A korabeli fonóházak életébe, az ezzel kapcsolatos néphagyományok rejtelmeibe tekinthet be a közönség a Vasvári Pál Múzeum kiállításán Tiszavasváriban.

A Szentmihályi fonó - ahogy régen vót... című tárlaton a kender, a len és a gyapjú feldolgozásának munkafolyamatát és a falvak társasági életétnek központját, a fonóházakat mutatják be.

A fonás az őszi betakarítástól a farsang végéig tartó tevékenység volt, amelyet többféleképpen végeztek. A rokonok és a barátok egyikük házánál összegyűlnek, majd - sorra járva mindenkit - felfonták az összegyűlt szöszt. A tehetősebb gazdák a falu lányainak rendeztek fonót, ahol a munka fejében megvendégelték őket és a szórakozásukról is gondoskodtak. Az igazi, leginkább „intézményesedett” fonót a felnőtt lányok és asszonyok szervezték: kibéreltek egy házat, vagy szobát a faluban, ahová mindenki elvitte a maga munkáját és eszközeit, illetve közösen vették meg a világítanivalót és a tüzelőt.

A falvak fonóházai leginkább életkor szerint tagozódtak, de voltak vegyes fonók is. A több hónapon át tartó, naponta órák hosszat végzett fonás azonban unalmas volt, ezért az asszonyok és fiatal lányok - a figyelem fenntartása érdekében - dalolással, mesemondással és játékokkal mulatták az időt, közben persze serényen dolgoztak.

A fonóházakba estefelé érkeztek meg a legények, jelenlétük felélénkülést hozott az egyhangú munkában: ezt nemritkán "orsó- és guzsalyszüretelés" szakította meg, amikor a legények egyszerre kapták el egy-egy lány orsóját vagy guzsalyfejét, amelyeket a lányok csókkal válthattak ki. Az ilyen és ehhez hasonló játékok a fiatalok ismerkedését, a párok kialakulását valamint a kapcsolatok fenntartását és ápolását segítették elő – írta az MTI.

Fotók: mek.oszk.hu