Szombaton ismét almavirágos tavaszt köszöntöttek Kozárdon, ebben picinyke Nógrád megyei faluban sok-sok programmal, palóc ízekkel és kirakodóvásárral.
Kozárd évek óta – ahogy a mostani, 7. Almavirág Fesztivál plakátjai hirdették - a reménykedő magyar vidék jó példája. Ez az aprócska falu a Cserhát alján – mely egy zöld völgyben megbúvó gyöngyszem a Palóc Út déli kapujában – esztendők óta a vidéki élet hírvivöje. Ennek a küldetésnek fontos eleme az almavirág fesztivál. Öröm volt szombaton betérni Kozárdra, és szétnézni a vásári forgatagban, vagy éppen megkóstolni a palóc konyha jellegzetesség finomságait.

A megannyi élmény új ismeretek megszerzésével is párosult. Jó érzés volt megállni egy-egy kézműves standjánál: miközben az ember csodálta a míves alkotásokat, jutott idő röpke beszélgetésekre is.

A gyöngyösi Fiser Józsefné népi iparművész hímzéseinek technikáját mesélte el, miközben azt is megtudhattuk tőle, hogy „titulusa” nem örökre szóló adomány. Négyévente zsűriztetni kell a termékeket, s szigorú követelményeknek kell megfelelni, hogy újabb éveken át viselhesse valaki a népi iparművész címet.

Fazekas Henrietta – aki évekkel ezelőtt Erdélyből „jött férjhez” Salgótarjánba – csontból, szaruból és bőrből készített ajándéktárgyai már méterekről vonzották az érdeklődő tekintetét. Nem is csoda: a fiatal kézműves munkáit éppen a napokban díjazták a Magyar Kézműves Remek elismeréssel. Henrietta szerényen jegyezte meg, hogy néhány miniatűr alkotását bizony két napon át is faragja, csiszolja, hogy az valóban az általa megálmodott tárgy legyen.

Csizóczki József kecskeméti bőrműves a maga egyszerűségében és nagyszerűségében mesélte el, hogyan lett rajz-technika szakos tanárból kézműves és a bőrök szerelmese. Az iskolától azonban nem szakadt el, mert – mint mondta – rendszeresen jár bemutatókat tartani oktatási intézményekbe, s örül, amikor a gyerekek agyát megtornáztathatja. Csizóczki József mosolyogva említette, hogy ő bizony a szó igazi értelmében mindig a saját bőrét viszi a vásárba.

S ha már a szavakkal játszunk, nem hagyhatjuk ki a sok apró fafaragást sem, melyek Apró Tamás munkáit jellemzik. A szintén kecskeméti fiatalember örömmel mutatta meg a gyermekeknek készített sámándob-játékokat, az egyszerű fafurulyákat, no és persze a nagyobb méretű míves remekeit is. A legnagyobbakat, történetesen köztéri szobrait nem hozhatta el a vásárba, ám büszke azokra is: több település emlékhelye, parkja, tere őrzi munkájának nyomait.

A fenti sorok csupán ízelítőül szolgálnak abból a hangulatból, melyet a 7. Almavirág Fesztivál nyújtott a látogatóknak Kozárdon. Aki április 28-án ellátogatott erre a nagyszerű vidéki rendezvényre, aligha marad ki az őszi itteni „gasztrobuliból”, s a csendesebb ünnepek valamelyikén is visszatér majd a faluba.
Mert Kozárd valóban a vidéki élet hírvivője, s nemcsak hazánkban, hanem Európában is.