Megérkezett Márton, kezdődik a tél – legalábbis a néphagyomány szerint. Mindez nem befolyásolja a nagy Márton-napi lakmározásokat és koccintásokat sem.

Mert bizony november 11-e, Márton-napja a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett volt a régi időkben – és miért térnénk el ettől a szép tradíciótól?

A libalakomák az utóbbi jó évtizedben váltak újra népszerű programmá hazánkban. De miért éppen a magyar ember hagyná ki e pompás gasztronómiai kalandot, a táncos mulatságot és az újbor kóstolását?

A lúd fogyasztásának hagyománya ugyanis szorosan kötődik az újbor fogyasztásához, a magyar pedig bort iszik a mondás szerint. Igaz ez persze a németekre is, akiknél – éppen a borkóstolással összefüggésben – már a 12. században „szüreti vagy préslibának” is nevezték a Márton-ludat, a bort pedig sok helyen Libás-bornak vagy Márton-bornak, aminek még gyógyító hatást is tulajdonítottak.

Márton-napja a hagyományok gazdag tárházát is felvonultatja. Egyes megfigyelések szerint, ha a Márton napján szedett vesszőt - amit az állatok terelésére használtak - az istálló ajtaja fölé helyezték, az megvédte az állományt a betegségektől. Egyes területeken az elfogyasztott libapecsenye mellcsontjából is komoly következtetéseket vontak le. Ha az fehér volt, akkor enyhe, havas telet jósoltak, ám ha barna, vagy vöröses színben látták, akkor fagyos, csapadékszegény és kemény télre számítottak. Sok helyen az is szokássá vált, hogy vacsora után a mellcsontokon keresztül nézték meg a naplementét, ami felhős időben enyhe, tiszta égbolt estén kemény télre utalt. Aztán vagy bejött a jóslat, vagy nem…

De térjünk vissza a lakmározáshoz! A hiedelem szerint ludat kell enni ezen a napon, mert, aki Márton-napján nem fogyaszt libát, az egész évben éhezik, ráadásul a néphit szerint minél többet iszunk ezen a napon, annál egészségesebbek leszünk.

Higgyünk a régi idők intelmeinek! Együnk, igyunk Márton napján! Fogyasszuk el a libalevest és libasültet párolt káposztával, zsemle- vagy burgonyagombóccal, utána pedig kóstoljuk meg a jóféle idei bort, igyuk ki Márton-poharát! Közben ne feledkezzünk meg egy jóféle rétes fogyasztásáról sem, mely a hagyomány szerint nagy jelentőséggel bír ezen a napon: a rétes nyújtása jelképezi Szent Márton oltalmazó köpenyének kinyújtását.

Nyújtsuk ki hát Márton köpenyét, libalakomázzunk, újborozzunk!

Egészségünkre!