátyás, Sas Tibor.

Annak ellenére, hogy a maszkok nagyon változatosak, és magukon viselik készítőjük egyéniségét, stílusát mégis stabilan őrzik a mohácsi jellegüket, ezzel is továbbörökítve, védelmezve a hagyományt. Egymás munkáit számon tartják, minősítik, kritizálják, és elismerik.

Az idei busójárásra február 12.-17- között kerül sor.

MTI-fotó: Sóki Tamás

Forrás