A Vidékjáró programsorozat meginvitálta az érdeklődőket a cigány kultúra hazai „fellegvárába”, az ország máig egyetlen, működő roma tájházába, Hodászra.

A cigányság eredetét, kultúráját ma is sokan kutatják. Abban megegyeznek a vélemények, hogy a roma kultúrában, szokásokban, hagyományokban nagyon fontos szerepe van a közösségnek, egymás megsegítésének: a közösség tagjai mindenkor felelősséget vállalnak egymás iránt.

A cigányzene szinte beépült a mindennapokba, dallama és ritmusa egyedi és utánozhatatlan, a roma gasztronómiai ízei is élvezetesek. Utóbbi nem véletlen, hiszen a magyar paraszti ételekhez hasonlóan a cigány étkeket is az erőteljes fűszerezés jellemzi. Konyhai kultúrájukban nagy szerepet játszanak az egyszerű, gyorsan elkészíthető ételek, mint például az agyagban, a nyárson, parázs fölött sült húsok és a bográcsban főttek.

Történelmük során számos mesterség kötődik vándorló életmódjukhoz. A roma kovácsmesterségen belül „szakosodtak” például patkóra, szegre, edény- és üstfoltozásra, tepsire, üstházra, dobkályhára. Lakatosok, rézművesek, harang- és kolompkészítők, csengőöntők, aranyművesek az országot járva kiszolgálták a helyi lakosság igényeit. A faművesek szintén szakosodtak: teknő, fakanál és fatál, famozsár, sétapálca, kosár és seprű került ki a kezük közül. A romák meszelőkészítéssel, szarufeldolgozással, bőrmegmunkálással, köszörüléssel és textilkészítéssel is megkeresték a kenyerüket. Külön „kasztot” jelentettek a vályogvetők, a faszéngyártók, a jóslásból és gyógyításból élők.

Eseményekben gazdag történelem a cigányságé, melynek kultúráját, szokásait, hagyományait meg kell őrizni az utókornak. Ezt vallja Rézműves Melinda is, aki megvalósította mindazt, ami a cigányok közül eddig senkinek sem sikerült: diplomát szerzett Budapesten, néprajzkutató lett, elvégezte a Pécsi Tudományegyetem doktori iskoláját, és megalapította az ország első roma tájházát a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Hodászon – az ő szülőfalujában.

Az országban több mint háromszáz tájház működik, de ez az egyetlen – hazánkban, de Európában is –, amelyben kiállítás keretében nyerhetnek bepillantást a látogatók a romák kultúrájába, szokásaiba, és megismerkedhetnek használati tárgyaikkal is. A hodászi Roma Tájház 40 év lemaradását kívánja pótolni, és remélhetőleg példát adni más roma közösségeknek ahhoz, hogy hasonló kezdeményezéssel éljenek.

A tájház megálmodója és létrehozója, Rézműves Melinda 2001-ben vásárolta meg a tájháznak otthont adó kétszobás épületet a falu cigánytelepének közepén. A ház felújítása támogatásokból valósulhatott meg, később pedig felépülhetett az a félig a földbe ásott kunyhó is, amely a második világháború időszakának lakhatási körülményeit mutatja be az érdeklődőknek.

A tájház gyűjteménye szépen gyarapodik. Elsősorban a ház korabeli berendezéseire és használati tárgyaira összpontosítanak, emellett fontosnak tartják bemutatni a hagyományos roma mesterségek szerszámait, eszközeit, használati- és dísztárgyait.
Folyamatosan bővül a fotógyűjteményük, a tájház múzeumpedagógiai szolgáltatásaként pedig bemutatnak bizonyos házimunkákat, alkalmanként pedig egy-egy jeles naphoz - húsvét, pünkösd, karácsony - köthető ünnepi készülődést is. Kézműves bemutatóikon a különböző mesterségek – szegkovácsolás, fafaragás, gyöngyfűzés, üvegfestés, bőrözés, szövés, mézeskalácssütés, fánksütés, bokoji (kenyér) készítés - munkafolyamataival ismertetik meg a látogatókat.

A hodászi tájház képzeletbeli zászlaján a közösség építése is szerepel. Rövid távú céljuk a gyerekek közösséggé szervezése, identitásuk elmélyítése, környezeti ismereteik bővítése, míg a tájház hosszú távú feladata az, hogy lendületet, irányt és esélyt adjon a helyi cigány közösségek számára a társadalmi felemelkedésre, a helyi értékek megőrzésére.

Rézműves Melinda vallja: azt kellene tudatosítani a társadalomban, hogy a cigányság kulturális mássága gazdagságot hoz, amely kultúra nem azonos a szegénység kultúrájával. Vidékjárásunk során ezért is érdemes ellátogatni Hodászra, az ország első Roma Tájházába.