November első napjaiban emlékezünk. Megidézzük azokat a szeretteinket, akik már nincsenek velünk. Elcsendesedik ilyenkor a világ és kicsit megpihen.

Mint a természet is szokott ilyentájt. Magunkba nézünk, átélünk újra régen megélt perceket, pillanatokat, megkönnyezzük a halottainkat, gyertyákat és mécseseket gyújtunk, virágokkal, koszorúkkal tisztelgünk emlékük előtt.

A holtakról való megemlékezés már az ókori Rómában is ünnep volt. Feraliának nevezték ezt a napot, és hogy oldják az ünnep komorságát, családon belül megajándékozták egymást. Az egyházban először 998-ban tartották a halottak napját önálló ünnepként. Szent Odiló bencés apát kezdeményezte, hogy mindenszentek napját követően a halottak emlékének is szenteljenek egy napot. E napon valamennyi elhunytról megemlékezünk. Az ünnep a 11. században terjedt el és a 14 századtól vált hivatalossá. A halottak napi gyászmisék az örök életről és a feltámadásról szólnak, az imák segítenek a hátramaradottak fájdalmait enyhíteni.

Az eredetileg katolikus ünnepet más felekezetek is átvették, az unitáriusok és evangélikusok hivatalosan is elismerték. A reformátusok is megemlékeznek halottaikról.

Az ortodox kereszténység ünnepei között több halottak napja is szerepel. A bizánci szertartásban a pünkösd előtti szombaton tartják a halottak napját. Az anglikán egyházban hivatalosan nem tartják meg ezt az ünnepet, bár a katolicizmus felé nyitott irányzatok újra tartanak megemlékezéseket.

A zsidó hagyomány szerint a halottak napi megemlékezés Mózes halála napjához kötődik.

A halottak napi gyertyák a halottakért égnek. A tűz megtisztulást hoz a holtaknak, és a hagyomány szerint a gyertyák fénye mellett a véletlenül kiszabadult lelkek könnyebben visszatalálnak sírjaikba, hogy ne kísértsék az élőket. A sírok megtisztításának és feldíszítésének eredetileg az volt a célja, hogy a holtak szívesen maradjanak sírjaikban.

A néphit szerint a halottak napi harangszó enyhíti a holtak szenvedéseit, lelkük megnyugszik és megpihen. Többfelé tartotta magát az a hit, hogy a mindenszentek és halottak napja közötti éjszakán a holtak hazajárnak misézni a templomba, majd harangszó mellett hazatérnek földi házaikba.  Ezért esténként gyertyákat gyújtottak, hogy a lelkek könnyebben eligazodjanak.

A halottak hetében nem dolgoztak az emberek, mivel úgy gondolták, hogy az ebben az időszakban végzett munka megzavarja a holt lelkeket, és bajt hozhat a ház népére. Nem végeztek ilyenkor kerti munkát, nem dolgoztak a földeken, tilos volt a takarítás, a mosás, de még a káposztasavanyítás is.  Sok helyen terített asztallal várták haza a holtakat, kenyeret, sót és vizet tettek az asztalra.