Ebben a faluban csak a Sebők-család él, mindenki más a szőlőjébe látogat ide. No és a szállóvendégek, akik örömmel veszik birtokukba a csodás házakat.

A közigazgatásilag Petrikeresztúrhoz tartozó Patóhegy korábban szőlőültetvényeiről volt ismert, arról is elsősorban a helyiek körében. A Göcsej és az Őrség lábánál – a zalai lankák e csodálatos környezetét már korábbról ismerve – éppen az ezredfordulón határozott úgy Sebők Sándor, hogy erdőt vesz Patóhegyen. A tájba beleszerelmesedve jött az ötlet, hogy a család felújít magának egy borospincét, ahol alkalmanként kipihenhetik a munkával teli, stresszes hétköznapok fáradalmait. Így kezdődött a történet, melyet sokan ma már patóhegyi csodaként emlegetnek. De hogyan jutottak idáig? Erről is beszélgettünk Sebők Sándorral, a Patóhegyi Borházfalu tulajdonosával.

- Történetünk közel másfél évtizedre nyúlik vissza – kezdi Sándor. – 2000-ben vettük meg az első pincét azzal a céllal, hogy az épületet a családnak amolyan hét végi pihenőházzá alakítjuk át. Akkor még többnyire gazzal körülvett, elhanyagolt pincék voltak itt, ám a csodálatos táj, a tökéletes csend és nyugalom, a friss levegő lenyűgözött bennünket. Beleszerettünk Patóhegybe: esténként a családdal gyertyafénynél ültünk, napközben pedig a természet itt élt és mozgott körülöttünk a legelésző őzekkel, az ablakon át beáradó akácvirág illatával. Ám akkor nem gondoltunk arra, hogy évekkel később egy vendégcsalogató apartmanfalu áll majd az erdő szélén, de később mertünk nagyot álmodni a borházfalu létrehozásával.

- Mi volt a motiváció a vendégházak kialakításában?
- A kezdetekben igyekeztünk megosztani itteni élményeinket rokonainkkal, barátainkkal, de kinőttük házunkat, így még négy pincét vásároltunk, és újítottunk fel, hogy kényelmesen elférjünk. Eleinte nem gondoltunk a porták kiadására, de mivel minden vendégünk elragadtatással beszélt az itt töltött napokról, úgy döntöttünk, hogy a falusi turizmus keretein belül bárki számára biztosítjuk a szálláslehetőséget. Ma már örömmel mondhatom, hogy a vendégházaink megkapták a legmagasabb Nemzeti Tanúsító Védjegy elismerést, a négynapraforgós minősítést.

- 2005-ben kezdték a felújításokat, 2010-ben pedig ünnepélyes keretek között nyithatták meg a borházfalut. Nyilván nagy munkával telt el az öt esztendő.
- Minden szabadidőnket a házak és a terület csinosításával töltöttük, mígnem elérkezett a nagy nap. Mintegy 400 érdeklődő jelenlétében 2010. június 12-én avattuk fel vendégházainkat. Az önkormányzat a kezdettől támogatta elképzelésünket, az elkészült borházfalu teljes képe pedig sok helyi mesterember munkáját dicséri.

- Öt házban fogadják a vendégeket, s mindegyik ház más-más névre „hallgat”. Mi áll a névadás hátterében?
- Valamihez kötődő fantázianevek ezek. Az Udvarház 1. és az Udvarház 2. ezért kapta a nevét, mert mögöttük keresztben terveztünk egy harmadik épületet, s a három ház által övezett terület udvarház jelleget öltött volna. Sajnos a település rendezési tervébe nem fért bele elképzelésünk. A Macskásházat egy öreg bácsitól vásároltuk meg, akinek sok macskája volt itt, és idejövetelekor mindig etette őket. Az Almafás ház nevét a mögötte magasodó nagy almafáról kapta, míg a Fülemüle apartmanháznak személyes története van: feleségemmel, Siliviával Villányban egy hasonló nevű csárdában jártunk, ami nagyon megtetszett neki, ezért kapta ezt a nevet az apartman.

- Feleségét említette, ezért ha kérhetem, a család bemutatása se maradjon ki beszélgetésünkből.
- Elöljáróban annyit, hogy jómagam korábban 10 évig Németországban, 22 évig pedig Ausztriában dolgoztam. Silviát Németországban ismertem meg, s két gyermekünk – Zsolt és Fatima – is ott születtek. De hazatért a család, s a „Patóhegy-vírus” mindannyiukat megfertőzte. Az apartmanok belső világát lakberendező feleségem álmodta meg, saját festményeivel és rajzaival, a hangulatos dísztárgyakkal, berendezésekkel úgy, mintha az a saját otthona lenne. Fatima lányunk – túl azon, hogy ő vállalkozásunk ügyvezetője – ma már a borházfalu kulcsfigurája, motorja, szinte mindenese. Ő marketing menedzserként egy multicégnél dolgozott korábban, s amikor szeretett volna váltani, és új kihívást keresni, akkor Patóhegy várta őt. Örömünkre Fatima profiként dolgozik, vendégeink nagyon kedvelik őt, de nem is véletlenül, hiszen lesi minden gondolatukat, s eleget tesz kéréseiknek.

- Milyen programokat kínál a borházfalu?
- Mi a természet kincseit adjuk vendégeinknek. A házak mögötti tisztáson minden feltétel adott a tökéletes pihenéshez: a friss levegő, a gyönyörű, rendezett környezet – amíg a szem ellát, érintetlen természet –, a nyugalom, kényelmes napozóágyak és kerti bútorok, melyekben pihenve szemlélhetjük a tájat, hallgathatjuk a természet hangjait, vagy éppen grillezési lehetőség is kínálkozik egy-egy pohár patóhegyi bor mellett. Kicsinyke kerti tavunk partján hallgathatjuk a halak csobbanását, a békák dalát, és bárki megkeresheti a 7 aranyhal egyikét. A házak mellett az országos kéktúra útvonal halad el, ez gyalogosan és kerékpárral is bejárható, a helyi kerekes kútból pedig ivóvíz minőségű víz nyerhető. Idény jelleggel – augusztus végétől október elejéig – a szarvasbőgés nyújt exkluzív ingyenes koncerteket, és igény szerint már ősztől lehetőség van legalább tízfős csoportoknak a patóhegyi disznótoron való részvételre.

- A környék települései ugyanakkor pluszban még programlehetőségek sokaságát nyújtják.
- Így igaz. Kehida, Zalakaros, Keszthely, Hévíz, Lenti, Zalaegerszeg személygépkocsival könnyen és gyorsan elérhető, tehát rosszabb időben akár egy-ergy fürdőzés, városnézés is belefér vendégeink programjába. Többnyire viszont azt tapasztaljuk, hogy aki megpihen nálunk, nem vágyakozik innen sehová. Egy vendégkönyvi bejegyzés is erről tanúskodik, amikor olvassuk: „Kedvünket még az eső és a csizmaszárig érő sár sem tudta elvenni, a teraszon ugyanis jókat ettünk és ittunk.” Bizony sok időbe telt, míg idáig eljutottunk, de úgy érzem, megérte.

További információk a Patóhegyi Borházfalu weboldalán és Facebook-oldalán érhetők el.