A medvehagyma fokhagymát megszégyenítő élettani hatásokkal rendelkezik. A harmadik évezred térhódító zöldsége a makkegészséghez vezető út irányadója.

A zöldség egy néphiedelemről kapta nevét. A vidéki emberek megfigyelései alapján a macik téli álmukat követően nem méz, hanem medvehagyma fogyasztásával kezdik a tavaszt. A hit szerint mindezt immunrendszerük erősítése érdekében teszik, hiszen a hosszú pihenéssel az ő szervezetük is legyengül.

E mellett az is bizonyos, hogy mind az állat, mind a növény rendkívül erős – más-más értelemben. Míg az emlősállat az erdők királya, a medvehagyma az immunrendszer császára.

A harangvirágok közt elterülő gyöngyvirághoz hasonló zöldséget fokhagymaillatáról és hosszú leveleiről lehet felismerni. Tél végén, tavasz hajnalán kel ki a földből, május végére pedig fehér virágba borul.

A zöldség általában folyók és patakok mentén, valamint erdők félárnyékos és nedves területein burjánzik, de szinte mindenféle talajban kinő.

Szervezetünkre gyakorolt hatása lenyűgöző. Hatalmas mennyiségű kéntartalma – mely egyedülálló a növényvilágban – karbantartja az enzimeket és természetes úton méregtelenít. A különleges kénvegyületek elősegítik a bélflóra egészséges működését, valamint eltávolítják testünkből a növényvédő szerek és a gyógyszerek roncsoló maradványait. Gazdag vasban, A- és C-vitaminban. Adenozin* tartalma majd hússzor több mint a hagyományos fokhagymának, ebből fakadóan a vérnyomás szabályozásában is hatalmas szerepet játszik.

Ellentétben a többi hagymafélével, a medvehagyma minden része, így a gyökere, virága és levele is ehető, de leginkább utóbbiért termesztik. Íze nagyon közel áll a fokhagymáéhoz, ám még sem olyan erős és csípős.

A leveleket ehetjük nyersen, vagy főzve. Használhatjuk krémekben, salátákban, sőt szószokban helyettesítjük vele a fokhagymát. Különleges ízt ad a burgonyapürének, amely sült hússal tálalva igazi ínyencségnek számít.

*Adenozin: Fontos szerepet játszik a biokémiai folyamatokban, így az alvás folyamatában és az ébredés késleltetésében.