Manapság egyre többet olvashatunk olyan híreket, amelyek azokról a fiatal gazdákról szólnak, akik a mezőgazdasági termelést választják hivatásuknak. 

Számos olyan történetet ismerünk, melynek főszereplői a nyüzsgő nagyvárosi életet vagy a multinacionális mókuskereket hagyják el egy nyugodtabb élet reményében. Ám a mezőgazdasági termelés egy olyan extrém sport, ahol nem elegendő hazánk remek klímája, kedvező környezeti adottságai, a kemény és kitartó munka, a szaktudás, a lelkesedés. Egy fagyos éjszaka, egy széllel vagy jégesővel érkező vihar, az aszályos hetek, vagy néhány kánikulai tikkasztó hőségben eltelő nap tönkreteheti a gazda éves munkáját.

A Bakonynektár Méhészet megálmodói is a bakonyi méhlegelőket, e csodálatos vidéket választották új munkahelyüknek. Simon Péter egészben, Csiza Erika részben. Korábban Erika testvérének méhészetében ismerkedtek a szakma rejtelmeivel és 2009-re született meg az elhatározás: a fiatalok megvásárolták az első 10 méhcsaládjukat. Az első év sikerein felbuzdulva – remek méztermés, jó szaporítási eredmények - a következő évben újabb méhcsaládokat vásároltak és szaporítottak. Időközben megérkezett a rég várt hír, hogy az elmúlt évben beadott fiatal agrárvállalkozó pályázatuk meghozta a hozzáfűzött reményeket, így méhészetüket uniós támogatással fejleszthetik tovább.

Megkezdődött a nagyüzemű méhészetben való gondolkodás. Mivel Péter otthonosan mozog a faipari és fémipari munkákban is, nem volt kérdés, hogy ő gyártja a kaptárakat és sok egyéb eszközt, ami megkönnyíti a munkát. A versenyszakmában szerzett tapasztalatok alapján minden beszerzést alapos tájékozódás előz meg, lelkesen tanulnak, olvasnak, méhészeti előadásokra járnak, és tervezik a méhészetük jövőjét. Már a kezdetekben megszületett az elhatározás is, hogy mézválasztékukat különleges fajtamézekkel színesítenék, így nemcsak a szokásos repce-, akác-, hársmézek gyűjtetésére koncentráltak, hanem elvándoroltak többek között medvehagymára, levendulára is.

A méhészkedés lassan leváltotta a korábbi hobbit, a motorozást. A motoros újságok és térképek helyett méhészeti szakkönyvek vertek tábort a nappaliban, a motorokat a kaptárgyártás eszközei kiszorították a műhelyből.  De a sok fáradtságért cserébe öröm tölti el a párt, amikor a polcon szépen sorakoznak a 250, 500 és 1000 g-os kiszerelésben csomagolt, címkével, zárjeggyel ellátott fajtamézeik. Termékeiket a Zirc melletti Akli MajorPiacon értékesítik. A vevőktől érkező visszajelzések hétről-hétre igazolják, hogy amit és ahogy csinálnak, az jó utat jelent! A 2011 decemberében Gyulán megrendezett mézversenyen akácmézünk arany fokozatú elismerést kapott a szakmai zsűritől.

Tudták és tudják, hogy kemény évek várnak rájuk, de a méhészet nagyon szép szakma. A méhek társadalma egy elképesztő világ és az elmúlt évek problémáiból, nehézségeiből okulva, valamint sikereiből új erőt merítve mennek tovább a kijelölt úton, melynek végén 2014-ben 230 méhcsaláddal szeretnének dolgozni.