:Elég volt a „kinti”, hazug világból: jurtában élnek és boldogok
Jurtában él a Paulics család a göcseji dombok között. A négygyermekes házaspár azt vallja, ott, az őrségi völgyben jobb világot teremtenek maguknak.
Édekes dolgokat hoz magával az élet. Az embernek akadnak olyan döntései, melyek nem átlagosak, melyek a külvilág számára alig érthetőek. A legtöbb magyar család számára nem megoldás, nem lehetőség az az út, ami Paulicsék döntése volt, s amit tavaly megvalósítottak: jurtába költöztek egy erdő közepébe.
A jurta a vándorló nomádok, így a magyarok praktikus lakóépülete volt. A nagyállattartó közösségekhez köthető életforma során alakult ki ez a rácsos falú, kupolás tetejű, nemezzel borított, sátorszerű építmény. A jurta jelentősége abban állt, hogy könnyen tovább lehetett vele vándorolni, ami az évszakok változása által meghatározott sztyeppei életmód, a költözködés szempontjából rendkívüli fontossággal bírt. Paulicsék viszont nem vándorolni akarnak, csupán természetesen élni.
A négyhektáros, erdőt és rétet is magába foglaló birtokon lovakat és kecskéket tart a család. Önellátásra rendezkedtek be. Kutat fúrtak, építettek egy konyhát. A civilizációból egy terepjárót és egy mobiltelefont vittek magukkal. De vajon miért választották a természetet?
- Az emberiség nem jól sáfárkodik az erőforrásaival – mondta még 2011-ben a Zalai Hírlap újságírójának Paulics Péter. - Tönkreteszi a környezetét, morálisan mélyponton van, és az emberek nem boldogok. A kinti világ - mi így hívjuk a civilizált világot - nem igazi. Az ételek nem táplálékok, a férfiak nem férfiak, a nők nem nők, és száz emberből kilencvennyolc beteg. Tipikus probléma például a magas koleszterinszint, nem azért, mert az emberek zsírosat esznek, hanem mert becsapják a szervezetüket. Azt mondogatják, hogy iszonyú sok dolgom van, nyolcvan helyen voltam ma, és harminc telefont kellett elintéznem. Az elme ilyenkor azt a sugallatot kapja, hogy a szervezet borzasztó terhelésnek van kitéve. Válaszul zsírt raktároz, amit majd el lehet égetni. De végül nem égeti el a szervezet, mert az emberek nem mozognak. Az egész élet hamis és hazug. Paulicsék saját példájukon keresztül nem kevesebbet tűztek ki célul, mint azt, hogy a világ jobb legyen.
- Nem félted a gyerekeket a kullancsoktól, a darazsaktól, attól, hogy eltévednek, elvesznek?
- Ha bízom a természetben, akkor nem félhetek tőle. Ehhez az élethez, és az élethez általában is, bizalom kell.
- Attól sem tartasz, hogy a gyerekek nem fognak majd érvényesülni a társadalomban, ha felnőnek?
- Egyáltalán nem. Egy szülő két dolgot adhat a gyerekének, gyökereket és szárnyakat. Ha ezt megadjuk nekik, boldogulni fognak.
- Hogyan tolerálják a hatóságok ezt az életmódot?
- Ha az ember szeretettel és nyitottsággal fordul mások felé az igazságot képviselve, nem lehet baj. Vannak szabályok, amelyeket az emberek alkotnak, és vannak a természet törvényei. Ha az utóbbiakat ismerjük és követjük, akkor nem lehet probléma. Én itt kialakítom a saját életemet, nekem minden cselekedetem arról szól, hogy a világ jobb legyen. Akkor miért bántana bárki?
MTI-fotó: Kovács Tamás
{youtube width="400" height="266"}J5uTNOrQe9Q{/youtube}